Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
Vili. évfolyam. Rákosszentmihály, 1908. vasárnap, szeptember 27. 39. szám. RÁKOS VIDÉKE TflRSnDfiLni-cs KÖZGAZ&flSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTHIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLD] NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZFNTMIHÁLYI EPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RAKOSSZENTMIHALYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kor Fel évre...............................4 c Negyed évre..........................2 * EGY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Szalmafííz. Volt egy tavasz nemrég, amely a magyar nemzet számára sötétebb, borusabb Ion, mint a legködösebb ősz. Az 1906 év márczi- usa meghozta a melegebb napsugarat és langyos szellőivel elfujta az égboltozatról a hóval teli felhőket, de nem hozhatott derűt az érezni tudó, a hazájuk sorsáért aggódó magyarok szivébe. Már egy évnél tovább vívtuk a nemzeti küzdelmet és egyedüli fegyverünk a törvénykönyv volt, amelyre a magyar király megesküdött. Már-már úgy látszott, hogy ellenségeink eltépik a törvényt s a fegyver kihull a kezünkből. A férfiak már elcsüggedtek az alkotmánynak, a nemzet jogainak védelmében s a vezérek tanácstalanul álltak. Akkor sugalta a tavasz leheliete lelkes magyar nőknek egy uj fegyver gondolatát. Szabadságunk harczaiból a magyar nő mindig kivette részét. Az 1906 év tavaszán is igy történt. Magyar nők kezében fegyverré vált a tavasz virága, a legmagyarabb virág, a tulipán. Politikai téren reménytelennek látszott a nemzeti küzdelem. Társadalmunk legelőkelőbb hölgyei tulipánnal kezükben a magyar társadalom mezejére terelték. Akik a tulipán jegyében egyesültek, először is magyarabbá akarták tenni társadalmunkat, mint aminő volt eddigelé. Mert ebben a hazában a szabadság első feltétele a magyarság. Ez a haza szabaddá lesz, mihelyt igazán, minden ízében, minden zugában magyarrá lett. És minél inkább eltávolodik a magyarságtól, annál inkább eltávolodik a szabadságtól is. Nő a férfit — azt mondják — mindenre rá tudja venni. Hát vegyék rá őket, hogy magyarok legyenek. Mert nem vagyunk eléggé és nem vagyunk mindenben magyarok. Sem szóban, sem gondolatban. Nem vagyunk azok Ízlésünkben és kedvteléseinkben, nem vagyunk azok ismereteinkben. Még a betevő falatunk sem eléggé magyar. Nincs több olyan botor nép, mintama- gyar, mely legádázabb ellenségének adná oda minden keresményét, ahogyan mi az osztráknak adjuk. Majd ha beteggé tesz az osztrák czukor, mely véletlenül gyomrunkba került, majd ha véresre töri lábunkat az osztrák czipő, majd ha égeti testünket az osztrák szövet, mint a hogyan hajdan Heraklest égette a Nessos vérétől szennyes ing: majd csak akkorieszünk készen egy újabb, az elmúltnál sikeresebb nemzeti küzdelemre.Pedigakkor sem fogunk egyebet tenni. Csak a kölcsönt akarjuk vissza azért, hogy az osztrák szövőszék minden kattogása a magyart szidalmazza. Csak azokon a szövőszékeken múlik a függetlenségre való minden törekvésünk sorsa. Azért nem vezethetik magyar nyelven harczra a fiainkat, azért nem védheti vámsorompó a magyar termelést, azért nincs magyar bankjegyünk, azért titkolja el külügyi képviseletünk minden ága a magyar nemzeti államnak még a létezését is, hogy az osztrák posztót s az osztrák iparnak minden egyéb silány termelését el lehessen magyar piaczo- kon helyezni. Tartsunk hát távol a testünktől, lelkűnktől mindent, ami nem magyar! Juttassuk magyar termelőnek a szükségleteinkért kiadott filléreket; fokozzuk és oltalmazzuk minden téren a magyar termelést az idegen versenynyel szemben. Ez váljék szilárd elhatározássá, szent fogadalommá minden magyar ember és főleg minden magyar nő lelkében. Türelem és kitartás, nem voltak magyar erények a múltban. De magyar erényekké kell válniok, ha itt a Kárpátok koszorúján belül nemzetként akarunk élni továbbra is. Ez vagy az a magyar czikk már itt vagy ott elfogyott, talán várnia kell, mig újat alkot a gyáros. Várjuk százszor inkább, semmint olyasmi jusson otthonunkba, amin rajta van az ellenség kezenyoma. A magyar termelőnek készlete ma még hamar kimerülhet, még nemrég aggodalommal látta felhalmozódását az áruknak, amiket senki sem keresett. Ami kitartásunk, az állandóan megmaradó nagy kereslet bátorítja őt, hogy ezentúl sokkal nagyobb termelésre készüljön elő. Csak néhány évig lobogjon a lelkesedés lángja az iparvédő mozmai számunk 12 oldal.
