Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-23 / 34. szám
34 szám. RÁKOS VIDÉKE Tűzoltó mulatság. A múlt heti számunkban már megemlékeztünk arról, hogy Rákosszentmihály községe a téli községi bál mintájára, szeptember elején nagyszabású községi mulatságot rendez a megalakulás küszöbén levő önkéntes tűzoltóság felszerelésének költségei javára. A mulatságot, a végleges megállapodás szerint szeptember 12-én, szombaton, este tartják meg, az Engelbrech t-vendéglő helyiségében. Az est műsora csakugyan nagy meglepetést tartogat közönségünk számára, amennyiben műkedvelőink előadják H erez eg Ferencz remek színművét, a »Do lovai nábob leányát«. Sokat elképzelhettünk műkedvelőinkről, de ilyen példátlanul merész vállalkozást igazán nem s ha meggondoljuk, hogy ez a tündöklőén intelligens csapat mással, mint kész és kvalitásos, jó munkával a közönség elé nem lép, mert ezt finomult Ízlése és Ítélete meggátolja, úgy már ma bámulattal kell adóznunk legújabb vállalkozásának, mely a legmesszebbmenő reményeket is túlszárnyalja. Igazán kemény kő lesz ez az estély, melyhez foghatót alig lehet elképzelni s igy igazán semmit se mondunk, ha a talán már sablonossá kopott megjegyzést idefüzzük, hogy a közönség érdeklődése már az eiső pillanatban mértéket nem ismer. A vállalkozás maga olyan, hogy az érdeklődésnek ezúttal minden megszokott keretet önként túl kell szárnyalnia s egyszerűen lehetetlen, hogy olyan ember. aki legalább az irodalom és művészet füstjét messziről érezte valaha, izzó kíváncsisággal ne várná, hogy He rezeg Ferencz leghíresebb műve műkedvelő színpadon elevenedjék meg. Ez az ötlet maga vagyont ér s milyen öröm, hogy kamatát a leghumánusabb intézmény, az önkéntes tűzoltóság fogja élvezni. A meghívókat a jövő hét végén bocsájtják ki; aki számot tart rá, készségesen kap a községházán, ha a postán küldött csoportból — a névjegyzék hiányossága miatt sajnálatosan ki is maradt volna. A mátyásföldi templom egy éve. A mátyásföldi templom legutóbbi évi történetét s általában a telep lakosságának hitéletét markáns tömörséggel vázolja az az évi jelentés, melyet az úgynevezett misebizottság most terjeszt a mátyásföldi templomépitő bizottság plénuma elé. Érdekes ez a szervezet. Mátyásfölröviddel azelőtt örökölte a nagybátyjától. Szentjóbi attasé volt a párisi nagykövetségen, amikor hírét vette a nagybátyja halálának. A testamentum őt tette meg általános örökösévé. Szívesen szakított eddigi pályájával, amelylyel kezdettől fogva nem nagyon szimpatizált. Amikor Amorettet uj otthonába vezették, Szentjóbi gyönyörűséggel nézte a tüzes állatot. Másnap reggel már fölnyergeltette és útnak indult vele a sárréti erdő felé. Lassan ügetett a virágzó, illatos ákáczok alatt a Szűz Mária szobráig. Ott ketté vált az ut. Szentjóbi balra nógatta a lovát, de hiába, a makranezos állat jobbra tartott. Ostorcsapás, sarkan- tyuzás hiábavaló volt. Amorette nem tágított. Végre is a gazdája volt kénytelen engedni. Amorette tehát jobbra vitte a gazdáját; búzaföldeken, kukoriczán keresztül vágtatott, majd letért az országúira, még egy-kettőt kanyarodott s néhány perez múlva megállóit a Csorbay-kastély rácsos kerítése előtt. Szentjóbi idegenül nézett szét, Majd rövidebbre fogta a kantárt és az ostorával nagyott húzott a ló büszkén iveit nyakára. Amorette fölágaskodott. E pillanatban halk sikoly hangzott a kastély erkélyéről. Szentjóbi csodálatos ügyességgel megfékezte a paripát s azután kiváncsi szemmel nézett fel az erkélyre. Egy fekete csipkeruha tűnt el az erkély ajtajában. Ideje sem volt gondolkozni azon, hogy kinek 3 dön a templom s minden, ami vele összefügg közadakozásból került ki s a hivők jótevő buzgalma tartja fenn, A közönségből önként alakult templomépitő bizottság vezette az építés munkáját és gondoskodik a főfentartásról; végrehajtó szerve a szükebb- körü miserendező bizottság, mely a folyó ügyeket intézi és a hitélet irányításáról gondoskodik. Külön önálló pénztárt kezel, természetesen mi másból, mint ugyancsak közadakozásokból s önállóan végzi az év folyamán a templommal és egyházi szertartással összefüggő teendők rendezését. Két legbuzgóbb tagja M i ks ó Imre elnök és P o z s g ay Tivadar pénztáros és templomatya, kik egész éven át szünet nélkül fáradoznak az Úr kertjében a hivők üdvössége javára. A misebizottság most, kötelességéhez híven beszámol a templomépitő bizottságnak a legutóbbi évben kifejtett működéséről. A jelentés, mely majdnem a távirati stilus rövidségével Íródott, M i k s ó Imre elnök dicséretes munkája s a maga tömörségében megkapó érdekességül képét eleveníti meg a szép Mátyásföld e rövid év folyamán átélt lelki életének. Sokban példaszerű, mindenben megbecsülő figyelemre méltó. Közöljük egész terjedelmében, amint itt következik : A mátyásföldi templomépitő bizottságnak a lefolyt 1907 I 8. évi működésűnkről van szerencsénk beszámolni: 1. A kiszolgált mise fedezésére tagtársaink 821 kor. 52 fill.-rel voltak szívesek hozzájárulni; 2. a pénztár kezelését Pozsgay Tivadar tagtársunk volt szives elvállalni, fáradhatatlan működése folytán képesek voltunk minden vasár- és ünnepnapon szent misét kiszolgáltatni; 3. a folyó évben a rendes 600 koronával díjazott misén kivül néhai Petrényi Erzsébet és Miksó Emilia lelki üdvéért egy-egy alapítványi — dr, Miksó István kanonok által 11 — Pap Lóránt minorita gimnáziumi tanár által 7 csendes szent mise díjtalanul szolgáltatott ki; 4. az iskolai év Veni sancteval nyittatott és Te Deummal záratott; 5. a Páduai Szent Antal szoborban a folyó évben befolyt 106 kor. 43 fill., hozzáadva a múlt évi maradványt 149 kor. 80 fill., az álladék 256 kor. 23 fill, tenne, melyből a szegény gyermekek részére a karácsonyi ünnepek alkalmával 24 pár csizma és czipő 186 koronáért szereztetvén be, a fenmaradó 70 kor, 23 fill, takarékpénztárilag helyeztetett el; 6. az orgona-alap az ajkain rebbent el az aggódó sikoltás, amikor megnyílt a kertajtó és egy inas lépett ki rajta. — A méltóságos asszony kéreti a nagyságos urat, tessék vigyázni azzal a lóval, mert nagyon szeszélyes és szilaj. Szentjóbi leszállt a lóról. — Mondd meg Öméltóságának, hogy köszönöm a figyelmeztetést. Aggodalma mélyen meghatott. Azzal kantáron fogta a lovat s elvezette az országúiig ; ott fölült rá és haza lovagolt. Másnap reggel újra nyeregbe ült. Ezúttal szabadjára engedte a lovat. Menjen, amerre akar. O maga czigarettára gyújtott és elmerült gondolataiba. Egyszerre fölpillantott. Amorette megint csak ott állott a Csorbay kastély kapuja előtt. Közel a kapuhoz, kényelmes zsöllében gyászruhás fiatal nő ült és olvasott. A lódobogásra felriadt. Szentjóbi leugrott a nyeregből, megkötötte a lovat és hirtelen elhatározással belépett a kapun. — Szentjóbi vagyok — mondá, miközben szemei gyönyörűséggel tapadtak a szép asszony arczára. Önhibámon kivül zavarom. Amorette az oka. Mindig idehoz, erre a helyre. Különben pedig meg akarom köszönni aggódó gondoskodását. Ez az állat csakugyan kissé vad, de remélem, hogy idővel megfékezem. A báróné mosolygott. — Amikor óvtam tőle, csak emberi kötelességet teljesítettem. Hiszen tudja talán, milyen szerencsétlenséget idézett fel ., ,
