Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-02 / 31. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 31 szám. Kedves szerkesztő úr bizonyára azt hiszi mikor e levelemet olvassa, hogy én csak azért irok, hogy lássák, milyen hű maradtam kedves nyaraló helyemhez és az ő újságához. Igaz még itt a messze Zalában is szívesen olvasom a »Rákos Vidékét«. De ezúttal, mint fekete májú kritikus veszem a tollat kezembe. Orvos kollégáim is azért félnek tőlem, mert szigorúan őzöm az orvosi nyelv helyes magyarságát Rettegjen hát tőlem kedves szerkesztő uram is, hogy a Rákosvidékében is fölcsapok nyelvcsősznek. Lássuk hát! A »R. V.« harminczadik számában, örömmel olvasom, hogy ime városi rend lesz ezután a szentmihályi utczák számozásában. Azonban örömömbe ürömcsöppet vegyit a község hivatalos hirdetményében ez a éktelen germánosság : «egy külön főkönyv van felfektetve,» Ez eszembe juttatja a Budapesti Hírlap fiatal korában a kalap-utczai szerkesztőség szűk helyiségeiben eltöltött bohókás estéket, amikor Szipuluszszal és Tóth Bélával kottáról énekeltük el a lap czimfejét s széles jókedvünkben lipótvárosi zsárgonban szőttük bele:» Hirdetések árszabása fölfekszik Zilahi úrnál, Kalap-utcza 16. a deszkafalon túl.» * Van azonban a »R. V.« mai számában még egy, mondjuk, dob-utczai kifejezés: «Elsősorban egy szembetűnő ellentmondást kell leszögeznünk.» Ez is egy újabban fölkapott németesség, amit meg nem ért magyar ember. Egyébiránt áldás, békesség addig mig valami újabb »megrovási kaland« nem adja a tollat kezembe. Szives üdvözlettel C s a p o d i István dr. Személyi hir. Dr. Világhy Károly szföv. kerületi orvos szabadságidejéről visszaérkezvén, orvosi rendelését úgy Rákosfalván, mint R á k ossz e n t m i h á i y o n e hó 27-ike óta újból megkezdette. oldalra épült fogadója pinczegádorából kormányozta a külső üzletet . . . Rokon lányok szolgálták ki a vendégeket, majd később veje, Schreil Győző, a jelenlegi derék vendéglős . . . Még néhány évvel ezelőtt is a pinczegádorban tipegett az öreg Albecker bácsi. Mert a világ kincséért se’ adta volna ki kezéből a pinczekulcsot, oly’ nagyra tartotta borai jóbirét! Kék melleskötőben tipegett-topogott az öreg vendéglős. Haját megezüstözte az idő. Simára borotvált arczárói jókedély, nyugodt lélek derűje sugárzott le. — Olcsón jót! ez volt egyedüli üzletelve és ez holta után is tartó becsületet, nevet örökített az öreg korcsmárosnak, aki pár évvel ezelőtt vejének adta át az üzletet, midőn meghalt jó felesége . . . Mint szedett szőlőtőke, olybá is tűnt fel a jó öreg. Ma már a hires öreg budai vendéglős is ott pihen a kövér magyarföldben. Becsületes művelője volt ennek a földnek .... Néhány hete temették el. Azomban vendéglője fentmaradt. A vendéglőt : »A I b e c k e r Antal vendéglője« régi nevén, régi hagyományaival, különleges budai magyar konyhájával, pinczéjével, házias kiszolgálásával (Isten áldja a kedves Fánikát!) és czitorásaival együtt ma is megtalálhatjuk. Mindöszsze, hogy a Kereszttérre költöztek át. Nagyobb helyiségben, de a régi hagyományok betartása mellett viszik tovább az üzletet a derék örökösök. Képviselőtestületi ülés. Rákosszentmihály község képviselőtestülete Hauser Gyula biró elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott ju ius 29-én. A testület tagjai szép számmal jelentek meg a gyűlésen, melynek egybehivását főként az iskola és vágóhíd kölcsön ügyének alakulása tette szükségessé. Az érdekes tárgyat az előadó. Krenedits Sándor főjegyző ismertette, olyan értelemben, amint azt mi már annak idején megírtuk. A község ugyanis a középponti iskola építésére szükséges összeget a Pesti Hazai első takarékpénztárnál óhajtotta kölcsönképen felvenni, hol még tavaly meg is szavazták a törlesztéses kötvény-kölcsönt s az akkori viszonyoknak megfelelően 98 százalékos árfolyammal akarták folyósítani. Az iskolaépítés ügye azonban a közbevetett felebbezések miatt hoszszabb késedelmet szenvedett s midőn a nyár elején a kivitelre végre megérett, a pénzügyi helyzet olyan kedvezőtlen alakulást vett, hogy a takarékpénztár már csak 95 százalékos árfolyammal akarja folyósítani a kölcsönt. A község több előkelő pénzintézetnél tett azóta kísérletet, de meggyőződött róla, hogy a Pesti Hazai első tekarékpénztár ajánlatánál kedvezőbbet nyerni ez idő szerint lehetetlen s igy a község kénytelen a kölcsönt a 95 százalékos árfolyammal felvenni. Ehhez azonban újból formaszerii jóváhagyások szükségesek, minélfogva rendkívüli közgyűlést kellett tartani, hogy a módosított kölcsönter- vet tárgyalás alá vegye, A képviselőtestület a tervet egyhangúlag jóváhagyta s a kölcsön felvételét újból elhatározta. Most még a vármegyei törvényhatóság jóváhagyását kell megnyerni, ami a szeptemberi megyegyülésen megtörténik s akkor a kölcsönt nyomban felveszik s az építést még az őszszel megkezdik, hogy az épületet a jövő iskolai évben már átadhassák rendeltetésének. A befejezéséhez közelgő vágóhíd építésére is kevésnek bizonyult a rendelkezésre álló fedezet s ezért a képviselőtestület elhatározta, hogy 5000 kor. rendkívüli, átmeneti kölcsönt vesz fel s azt a költségvetések évi feleslegéből fedezi. A kölcsönt nyomban felveszik, hogy az építkezés befejezése késedelmet ne szenvedjen; a vármegye jóváhagyását peeig utólagosan szerzik meg. Szabó László községi végrehajtó végkielégítésért folyamodott a községhez, mert családjához, Nagykátára akar költözni. Szabó régi embere a községnek, még a És bár a búsongós kurucz nóták után kaczagós »jodlék» is zendiilnek, manap már sűrűbben hangzik a magyar szó . . . Csak az az öreg bolygó czukrász nem változott, az a szürke szinü öreg ember, aki jóharmincz év óta járja süteményes kosarával a budai kisvendéglőket, bor korcsolyaként kinálgatva süteményeit a vidám nagyivóknak . . . Ha kérdezed az öreg szürke czukrászt: — Öregem! osztán mi áru a süteménye? — So wie gewöhnlich! Jóval harmincz év előtt is c s a k i g y m o n d o t ta a jó öreg . . . Budai jellegzetes alak őkelme. Midőn az asztaltól távozik, mondják: — Izsó, a hajdani hires szobrász, képet mintázott erről a jellegzetes öregről. — Albecker Antal is megérdemelte volna a maga b o h é m-m e s t e r é t! vélekszem magamban... Éjfél fele jár az idő. Különös fekete lepkék repdes- nek. A holdvilág ezüstös pántlikával bokrétázgatja fel a roskatag öreg házakat. Czitora czinog. Búg a gitár . . . Fekete lepkék repdesnek és — az ösmerős pinczegádorból - mintha csak a fehér hajú, borotvált nyájas arczu, kékkötős öreg budai korcsmá- ros lebegne fel —■ elém?... Móricz Pál.
