Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-02 / 31. szám
RÁKOS VIDÉKE 31. szám len ez az áldozattal megszerzett tűzoltó-felszerelés, ha más arányú veszedelem megfékezésére kellett volna ! Reméljük, megkímél ilyen megpróbáltatástól a Mindenható, de számítani kell minden eshetőségre s nem szabad könnyelműségből vagy közömbösségből bárminő eló- vigyázati intézkedés megtételét is elmulasztani. Az önkénles tűzoltóságot meg kell szervezni haladék nélkül. Látjuk, hogy nem hiányzik hozzá immár más egyéb, mint a pénzkérdés teljes megoldása. íme, elmélkedésünk körforgalma visszavezet ide: a kiinduló és döntő pontra. Említettük, hogy a község elöljáróságának a tűzoltóság kérdésében tavaly kifejtett tevékenysége ieg- főképen erre a. pontra irányult. Igyekezett biztosítani az önkéntes tűzoltóság megszervezéséhez szükséges költségeket. Fáradozása nagy részben eredményes is volt. Egy kitűnő ötlet adta meg a legjobb módját a sikeres megoldásnak. Az, hogy nálunk is életrekel- tették az országszerte annyira népszerű községi bált s a tél folyamán megrendezték az első ilyen jő- tékonyczélu mulatságot, melynek hatalmas jövedelme a tűzoltó-felszerelés költségeinek már tetemes részét fedezte. Ki ne emlékeznék annak a pompás mulatságnak az álomszerű sikerére. A páratlan műkedvelői előadásra, a vendégsereg hallatlan tömegére ? Az első községi bál roppant sikere egy csapásra megalapította a községi mulatság jó hírnevét; egy uj, értékes erkölcsi tőkét teremtett, mely nyomban bőségesen meghozta a maga érczkamatát. Mennyire önmagától kínálkozik most az a gondolat, hogy ha a községi bál ilyen drága tőkét képvisel és az immár nélkülözhetetlennek nyilvánítható önkéntes tűzoltóság megszervezését csupán az gátolja még ez idő szerint, hogy a szükséges költség nem áll teljes összegében rendelkezésünkre, — hát ne tétovázzunk tovább, hanem ismételjük meg azt a közT Á R C Z A. Budai hangulatok. (Ballagvást a hegyoldalon. — Czitora szó hallszik. — Baczur Gazsiék. — Frau Gödi és Albecker Tóni. — Az öreg czukrász. — Egy látomány.) Bárlan eleven ráczot lámpával kéne keresni, még áll, büszkélkedik nevével, hírével a Gellérthegy oldalán épült Ráczvárös. Hegynek fel, völgybe le tekergős sikátorain ma is lomhán ballagnak a járókelők, A bőgő sátánnak, a villamosvasutnak zajgása itt nem riogatja a csendet. Némelyik keskeny sikátoron kocsival sem fordulhat a fuvaros. Az emberi egyenlőségnek azért is inkább tanyája a Ráczvárös. Gyalogszeres emberek tovább érkeznek itt, aholott is durva köves sikátorok közepén nyílt csatornácskában bujkál a zsíros mosogatóié. Köves sikátor, kis csatornácska epekedve várják szakadó felhők omló árját, midőn iramló pataknak álmodhatja magát a zsirpecsétes kis csatorna. Némelyik tájékon itt még az utczasarkon »petroleumlámpás« pislákol versenyt a pesti villám- fénytől szégyenkező holdvilággal . . . Pislákol a kőolajos lámpa, száll-száll az alkonyat, szemem vasrostélyos ablaku, besüppedt öreg házak kapuján repes. ségi bált mihamarább és jövedelméből tegyük lehetővé, hogy a megkezdett munkát be is fejezhessük, a hiányzó intézményt meg is alkothassuk. Hol van az megírva, hogy csak egyeben egy községi bált tarthatunk egy esztendőben ? Miért ne lehetne egyet télen, és egyet nyáron ! A mi nyaralókőzönségiink éppen úgy fog részesülni az önkéntes tűzoltóság intézményének áldásában, mint az állandó lakosság. Bizonyáia nem sajnálja tehát filléreit a nemes czéltól, különösen, ha mellesleg olyan káprázatos mulatságban részesülhet érte, mint a mi téli községi bálunk volt, melyet bizony szives örömest élveznének a benszülöttek is évente kétszer. Semmi sem hiányzik, hogy ezt a tervet meg ne valósithatnánk. Résztvevő és áldozatra kész közönség még több, mint a télen; azok a derék hölgyek és urak, akik a téli estélyt feledhetetlenné tették, nyilvánvalókig ma is éppen úgy rendelkezésére állanak a derék ügynek, mint akkor ; küldetésüket nem is fejezték még be, mert a tűzoltóság még nem született meg. A nyári községi bált, melyet szeptember elején lehetne megtartani, bizonyára szivvel-lélekkel támogatnák a szomszédok is, elsősorban Mátyásföld, mely esetleg szintén hasznát vehetné a r á k ossz e n t m i h á 1 y i testület emberbaráti segítségének s igy létrehozásában bizonyos mértékig szintén érdekelt félnek tekinthető. Nincs tehát ok, mely e tervnek ellene mondjon, s mi bizonyára igazán a közvélemény nevében arra kérjük Rákosszentmihály község érdemes vezetőségét, hogy az önkéntes tűzoltóságot most már késedelem nélkül szervezze meg, hogy pedig ezt lehetővé tegye, tartsa meg még e nyár folyamán a második községi bált, mindenben olyat, mint az első volt, melynek fényes sikere és szép anyagi eredménye most minden bizonynyal még megtetőzve ismétlődik meg. Ah ! Már nyikorog is a tölgyajtó . . . Turbános, nagy szakállu török honnét, mikor toppint elém ? Homály feküdte sikátorok felett majdnem egymáshoz hajolnak, az utczaszélen omladozó, ódon kis emeletes házak. Várok, várom,-hogy kitárul az ablakocska és a liliputi emeletes házacskából piros, sötét piros muskátlivirágot hajint felém a rácz leányka. A rácz leány . . . Kinek aranypénzektől ékes fehér nyaka. — Hopp ! Álljunk meg . . . Czitora szót hallok. Sirámosan zeng a keleti zene. Valamelyik hajlott kapufélfás, alacsony mestergerendás »büki-csárdában* hullámzik a czitora pengő húrja és csengő hangon ujjong a danlos férfi torka. Budai hangulatok harmatától lepett lelkem kiderül, megvilágosodik, mint fehér, meszelt falusi szobácska mécsgyujtakor. Kaczagós kedvem támad. Ki is lehetne más?.,. Baczur Gazí>i ősdiák czimboránk ez. A száz év előtti szilaj magyar diák. Bizonyosan nemes Peleske város nótáriusát, vitézlő Zajtai István uramat devernyáztatja itten, mint aló versekben is dicsőítette Budát: Édes musttal tölti Bachus itt hordóját, Nyújtja a vevőknek bora kostolóját, Vörös borral töltött üveges korsóját, Gyakran Orpheus is megfujja gordóját. * Baczur Gazsi, hová satnyult a virtusod ? Os- magyarságunkért lelkes Gvadányi generálisunk, a
