Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-26 / 4. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 4. szám. százalékú (10—105 százalékig terjedő, de főleg 30—60 százalék közt mozgó) pótadóval fedezik; és pedig a község minden tagját egyenlően érdeklő költségeket az összes fő állami adók arányában, a földbirtokot külön érdeklőket csak az érdekeltek földadója arányában, végre az előbbi két osztályba nem sorozható u. n. belrendőrségi költségeket, a föld-, bánya- és a földhaszonbérlet után fizetett kereseti adó kivételével a töobi fő állami adók arányában ; a község minden tagját terhelő pótadó alapjául a puszták után fizetett állami adóknak csak a fele vehető (1885: XXÍI. t.-cz. 130. §.); ez utóbbi rendelkezés hatálya alatt áll Kispest község Pusztaszentlőrincz nevű része. Megjegyzendő, hogy a községnek csak bizonyos lakosait érdeklő kiadásokat (mezőőrök, apaállatok tartása), nem községi, de a község által beszedendő költségeket (kéményseprő fizetése, párbér), járulékokat (járda-, szemétkihordási költség) az érdekeltekre külön vetik ki és mint külön kivetéseket kezelik. Az iskolai kiadásokra szedhetők és helyenkint szedetnek is az 5 százalékos népiskolai, a 2 százalékos tanoncziskolai és a 3 százalékos óvodai adó. Az összes községekben fizetik ezenkívül a következő törvényhatósági pótadókat: 2 százalékos közigazgatási pótadót, 10 százalékos útadót és a katonai beszállásolási pótadót, 1 és fél százalékban a házadó, 1 százalékban a többi adó után. — Nagyobb, többnyire 50 évre szóló amortizácziós beruházási kölcsöneik vannak és pedig valamennyi a legújabb időből, Újpestnek 2 millió, Dunakeszinek 100.000 kor., Kispestnek 100.000 K. Erzsébetfalvának 400.000 K., Budafoknak 850.000 K. A pénzügyi keretnél sokkal szükebb az, melybe a községi törvény a községeket hatáskörükre nézve szorítja és amely a városias fejlődésnek indult községektől az elsőrendű életfeltételeket megvonja. Az 1886 : XXII, t.-cz. szerint a község, hatáskörébe esik a vagyona felett való rendelkezés a községi utakról és a községi iskolákról, valamint más rokonintézetekről való gondoskodás, továbbá a mezei, a tűz- és közrendőrség, valamint a szegényügy kezelése (21. §.) Ez a hatáskör a falusi jellegű községeknek felel meg; a tömörebb együttlakás elemi szükségleteivel már nem számol. A községeknek nincs sem egészségrendőri, sem építésügyi, sem vásárrendészeti, sem ipari hatáskörük; szabályrendeleteket alkothatnak ugyan, de a rendelkezéseknek érvényesítésére kihágásokat nem állapíthatnak meg s kihágási bíráskodást sem gyakorolhatnak. És vájjon hol elégíthetik ki szomszédos községeink most említett közigazgatási szükségleteiket és hol találják meg az érdekeik védelmére hivatott közhatalmat? Váczon, Gödöllőn, Monoron, Ráczkevén, Bián és Pomázon ; e helyekre kell minden fontosabb ügyekben a főszolgabíróhoz elmcnniök kedvezőtlen közlekedési körülmények közt, idő és pénzveszteséggel akkor, midőn mindenünnen rövid idő alatt, olcsón és sűrűn bejöhetnek a fővárosba, hova szomszédos községeink legtöbb lakosát hivatása vagy valamely szükséglete amúgy is gyakran behozza. Ezenkívül még többnyire más-más községben van az adóhivatal és a járásbíróság. E helyzetben pedig nincs más kibúvójuk a városiasabb jellegű községeknek, mint a rendezett tanácsú várossá való átalakulás, mint ezt Újpest legújabban el is érte, vagy a fővároshoz való csatlakozás. Megismerkedve igy a főváros környékének társadalmi és közigazgatási viszonyaival, vizsgáljuk meg, hogy mely szükségletek teszik kívánatossá Nagy- Budapest megalkotását úgy a főváros, mint a községek, melyek csak az egyik vagy a másik szempontjából. — Itt van első sorban a szabályozási terv; kétségtelen, hogy annak a munkálatnak, mely a főváros jövő fejlődésének kereteit szabja meg, számolnia kell a határon kivül folyó, de egyfelől a fővárosból ki, másfelől a főváros felé sugárzó élettel és érhálózatát megteremtenie, kiterjesztve ezt a községek periferikus összekapcsolására is; e feladat megoldása, mely a fővárosnak és a községeknek egyaránt érdeke, csak egységes szervezet mellett kecsegtet sikerrel s ezért a fővárosi közmunkák tanácsa a környékre kiterjedő, de más hatóságok közreműködésére szoruló hatáskörében eredményeket nem is mutatott fel. — A főváros és a környék összefüggő élete épp úgy kívánatossá tesz egységes alapelveken felépülő építési szabályzatot és egy színvonalon álló épitésrendészeíet. Abban az egész körzetben, melyet a város és a varosban hivatásukat gyakorlók letelepedésére alkalmas szomszédos községek alkotnak — a főútvonalak és már meglevő letelepedési góczok kivételes kezelése mellett — a központtól kifelé ál-( falában a parczellaminimumok fokozatos nagyobbodása és az építkezés intenzitásának (telkenként a beépített terület mennyiségének és az emeletek számának) fokozatos csökkenése biztosítandó, sőt esetleg bizonyos irányban és ideig a mezőgazdasági területnek építési telkekké való átalakulása parczellázásí vagy építési tilalmakkal korlátozandó. Az előbbiekre azért van a fővárosnak elsősorban szüksége, mert mindaddig, mig a főváros határán belül nagyobb a parczellaminimum s köveíkezéskép kisebb az építkezés intenzitása, mint a határos községek területén, a főváros külső területeit fejleszteni es itt czéiszerü telekpolitikát folytatni nem lehet annál kevésbbé, mert a szomszédos községek közlekedési és ellátási viszonyai rendszerint amúgy is sokkal kedvezőbbek, mint a fővárosi külteleké; de nem tekintve egyes telekspekulánsok érdekét, a parczellázásnak és építkezés intenzitásának korlátozása előnyös a községekre is, mert igy elkerülhetik a tömörebb együttlakással járó költséges berendezések (csatorna, vízvezeték) létesítését. A helyesen alkalmazott parczel- lázási és építési tilalom pedig a városias élet kon- czentráltabb fejlődésére szorítván, egyfelől szintén a közigazgatási kiadásokat csökkenti, másfelől a mező- gazdasági terület idő előtt való elvonásának megakadályozásával kedvező befolyást gyakorolhat az élelmezési viszonyokra. A parczellázás irányításával a városi telkek szerzése és értékesítése is kedvezően befolyásolható. Az egész körzetben egy színvonalú épitésrendészetnek biztosítása pedig azért fontos, mert az építkezési tevékenység természetszerűleg oda fordul, hol az épitésrendészet lazábban gyakoroltatik vagyis a városi szigorúbb épitésrendészet szintén a községekbe való kivándorlásnak, tehát a városi élet szétfolyásának tényezője, — Nagy jelentősége van a községek bekapcsolásának a közlekedés szempontjából, mert már a különböző közlekedési vállalatokkal szemben is könnyebbé teszi a főváros egész környékére kiterjedő egységes közlekedési politikának érvényesítését, mely nemcsak a személyforgalomra, hanem a főváros közélelmezése érdekében az áruforgalomra nézve is rendkívül fontos; de megköny- nyiti a községekkel való egyesülés az e politika szempontjából kívánatos egységes községi közlekedési vállalat megteremtésének előkészítését is. —
