Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-12 / 28. szám
RÁKOS VIDÉKE 3 23 szám. terhelt péntek és szombat napon képtelen lenne teljesíteni s az ebből származó késedelem a megrendelőnek okozna sajnálatos kellemetlenséget. A mai vasárnap. A nyári mulatságok kellős közepén tartunk. Szombat estén, vasárnapokon hangos a vidék a mulatozók vidám zajától. Rákosszent- m i h á I y o n ma, vasárna p, két jókedvű mulatságot is tartanak. A Rákosszentmihály és vidéke építő iparosainak helyi szövetsége a B a 1 1 o n n é- féle vendéglőben már d. u. 4 órakor kezdi tombolával, dijtekézéssel és tánczczal egybekötött mulatságát, mely elődeinek szép sikeréből Ítélve ezúttal is látogatott és kellemes szórakozás lesz. Az A n n a- és árpádtelepi asztaltársaság az Anna-telepen közkedvelt Podruzsi k-féle vendéglőben tartja újjászervezése után első nagyszabású mulatságát, mely már reggel nyolcz órakor kezdődik. A szép A n n a-telep lelkes és buzgó lakossága bizonyára ezúttal is fényes sikert biztosit a társaság mindenkor kellemes ünnepélyének. A Sporttelep körlevele. Mint a múlt héten jeleztük, a Rákosszentmihályi Sporttelep körleveleket bocsájtott ki, hogy uj tagok belépését elősegitse. E körleveleket a kezelés nehézségeinek elkerülése czéljából egyelőre csak a vezetőséggel közelebbről ösmerős családoknak küldték meg. A választmány viszont ez utón felkéri azokat a családokat vagy egyéneket, kik a Sporttelep iránt érdeklődést tanúsítanak, hogy czimiiket az egyesület választmányával mielőbb közölni szíveskedjenek, hogy a megküldés iránt haladéktalanul intézkedést tehessen. Műkedvelő előadás. A rákosszent m i h á 1 y i műkedvelők egyik csoportja sikerült műkedvelő előadást rendezett múlt szombaton és vasárnap. L u k á c s y Sándor »V e r e s h a j u« czimü népszínműve került színre. Lukács István rendezte és tanította be, kinek hasonló téren már érdemes múltja van nálunk. Karnagy Gaál Pál volt. A nagy személyzetet követelő darabban résztvettek (a szinlap sorrendjében) : Lindner Károlyné, Halász Ferencz, Szabó Béla, Szabó Ernőné, Király Olga, dr. Keresztes István, Szabó Ernő, Király Sándor, Spannraft Elza, Lukács Pista, Szabó Béláné, Wittenberger Margit, Szandovits József, Schmeilzl Lipótka, Ruzsitska Matild, Garai Sándor s Gaál Paliné és valamennyien, részben már ösmert és dicsért tehetségük arányában nagy buzgalommal és odaadással feleltek meg feladatuknak. Az érdemes előadáson szép közönség vett részt s mint halljuk, az estély anyagi eredménye is kielégítő volt. Tűzoltó tanfolyam. Alispáni rendelet következtében H a n i s s György bagi főjegyző, mint járási tüz- felűgyelő, érdekes és tanulságos tűzoltó taufolyamot tartott a minap G ö d ö 1 1 ő n. A tanfolyam egy napig tartott ; délelőtt elméleti s délután gyakorlati oktatásból állott. Résztvett benne a járás valamennyi községének kirendeltsége. Rákosszentmihályról Hauser Gyula biró hallgatta meg a tanfolyamot, a melyre odavezette községünk valamennyi rendőrét, kiket az oltás; körül szükséges legfontosabb teendőkre praktikus módon oktatott ki a tiizfelügyelő. Beketow ozirkusz. A B e k e t o w czirkusz uj műsora a maga teljességében meghódította a közönséget, mely szinte sajnálja, hogy a jövő hét folyamán már ismét uj változások történnek benne s több, rövidesen kedveltjévé vált művész látásáról le kell mondania. Az örök forgás képe ez, felvetődnek, fénylenek s letűnnek ismét, hogy más, újabb csillagnak adják át helyüket. Az artista és hippikus művészet terén roppant haladást tett a világ, rengeteg nagy a termelés s mindig uj ötlet, uj trükk, uj, egyelőre utánozhatatlannak bizonyuló mesterfogás szerez bámulókat s teremt uj meg uj ‘zsánereket. A B e k e- tow czirkusz páratlanul tevékeny abban, hogy minden évadjában felhalmozzon és sürü sorokban elvonultasson a szemünk előtt mindent ami uj, eredeti, érdekes és figyelmet érdemlő. Aki a mai, egyébként önmagában is többszörösen változó műsort élvezni akarja a maga egészében, sietnie kell, mert naponként mulaszt nem pótolható látványosságot. CSARNOK. J Katona-becsület. Irta: Prém József. Gombás Tamás harmincz évig gyártotta a téglát. Szegényen kezdte, akár valami vályogvető czigány. Maga is dolgozott a^ két kezével, mely bizony kez- tyüt sohase ismert. És segített neki az élete párja, aki a házi teendőket, meg az üzleti levelezést végezte, mert Gombás uram irtózott a betűktől. Egy nap aztán — Isten csodája — jó agyagbányára találtak a cselényesi határban. Meg volt Írva a csillagokban, hogy Gombásék vagyonos emberek legyenek. De amint a pénze megszaporodott, azonnal párologni kezdett a házaspár esze. Abban a határszéli városban is, mint mindenütt, a jómódú kisasszonyok ideálja: a huszáratilla. Már a honvéduniformis a szerényebb álmok közé tartozik. A gyalogos tiszt ruhája meg éppenséggel a végszükséget allegorizálja. Csakhamar Gombás Tamásról is ekkép szólt az Ítélet: — Bezzeg nem adja már másnak a lányát, mint katonatisztnek. Még ezelőtt öt esztendővel megelégedett volna valami jóravaló könyvelővel, akire' később a téglagyárát hagyhatja: ma már huszárfőhadnagyról ábrándozik az egész család ! Még az okos Gombásné is úgy találta, hogy az ő Klárikája semmikép sem maradhat hátra. Hisz felső iskolát végzett: a tennisz pályán dijakat nyert; aztán műkedvelő hangversenyt adott; a bálban hol igazi, hol vicze királynő szokott lenni — szóval a modern igényeket betöltő menyecskének fog beválni. Még lóra is ülhet és vadászhat az urával. Kit várhat az ilyen lány, ha tisztet nem? És Gombásné folyton kereste Winkler ezredesné társaságát, aki pedig lenézte őt s kárörömmel emlegette, bár a téglagyár sok jövedelmét elkártyázná valami pazarló lovastiszt, ha ugyan fognak ilyen vöt! Klárika naponta hallotta anyja bölcs oktatásait: — Ne merj másra gondolni, mint huszárra. Nekem mocsártaposó gyalogos nem kell! A múltkor is túlságos sokat beszéltél azzal a vadászhadnagygyal. Mit akarsz vele? Már a szürke uniformisát sem nézhetem. De itt van Hammerklopf Ernő főhadnagy. Ez aztán a fess huszártiszt! igaz, hogy német, de annál műveltebb . . . Hozzá mégy, ha megkér? Klárika elnevette magát. — Ha megkért? De hát nem kér meg! Az anya nem vette észre, hogy a leány olyan képet vágott, mintha fázna ettől a Hammerklopftól. Szerette ő is az uniformist, de csak azért, mert unokabátyja, a daliás, jószivü Gombás Pista is ilyenben feszitett. Igaz, hogy nem volt főhadnagy, de még csak hadnagy sem, hanem szegény önkéntes. De Klára szerette a derék fiút. Együtt nőttek fel és a leány sohase gondolt másra, csak őrá. — Tiéd leszek, Pista! Megvárom, mig leszolgálod a katonaévet, megvárom, mig hivatalodba lépsz. Ne aggódj, nem tántorít el senki tőled. így vigasztalta ifjúkori pajtását, valahányszor látta, hogy anyja hidegen fogadja a kedves rokont. Gombás Pista, a szegénynek maradt család-ág ivadéka minden lehetett, csak katona nem. Gyűlölte a fegyelmet, a folytonos szalutálást, a szabadvélemény megtagadását, az uniformissal járó összes rabszolgaságot, Volt is már sok baja az önkéntesi év
