Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-12 / 28. szám
Vili. évfolyam. Rákosszentmihály, 1908. vasárnap, julius 12. 28. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI és KÖZGÁZbflSÁGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A -MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTM1HÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kor Fél évre...............................4 « Negyed évre..........................2 « EOYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Nemzeti lélek az irodalomban. Irta : Beöthy Zsolt. Irodalmunk történetében három olyan mozgalom tűnik szemünkbe, amely szinte forradalminak látszik. Az egyik Bessenyeié, a másik Kazincyé, a harmadik Petőfié. Az első, mint irodalmi mozgalom is, a budai Vérmezőn és Ferencz császár börtöneiben ér véget. A máo sodik a nemzeti gondolatnak a reform-kor politikájában és Kisfaludy Károly irodalmi iskolájában erősebben és közvetlenebbül fellobbanó lángjánál halaványodik el. A harmadik, halhatatlan művészi eredményeivel dicsőségünk és erőnk ma is. Bessenyeié egy uj világfelfogás forradalma, Kazinczyé a nyelv- és Ízlés forradalma, Petőfié az egyéniség forradalma. De mindegyikök »magyar forradalom«, mely száz szállal fűződik a múltba és különösen az irodalom nemzeti jellemének nem gyöngité- sére, hanem ellenkezőleg, minél szabadabb és teljesebb kifejlesztésére törekszik. A mi uj gyanánt lelkűket hevíti, azzal nem kiirtani törekszenek a szellemet, amely őket szülte, hanem megtermékenyíteni és uj életre serkenteni. Bessenyei Voltaire tanítványa, tele van belső harczczal, kiegyenlitetlenséggel, ellenmondással. Mind e sok következetlenség kétségtelenül gondolkodásának gyengeségéről tanúskodik, de tanúskodik mind a hány épp olyan mértékben magyarságának erejéről. Esztétikája, filozófiája, politikája voltakép egy nemes léleknek megható és izgató küzdelme, hogy az uj világfelfogást akként olthassa magába és nemzetébe, hogy magyarságát és hagyományait megtagadnia ne kelljen. Kazinczyt, a külföldieskedéseért annyit gunyoltat, ugyanez az eredeti motívum vezeti. Ezért törekszik Ízlésében minél európaiabb, nyelvében minél újabb és gazdagabb lenni, mert a nemzeti erő gyarapodását látja benne. Sohasem érzi és akarja másnak magát, mint a nemzeti szellem fejlődése egy lánczszemének. Épp úgy kitüntetni törekszik az ősi, gyökeres magyar népnyelvvel való kapcsolatát Moliére fordításaiban, mint azt, amely költő és nyelvmivelő elődei- hez fűzi, akiket fölfedez, magyaráz, közremai számú bocsát. Petőfi üstökös járása sem oly magános, előzmény nélkül való a történeti folyamatból kiszakadó és ellene forduló, amilyennek sokak szemében látszik. Nem akarunk terjedelmesebben utalást tenni rá, hogy költői jelleme a magyar szellemnek legősibb és legtisztább hagyományában, a népköltészetben van predesztinálva, de előkészítőit, még pedig megszakittatlan lánczolattal megtaláljuk a műköltészetben is. Az eperjesi költők szerény csillag-képlete előtte jár. Vachott Sándor, Kerényi Frigyes, Sárosi Gyula, Szemere Miklós, Szakáll Lajos egyenkint, külön-külön megzenditik a hangokat, meghozzák az elemeket: a magyar életképet, a költészet költői motívumát, a fantázia uj és merész kapcsolatait és a népi hangot, a szabad természet-szeretetet és a humort, Végül a népdalt, kezdeményekben és töredékekben azt, ami Petőfi lángszellemében egyesülve, magával ragadta nemzetét és a világot. E példák eléggé megvilágítják, hogy a múlttal kapcsolat fentartása, a történeti folytonosság megőrzése, a hagyománynak és benne a nemzeti léleknek éltető élete egyáltalában nem a maradiságot jelenti. Ne is jelentse soha. De azt jelenti, hogy az emberi haladással eljövendő eszmei és formai változások, népünk pszichológiájának, történetének és irodalmának tanúsága szerint, nemzeti valónkat nem fogják kiforgatni magából, hanem ennek természeti erejével, sajátos feltételeivel fejleszteni és erősíteni. Uj erőt hoznak, de nem megsemmisítésére, hanem gyarapítására annak, amit dicsőségünkkel és szenvedéseinkkel eddig gyűjtöttünk. A költészetet, a maga legsajátabb, legtisztább költői czélja is a fejlődésnek, haladásnak erre a nemzeti mivoltunkban gyökerező, ettől elválaszthatatlan módjára utalja. Még ösz- szébb vonjuk: az egész magyar szellemi életnek legrégibb hagyományára, legállandóbb és legjellemzőbb erejére: a nemzetire. Valószínűségét csak ez teheti igazzá, igazságát valószínűvé. Ifjú társaink, akik e hagyományok elutasításával keresik ma az uj utakat; az igazit csak részességekben fogják megtalálni, Zrínyi is, Csokonai is, Vörösmarty is, Petőfi is, Arany is a maguk korának gyermekei voltak és di- k 12 oldal.
