Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

1 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3.

s u t h muzeum számára segélyt szavazott meg, adóhátralékokat törölt és illetőségi ügyeket tárgyalt. Örvendetes tudomásul vették, hogy a varmegye a Vay Henrikné báróné panaszát elutasította s a vitás közutakat a község közutainak hálózatába vette fel. A gyűlés több magánjellegű s apróbb jelentőségű ügy tárgyalásával nyert befejezést.

Szenzáczió. Ennél szenzácziósabb hirt aligha élveztek még a Rákos Vidéke szives olvasói. Ebben a czudar drága, keserves világban a legnagyobb szenzáczió, ha valaki kifizeti az adósságát. Itt pedig arról szól az ének, hogy Rákosszentmihály községe el határozta,hogy kifizeti az esztergomi takarékpénztárnál fennálló 2000 koronás kölcsönének hátrálékát. Ezt a kölcsönt akkor vették fel, a mikor a vágóhíd telkét ki kellett fizetni. Ilyen szegény községnek, mint Szent mi h á 1 y, nem is adtak volna hitelt, ha annak idején vezetői közül többen személyes kezességet nem vállaltak volna érette. Szegény községünknek azóta sincs vagyona, de az adósságát becsületesen törlesztette, most pedig kifizeti. De nem kell azt hinni, hogy ősi szokás szerint — újabb adóssággal fizeti ki. Nem, hanem kiegyenlíti a község multévi pénztári feleslegéből. Ha pedig még mindig akadna valaki, a ki nem emelne kalapot a község vezetőségének igazán szép és lelkiismeretes gazdálkodása előtt, — az vándoroljon ki, mert nem méltó arra, hogy e község lakosai között foglaljon helyet. A képviselőtestület nagy lelkesedéssel fogadta el főjegyzőnknek, Krenedits Sándornak, a kölcsön kifizetésére vonatkozó örvendetes indítványát.

Középponti iskola. A r á k o s sz e n t m i h á 1 y i középponti iskola építésére vonatkozó terveket a vármegye törvényhatósága tudvalevőleg jóváhagyta s a benyújtott felebbezést elvetette. A vármegye határozatát a deczember 30-iki közgyűlésen hirdette ki Krenedits Sándor főjegyző. A milyen örömmel vette ezt tudomásul a képviselőtestület, éppen olyan szenvedelmes megdöbbenéssel fogadta a hirt, hogy Bentsik József dr. a vármegye határozata ellen ismét felebbezett. Reméljük, hogy a határozat mind e mellett hamarosan elnyeri a felfelsőbb fokon is a szentesítést, mert ha a fellebezés az ügy elodázását

szellő) szemközt fújjon nekünk. Akkor az emberszagot nem viszi az előttünk ácsorgó szarvasok felé. Amint a szarvas rólunk szimatot kap, üthetjük a nyomát. Akkor már menekül még mielőtt megpillantott volna bennünket. Aki ezt nem tudja, vagy könnyelműen és felületesen veszi, az ott se lőhet szarvast, ahol sok van. Csak a hajtásban igen megriasztott, fejét vesztett szarvas kerülhet eléje, az is azért, mert innen is, onnan is szimat éri, tehát már maga sem tudja, merre tágasabb.

Amint a szarvast a szál-erdőben vagy alacsony vágásban, tisztáson, vagy soros akáczosban már messziről megpillantjuk : (biztos, jó szem kell ám ahhoz); óvatosan, zajtalanul és a túlsó oldalon lelépünk a szánról, amely egy pillanatra sem áll meg. Eleresztjük a szánt magunk mellett s nyomban mögéje lapulva haladunk vele együtt, mindaddig, amig a messziről észrevett szarvast elég tisztán, fedezetlenül nem látjuk.

A szarvas bent áll valahol az erdőben, a fák vagy a bokrok közt s nézi a szánt, a lépésben menő lovakat. Fejét magasra tartva figyel; de ámbár látni, hogy résen van : még nem árul el aggodalmat.

Ekkor megállunk, v. int a czövek és engedjük, hogy a szán tovább haladjon az erdei utón. A szarvas nézi-nézi s bennünket észre sem vesz, kivált ha elég ügyesen úgy álltunk meg, hogy valami fedezetünk legyen.

Ekkor lassan, sietség nélkül felemeljük a puskát

eredményezné, úgy csakugyan gyászos szolgálatot tenne legvitálisabb közérdekünknek. A felebbezés különben az igazgatói lakás kérdése ellen irányul, a nélkül, hogy a község és vármegye helyes álláspontjával szemben bármily tárgyilagos érvet lenne képes felhozni.

Községi körvadászat. Rákosszentmihály község határában szombaton tartották az utolsó körvadászatot, melyen 22 nyúl került terítékre. A sikeres vadászatot vidám ebéd rekesztette be az E n g e 1- brecht vendéglőben.

A mentőegyesület javára. A budapesti önkéntes mentőegyesiileí javára újév hajnalán a fővárosban általános gyűjtést rendeztek. A jó példán felbuzdulva Rákosszentmihályo n is akadtak követők, Szandovics Rezső rákosszentmihályi bölcsészet- tanhallgató ugyanis 12 koronát juttatott szerkesztőségünkbe, mint amely összeget a rákosszentmihályi polgári kaszinóban gyűjtött a nemes czélra Halász Ferencz alelnök indítványára Szán d o - vies Rezső, mint a kaszinó Szil veszte r-estélyén közreműködött műkedvelő banda tagja. A műkedvelő czigányok bandája Cx a á 1 Pál, Opitz János, Ott- 1 i k Árpád, Duda József és Szandovics Rezső tagokból állott s nagy sikert aratott. A nemesszivii adományt rendeltetése helyére juttattuk s a postai feladó vevényt kiadóhivatalunk őrizetére bíztuk.

Esküdtbirák. A pestvidéki kir. törvényszék esküdtb'róságánál az 1908. évben működő esküdtbirák főlajstromát most állították össze. A lajstromban Rákosszentmihály lakosságának több tagját is feltaláljuk, névszerint, rendes esküdtbirák lettel : Havas Gyula segédjegyző, H o 1 1 ó Ágost takarék- pénztári hivatalnok, K o v a lt si k Béla magánhivatalnok. Lányi Sándor nyug. alezredes és helyettes esküdtbiró K o r i g e r Ágost bankhivatalnok.

Tüzmentes anyakönyvi szekrény. Az állami anyakönyvek felügyeletére hivatott felsőbb hatóság ismételten arra kötelezte Rákosszentmihály község- elöljáróságát, hogy az állami anyakönyvek megőrzésére tüzmentes szekrényt szerezzen. A testes tüzmentes vasszekrényt e héten vásárolta meg a község megbízásából Hauser Gyula biró és Krenedits Sándor főjegyző.

és czélozunk. Néha ötven, néha százötven, sőt kétszáz lépésnyi levegővonal választ el bennünket a királyi vadtól; de az jóformán mindegy.

Száz vagy négyszáz lépésre a jó Mauzer vagy Schönauer-Mannlicher, (ezek a mostani legjobb golyós puskák) ugyanazt a munkát végzi, — csak «lyuk iránt kell tartani».

Az én Mauzerem már megmutatta, hogy h á- ro in száz lépésnyiről egy gyermekfej nagyságú fehér mészkövet is eltalál, (hivatalos tanú : dr. Krajt sik Ferencz közigazgatási biró, Hegymögi komáromi törvényszéki biró, Feszty Lajos és az ispánja) ahogy egy vastag nyárfa derekára tüskével beszúrt egyetlen nyárfalevélbe százötven és kétszáz lépésnyiről egy- egy golyót (több kísérlet nélkül) szépen beleplántál, (tanú rá Bottay Kálmán komáromi tanár,) Pap Géza volt országgyűlési képviselő is látott egy guggoló nyulat legurulni a hegyoldalból vagy százötven lépésnyi magasságból, amit ez a kis Mauzer lőtt keresztül. Evvel hát lehet lőni.

Semmi különös sem volt ilyformán abban, hogy amikor azon az emlékezetes napon hosszas ide-oda kalandozás után végre megláttunk a fenyves erdőben egy szép szarvas-bikát, körülbelül vagy száz lépésnyire tőlünk: az elmagyarázott módon (a szánról túlnan lecsúszva) egy korrektül lőtt golyót küldtem a lapoczkájába, a Mauzikámmal. (Bizony megérdemli a beczéző nevet.) Idáig az eset nagyon egyszerű volna: hanem a «diadalom» (!) most következik.