Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-12 / 2. szám

2. RÁKOS VIDÉKE 2. szám. Kispesten 347-8 százalékkal növekedett s ál­talában a balparton az összes környékbeli községekben a lakosság százalékos szaporo­dása nagyobb a fővárosénál, amelynek szapo­rodása a jelzett időben csak 58 százalék. (Erzsébetfalvára nézve e százalékos növekedés nem állapítható meg, mert 1890-ben még Soroksárhoz tartozott), a joobparti községek lakosságának százalékos szaporodása általában kisebb, mint a fővárosé. A szomszédos köz­ségek népességének erős számbeli növekedése kétségtelenül nagy részében a fővárosból való bevándorlás folytán állott elő. Természetesen a lakosság e növekedésének megfelel, a terü­let változatlansága folytán, a népsűrűség foko­zódása. A községek városiassága fokának a népes­ségi viszonyokból való levezetésére legalkal­masabb a lakosság foglalkozásának vizsgálata; minél kevesebb ugyanis a mezőgazdasági fog­lalkozást űző népesség, illetőleg minél több az egyéb foglalkozásúak száma, annál városi­asabb jellegű valamely község. Tta az utolsó népszámlálás (1900) óta történt fejlődést néz­zük, a szomszédos községekben a s mezőgaz­dasági népesség száma vagy általában csök­kent, vagy legalább is nem haladja meg a természetes szaporodást. Ha pedig a mező- gazdasági és az egyéb foglalkozásúak mai arányát tekintjük, úgy Újpesten, Rákos- szentmihályon, Erzsébetfalván, Albert­falván és Kistétényben, sőt kevés híján Kis­pesten is, nem találunk mezőgazd a- ságot űzőket, Rákospalotán, Rákoske­resztúron, Péczelen, Kispesten és Budafokon pedig a lakosság háromnegyedénél, Czinkotán, Rákoscsabán, Csepelen, Nagytétényben és Budakalázon felénél több a más foglalkozású. Gyárak nagyobb számmal és terjedelemben Újpesten, Rákospalotán, Kispesten, Erzsébet­falván és Budafokon vannak; és pedig együtt­véve 124 gyár, mintegy 12.000 munkással. Megemlítjük még, hogy a városiasság fokával nagyjában arányban áll a magyar anyanyelvű és a magyar nyelven beszélő lakosság száma. (Folytatjuk.) HÍREK. Hédervári Lehel dr. Rákosszentmihályon. A gödöl- lői kerület országgyűlési képviselője, Hédervári Lehel dr. szombaton este Rákosszentmihá­lyon részt vett a Rákosszentmihályi kör disznótoros vacsoráján, mely alkalmat kiváló ün­neppé avatta a kedves vendég megjelenése. A toros vacsorára igen nagy számmal jelentek meg a kör­tagok, jórészt családtagjaikkal együtt és számos ven­dég kíséretében. Az Engelbrech t-vendéglő nagy­termében levő körhelyiség megtelt közönséggel, mi­dőn a már régebben meghívott Hédervári dr. Balázsovich Zoltán, lapunk szerkesztője kísére­tében, még félnyolez óra előtt megjelent a körben s a jelenvoltak zajos üdvözlése közepette elfoglalta helyét, Az estély a körben szokásos jókedvű, minden szertartástól mentes vacsora volt, melyben képvise­lőnk zavartalan vidám hangulatban vett részt. Va­csora alatt P á 1 f i János, mint a kör elnöke üdvö­zölte néhány meleg szóval Hédervári képvise­lőt, majd Balázsovich Zoltán intézett hozzá üdvözlő beszédet, melyben néhány szóval vázolta Rákosszentmihály község történetét s a kör múltját. E kör, e társaság tagjai voltak a mai község alapvetői, kikhez a legközelebbi letelepülők nagyrésze is csatlakozott. A régiek itt, a tiszta barátság kötelé­kével egybefiizött, zárt tömeget alkottak s mint egy nagy család éltek évek hosszú során át s vetélked­tek a telep felvirágoztatásán, berendezésén, majd buzgólkodtak a község megalapításán. Természetes dolog, hogy a község fejlődésével lakossága megsza­porodott s uj lakosság tömege lepte el. A régi kon­zervatív természetű őslakók és a radikálisabb vér­mérsékletű uj közönség nem érthette meg egymást egykönnyen. A régi, szoros kötelékről, a nagy család ideális hangulatáról nem tudtak amazok lemondani, emezek nem tudtak ugyanabba beleilleszkedni, igy alakultak a községben különböző társadalmi szerve­zetek, a melyek ma még külön csoportokat alkotnak, a nélkül, hogy gyülölség vagy más-más czélok vá­lasztanák el egymástól. Ez az oka, hogy képviselőnk más arezokat lát maga körül ma, mint máskor s ez az oka, hogy nem látja a társaságot együtt, egy cso­portban. Minden belátó agyvelő átláthatja azonban, hogy ez nyilvánvalóig csak átmeneti állapot, A fejlődésnek még egy további foka kell csak hozzá, hogy a mai, — talán akkor kicsinyesnek is látszó válasz­falak lehulljanak s az uj, hatalmas község virágzó testében friss vérkeringés induljon s egységes, nagy, modern társadalmi élet zsendüljön, A régi, intimus han­gulat, a régi baráti összetartozás, a nagy család azonban eltűnik örökre, vissza nem tér többé. Hagyo­mányának letéíeményessei, emlékének hű ápolói és kultiválói e kör tagjai még, kiket a község fanatikus szeretete és egymás iránt érzett törhetetlen barátsá­guk jellemez. A milyen hűséges és ragaszkodó ez a társaság, olyan nehezen lelkesülő és bizalmatlan min­den ismeretlen iránt. Hédervári dr, is ritkábban láthatta tagjait, kezdetben, hívei lelkes tömegében. De a képviselő pályája nyilvános s e nyilvánosság a titka, hogy Hédervári dr. meghódította és leg­lelkesebb híveivé tette egyetlen kardcsapás nélkül a rákosszentmihályi őslakosokat is. Az a tiszta, nobilis, eredményekben és sikerekben gazdag pálya, melyet Hédervári dr. rövid politikai utján megtett, az a kitüntető hely, melyet a képviselőház munkás tagjai között magának kivívott s az a becsülés, melyet mindenütt megszerzett, olyan nyilvános bizonyságok, amelyek mindenkiben a legőszintébb tiszteletet és ragaszkodást és feltétlen bizalmat keltik. Képvise­lőnk szeretetreméltó egyénisége mindezt szeretetre fokozza, úgy, hogy a kör szerencsésnek érzi magát, hogy Hédervári dr.-t vendégéül tisztelheti s mi­dőn látogatásáért őszinte köszönetét nyilvánítja, egy­úttal feltétlen bizalmáról biztosítva ót. magát viszont Hédervári dr. szeleteiébe ajánlja. — A kör tagjai viharos éljenzéssel ünnepelték Hédervári dr.-t a beszéd nyomán, A képviselő igen meleg szavakban válaszolt, azon a nyugodt, megnyerő hangon, okosan és szellemesen, ahogy megejti mindig hallgatóit beszéde. Világos elmével átértve a helyzetet fűzte tovább az előtte szóló gon­dolatait, Leikéből örül, hogy a helyi társadalmi álla­potoknak ilyen nyugodt jellemzését hallotta, hogy látja, nem gyülölség tagolja szét a községet, hanem inkább csak bizonyos zsén választja szét időlegesen lakosságát, A konzervatív és radikális temperamen­tum szokásos harcza ez, mely a község javára váló. Szükséges mindkét irány s a kettő eredménye a tö­kéletes. Kívánja, óhajtja a község virágzását, fejlődé­sét. Jól esik neki a régiek, a k v i r i t e s z e k, bi­zalma, örömmel vesz részt körükben. Nem üres sza­vakkal, tettekkel óhajtja a bizalmat viszonozni; óhaj­tása, szilárd akarata, hogy valami nagyobb tettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom