Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-16 / 24. szám

24. szám. RÁKOS VIDÉKE 5

zásnál : Labiner Gyulára szavaztak : 4-en. Kolozsvárira senki se szavazott. Id. Jonák Pálra szavaztak: 15-en, Szabó Jenőre szavaztak: 21-en. Dr. Ugró biró nem élt szavazati jogával. Ezek után elnök Szabó Jenőt jelentette ki megválasztott tűzoltóparancsnoknak.

Halálozás. Kaczvinszky József, a Magyar Földhitelintézet tisztviselője meghalt Mátyásföldön, 33 éves korában. Temetése junius 12-én, d. u. fél 4 órakor volt a kerepesi-uti temető halottasházából. A korán sírba dőlt szépreményü ifjú halottban Kaczvinszky János, Mátyásföld egyik tevékeny és felette hasznos, buzgó tagja fiát gyászolja. Enyhítse mérhetetlen fájdalmát mindnyájunk igaz részvéte.

Héberger Pál folyó hó 10-én, d. u. 2 órakor, hosszú, kínos szenvedés után, életének 35-ik évében Dunavecsén jobblétre szenderült. E hó 12-én, d, u. 4 órakor temették nagy részvéttel Budapesten a Kerepesi-ut melletti temető halottasházában, a róm. kath. egyház szertartása szerint. Az elhunyt a rákos- szentmihályi ösmert Héberger családnak volt tagja s hosszú időn át lakott községünkben.

Iskoláslánykák Rákosszentmihályon. A Pálffy Pálné grófnő védősége alatt álló jótékony egyesület, melynek telepe Rákosszentmihályon van, a volt Witte k-parkban, ez évben is folytatja dicséretes jótékonyságát az iskolásgyermekek nemesirányu szórakoztatása terén. Ünnep- és vasárnapokon egy- egy iskola növendékeit vezetik ki Rákosszent- mihályra s a szabad vasárnapot igazán válogatott és hasznos szórakozással töltik itt a pompás levegőn, a szabad természet ölén. Most vasárnap a cso- bánczutczai leányiskola növendékei rándultak ki megfelelő kísérettel Szentmi hályra, hol három lóvasutat megtöltött a kedves leánysereg. Az egyesület parkjában reggeliztek, templomban voltak, majd séta után ebédeltek az egyesület területén, a délutánt pedig játékkal és mindenféle tanulságos szórakozással töltötték. Öreg este volt már, mire a kiránduló csapat a kedvezményes áron rendelkezésükre bocsájtott külön lóvasúti kocsikon útnak indult hazafelé.

Hittanvizsgálat. A róm. kath. hittanvizsgálat f. hó 10-én a polgári leányiskolában és 11-én az elemi iskolákban a szülők élénk részvétele mellett és dicséretes eredménynyel folytak le.

Ferenczy Károly. Ferenczy Károly kedvelt rákosszentmihályi barátunk, ki helybeli okszerű gaz- dászatán kívül tudvalevőleg a fővárosban is üz mellékfoglalkozást s a közönségnek egyik legkedvesebb színművésze, e hónap első felében az egyik ősbudavári színpadon nevettette meg esténként a közönséget. A csapodár művész 15-ével kilép az ősbudavári szerződés kötelékéből s hosszabb vendégjátékot kezd meg a városligeti nyári színházban, ahol Feld Mátyás parodikus bohózatában, a «Bús özvegyben» alakit felette kaczagtató figurát.

Czinkotai mulatság. A czinkotai izr. hitközségnek az izr. iskola alapja t javára rendezett mulatságát nagy sikerrel tartották meg múlt szombaton. A szeszélyes időjárás ugyan némi kárt tett a közönség megritkitásával, de még igy is zsúfolásig megteltek a W e i s z Ignácz szép és tágas helyiségei, melyeket külön is feldíszítettek ez alkalomra. Ritkaszép volt a színpad diszitése. Vagy ezer rózsa szegélyezte és bontotta be oldalát, szinpompájával és illatával szinte kábító gyönyörűséget szolgáltátva. A műkedvelő előadás igen jól sikerült. A közönség kitünően mulatott a „Végrehajtó“ czimü bohóságon, melyet nagyon ügyesen adott elő Fleisch- hacker Berta, G o 1 d m a n n Karolin, G o 1 d m a n n Rezsin, G o 1 dm ann József, G o 1 d n e r László és A r n stein Ödön, aki külön dicséretet is érdemel, mint igen ügyes rendező. G o 1 d m a n n Aranka mint buzgó és ügyes súgó volt önfeláldozó közreműködője az estélynek. Nagy hatást tett Farkas Ödön a „Tót tánczmester“ humoros előadásával és élvezettel hallgatták a szép konczertszámot: Köves i Katicza kellemes éneket és Kövesi Szidike ügyes czimbalom kíséretét. Előadás után táncz reggelig. Nem volt, aki megbánta volna a jótékonyczélu költséget és az éjjeli robotot, a miben valóban nem kevés része van az igazi siker egy fontos tényezőjének: Weisz Ignácz vendéglősnek. Újonnan berendezett zárt és kerti helyiségei a legfokozottabb igények kielégítésére is alkalmasak ; a ragyogó Heuffel-féle gázvilá- g-itás igazi városi bálteremmé varázsolta a dísztermet A kitűnő konyha — különösen a rántott csirke és fiatal liba pecsenye — meg a jeles kecskeméti és csömöri borok — úgy lekötötték a közönséget, hogy a külön vonatról le kellett mondani, mert jóformán még reggel nyolcz órakor is együtt volt a

A kereskedők kifutottak az üzleteikből, a járókelők izgatottan suttogták :

— Csakugyan ő, csakugyan a kitűnő mester !

A sárosberényi prépost nyájasan emelte meg előttük-czilinderét:

— Isten hozta nagy művész, Isten hozta, kiáltotta a túlsó gyalogúiról.

A tűzoltó főparancsnok szalutált, a főjegyző kíváncsian nézett ki a sörcsarnok ablakából. Az igazgató kedélyesen dörzsölte össze a kezét.

— Zsúfolt házunk lesz, motyogta derülten, az értelmiség érdeklődik a vendégünk iránt . . .

A bemutató séta után sietve átöltözködtek és tiz perez múlva megkezdték az előadást. A vendégföllépés óriási diadallal végződött, s a harmadik felvonást mindenáron megakarta ismételtetni a mámoros közönség.

Mikor másnap reggel leszámoltak, az igazgató kilencz forint hetven krajezárt olvasott le a vendégművész kezébe. Az előadás negyven forintot jövedelmezett, de a költségek meghaladták a húsz forintot. A mester nem találta tulmagasnak a honoráriumot, de az ő veleszületett, herczegi grandezzájával tette el a mellényzsebébe a pénzösszeget, nehogy az igazgató megsértődjék.

Másnap újra föllépett s ekkor már lényegesen megszaporodott a jövedelem ! Magára Ujházyra tizenöt forint és harmincz krajezár jutott. A mester ismét zsebretette a pénzt, de csakhamar kivette újra, hogy a borravalókat szétoszsza. Mikor a kellékesekkel, színpadi munkásokkal, szállodai pinczérrel, portással és szobaleánynyal végzett, kiderült, hogy mindössze három forintot és negyven krajezárt kellett ráfizetnie a sárosberényi vendégszereplésre. Ekkor még, külömböző útiköltségek czimén, hozzá kellett csapni harmiczegy forintot s igy a mester azzal a megnyugtató tudattal ülhetett föl a vonatra, hogy mindössze csak harmineznégy forintjába és negyven krajezárjába került az a gyönyörűség, hogy a sáros- berényieknek a Lengyel zsidót és Constantin abbét bemutathatta . . .

Az igazgató ki kisérte a nagy vendéget az állomásig s mikor Ujházy már helyet foglalt a kupéban, némi önérzettel szólott:

— Isten vele, szerencsés utazást, nagy művész ! Boldog vagyok, hogy ilyen szép sikerrel járt a vendégszereplés! . . . Most már elmondhatja Budapesten, hogy mi is tudjuk méltányolni az igazi művészetet! . . .