Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
6. RÁKOS VIDÉKE 52. szám Közbiztonság a Rákosvidékén. Késelések C zin kotán. A hét folyamán ismét verekedés volt Czinkota község utczáján a pályaház közelében. Faltusz János és Knesztek Béla iparos-segédek, másik részről pedig Kovács Gábor szabász és ennek felnőtt fia vett részt a verekedésben. Egymást késekkel, dikicsekkel ösz- szeszurkálták és kalapácscsal fejbeverték. Vaiameny- nyien megsérültek. A feljelentés ellenük megtörtént. — A baromfi szállító elfogása. Szikra Róza rákosszentmihályi lakos, többszörösen büntetett zöldségárust folyó hó 13-án Budapesten elfogták. Birtokában volt 1 drb 4 kerekű deszkaoldalu gyermekkocsi, egy csomó toll, 1 drb vörös-sárga kakas, 1 drb ugyanolyan tyuk, 1 drb nagy hamvas tollú és egy kisebb fajta fehér tyuk és 1 drb ócska szenes zsák, mely tárgyak holszerzését igazolni nem tudta. A tárgyak megtekinthetők Rákosszentmihály községházánál és jogos tulajdonosa ott átveheti. — Merénylet egy asszony ellen, Schneider Antal budapesti lakos, asztalos-iparos neje, folyó hó 12-én a csömöri szőlőkben járt ismerőseinek meglátogatása czéljából és déli 12—1 óra között egy elhagyatott helyen Merk János 34 éves czipészmester megtámadta, földre teperte. ruháit letépte s csak az asszony erős védekezése folytán juthatott ki az elvetemült ember kezeiből, kinek arczát az asszony alaposan összekarczolta védekezés közben kezeivel. A merénylő ellen az illetékes bírósághoz megtétetett a feljelentés, — Lóvonatról megszökött csirke-tolvaj elfogása. Múlt tél folyamán történt, hogy a környéken elkövetett többrendbeli baromfi lopás tettese Tóth János, 23 éves rákoskeresztúri születésű rovott múltú egyén, midőn őt az ügyészséghez bekísérni akarták, a lóvonatról lengorva a csendőrök elől megszökött, ki azóta Kispesten és a fővárosban Fittos Márton és különböző álnevek alatt lakott, állandóan két öltöny ruhát hordott magával; egy szalon öltönyt és egy ócska öltönyt. Szükség esetén czilinderrel. néhány perez múlva pedig mint csavargó jelent meg, egyik öltönyt rendesen csomagban vitte magával. Az illető a pestvidéki kir. ügyészség fogházába került, hol az általa elkövetett többrendbeli bűncselekmény miatt, valószínű, hosz- szabb ideig fog maradni. CSARNOK. 4 HAJHAL HASADA S— Társadalmi regény a 60-as évekből. — Irta: GÁSPÁR IMRE. III. Kulcsa van hozzá. A Bolkowszky-park nyilvános sétahelye B . . .- bánya közönségének. Kocsiút szeli végtől-végig, melyet a közönség szabadon használhat ; de nemcsak az évszázados fákkal szegélyezett sétányok, a bájos sétahelyek, a csónakázó tó s a gyönyörű virágágyak állanak rendelkezésére, hanem az ódon Bolkowszky- kastély kapui is tárva-nyitva állanak. Sőt még szereti is az öreg báró, ha a közönség múzeumnak tekinti ős fészkét s meg-meglátogatják az ősök arczkép- csarnokát, a képeket, drága ezüstféléket, fegyvertárt, a nevezetes, nagy férfiaknak egy vagy több éjjen át nyugvóhelyül szolgált jó széles ágyakat, király használta evő- és ivó-eszközöket, csodás régi órákat, történelmi becsű levéltári darabokat és a könyvgyűjtemény egy-egy inkunábulumát. Volt is külön embere a nemes bárónak, aki megmutogatta a ritkaságokat s a látogató által sajátkezüleg íratta be a nevét az arra rendeltetett fóliánsba. Akadt is látogatója a «Bolkowszky-kincstárnak» (ez a büszke felirat diszlett az illető termek bejáratánál), hanem nevezetes az, hogy a látogatók sorában csak nagy ritkán akadt b . . . -bányai ember. Említettük már azt az ellenszenvet, mely a megyei dzsentri s a városi polgárság között forgott fenn s a melynek góczpontja volt a főúri kastély. A magyar dzsentri zárkózott természete, mindkét résznek másmás fajta szabadságokkal való kérkedése, a polgárság kincsei, érdek-összeütközések szították az ellenszenvet, mely — természetesen — kivált a hölgyekben támadt fel a legerősebben. Bolkowszky báró sokszor alázta meg a b . . .-i nyárspolgárokat, a b , , .-iák pedig tudták, hogy az öregurnak minden hatalmas volta daczára is gyöngéjét képezik az anyagiak. Az öreg báróné nagyobb összeget hagyományozott a kisdedóvoda részére, melynek kifizetésével a báró késlekedett. Az ügy ősrégi b . . .-bányai családból való prókátor kezeibe került, aki az egészet kíméletlenül hajtotta keresztül s úgy intézte a dolgot, hogy a főur családi ezüstjét foglalják le éppen akkor, amikor nagyszámú névnapi vendégsereg volt jelen. Az eljárás brutalitásával csak ostobasága versenyezhetett, mert hiszen Bolkowszky báró legföljebb hanyag és késedelmes fizető volt, hanem az ügyei tűrhetően állottak s most is másképen lehetett volna a bajt elintézni. A parasztgőg csapott hát össze a raffinirozott főúri dölyffel. amely csakhamar fel is találta magát. A báró egy perez alatt előszedte a követelésnek megfelelő értékű takarékpénztári könyvet, keresztül öltött rajta egy madzagot s az egészet oda akasztotta a meglepett ügyvéd ur nyakába. Ekkor, a kezeit folytonosan szorongatva, igen udvariasan megköszönte a mulatságos jelenetet. Karjába öltötte karját s el nem eresztette, míg a pitvaron nem haladtak át, úgy, hogy a sajátságos nyakéket a mi fiskálisunk a legjobb akarattal sem vethette le s igy sétált végig a kaczagó úri közönség sorfala közt. Ilyen és száz más történet élesítette ki a város és a Bolkowszky- bárók háza közti kedvetlen viszonyt és azért alkalmatlankodtak ők egymásnak minél kevesebbet, a látogatásaikkal. Hellner Arzén véletlenül rokona volt a szóban forgó ügyvédnek s mikor a történetről értesült, maga nevetett legjobban rokona felsülésén. Sokan voltak abban az időben olyanforma egyéniségek, aminő Hellner is volt. Széles látókörű, nagy képzettségű, vezető tehetségekkel megáldott egyéniségek, mintegy előre odaállítva, hogy az érkező időváltozás, a közelgő átalakulás uj korszaka készen találja a maga embereit. Tétlenségre voltak kárhoztatva, hiszen a kinek nem voltak művészeti vagy tudományos hajlamai, az akkor csakugyan megkötött kézzel és lábbal, vagy kalitkába zárt sasként tengődött az alkotmányos életétől megrabolt Magyarországon, Tétlenségre kárhoztatvák, mégse csüggedtek, mert érezték már a közelgő uj korszak éltető áramlatát s tudták, hogy a 48-as nemzedék után,- vagy más oldalán is rájuk vár az ujkorszak nagy munkája. Nagy politikai szerepről, fényes, nagy pályáról, hadvezéri szerepről nemcsak álmodozott, hanem arra készült is. Olyan felvilágosult ember volt, a ki nemcsak az előkelő osztályoktól követeli az összeolvadást, hanem kész volt a saját kasztájának előítéleteiről is lemondani, vagyis nem harezban és alkuban, hanem együtt, egységesen fogta fel a társadalmat. Mit törődött ő a dzsentri és polgári osztályok harczával ? Majd ha megnyílnak a tanácstermek, majd ha összeülnek a nemzet jobbjai, majd ha lesz hírlapirodalom, melyben sorok között való félelmes bujkálás és félénk allegóriák helyett szabadon lehet eszméket és dolgokat tárgyalni, egyéneket birálni: akkor ugyan ki lesz nála nagyobb és jobb a nagyurak közül? Ez pedig igy lesz nemsokára, s fölösleges egymást addig is görbe szemmel méregetni.
