Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, deczember 29. 52. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TrtRSflDflLni'és KÖZGflZ&flSrtGI HETILAP RflKOSSZENTAIHflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁG! EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA» Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASaRNAP Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ......................S km Fél é vre............................4 < Ne gyed évre........................2 « EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér Boldog uj évet! Régi szokás az már, hogy az évforduló alkalmából ezen az egy héten pihentessük kissé a közügyek rendes megbeszélését s kivételképen intimus oeszélgetésbe merüljünk egymással : szives olvasó s a te hűséges krónikásod, aki siet ilyenkor igaz, jókivánatait az uj év küszöbén őszinte szívvel reád halmozni. Az ünnep örömén, a szives üdvözlés őszinteségén mit sem változtat, ha e méla pillanatban némi rekriminácziókkal, keserűbb húrokat is kénytelenek vagyunk megpendíteni. Hátha a magábaszállás percze alkalmas lesz arra, hogy az érdekelt lelleiismeret megmozduljon s önmagának igazságos birájává lévén, az igaztalanság megismerésével a jobbulás útját is megnyissa. Már pedig meg vagyon Írva, hogy a megtért bűnös nem kevésbbé kedves az igazhitűnél . . . Beszéljünk őszintén, jó közönség! Túl vagyunk immár, Isten segitségével, a gyermekéveken. A «Rákos Vidéke», mert hisz nyilvánvalólag önmagunkról szól a dal, — egy hét múlva büszkén tűzi homlokára a feliratot: nyolczadik évfolyam. Aki a hazai sajtó viszonyokat és a rákosvidéki viszonyokat igazán ismeri, annak ehhez a tényhez nem kell kommentár. Jóakaróink egész tömegének minden fondorlata kevés volt ahhoz, hogy megakadályozza ezt a boldog pillanatot. A hét éves háborút jó egészségben elviselte a Rákos Vidéke s most itt áll, jó erőben, friss kedvben, megizmosodva s megszilárdulva, nem mint a gyámolitásra szoruló gyönge gyermek, — hanem ereje teljességében levő s jelentősége súlyában megerősödött olyan tényező, a melylyel mindenkinek számolni kell, aki valami közczélu munkálkodásban itt részt venni kiván. Köszönet érette mindenkinek, aki szeretetével, támogatásával, méltányló és megbecsülő érdeklődésével ide segítette. A mi szerény munkánk a nyilvánosságé. Mérlegelheti értékét ki-ki leg- jobb belátása és meggyőződése szerint. A mi lelkiismeretünk tiszta s meggyőződésünk rendületlen. Akaratunk őszinte, véleményünk min- dig egyenes. Az egyenes útról ez a toll Isten kegyelméből még nem tántorodott le soha. És ez az egy csupán, aminek az elismerését — megköveteljük. Közéletünk egyik rákfenéje a szabad sajtó elfajulása. A napról-napra több a piszkos nyomtatott papiros, mely szennyes áradatával nem kiméi meg a besározástól senkit és semmit. Amelynek nem szent sem az egyéni becsület, sem a család, sem a társadalom, sem az erkölcs, de talán még a haza sem. A fővárosban garmadában terem e mérges paréj. A vidéki gyomról ne is beszéljünk. Nem undorodik-e minden jóizlésü férfi a főváros környéki sajtó nyolczvan százalékának mocskos fenekedésétől, mely mindenütt visszavonást, veszekedést, bomlást és rombolást idéz elő ? A Rákos vidéke közönsége megnyugvással élhet abban a tudatban, hogy a helyi sajtója soha meg nem tántorodott. A tisztességérzet, erkölcs és jóizlés határait szinte fanatikusan tisztelte mindig s inkább ismételten lemondott az olcsó szenzáczió kétes dicsőségéről és élelmes üzleti hasznáról, de elveiből nem engedett sohsem. Ennyit elvárunk minden becsületes embertől, hogy javunkra Írjon. A többi nagyrészt egyéni dolog. Az egyéni rokonérzés vagy an- tipátia dolga, meg a személyes lelkiismereté. Vannak ugyanis emberek, akik kénytelenek elismerni, hogy a helyi érdekekért vívott küzdelmünk az elmúlt hét esztendő folyamán buzgó és eredményes volt, — tudják azt is, hogy ezzel nekik, akik a közösségnek tagjai és részesei — ugyanolyan szolgálatokat tett a lap, mint másoknak, mégis a nevetségesen csekély anyagi hozzájárulást még mindig megtagadják. Ez igazán körülbelül az Ízlés dolga, tehát nem közérdekű mozzanat. Csak érdekes jelenség, különösen azokkal a mindennapos tapasztalatokkal fűszerezve, hogy még személyes szolgálatokat is kér a laptól olyan valaki, aki az előfizetés viszontszolgálatát megtagadja. Mai számunk 14 oldal.
