Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
6. RÁKOS VIDÉKE 50. szám sőt ez a boldogság is! Azt is tapasztaltam az életben, hogy a maga rendkivülisége annak fáj igazán, annak esik legkeservesebben, aki gúnyolódni tud rajta, aki úgy tesz, mintha kérkednék vele. Ezek a refleksziók éppen betöltötték azt az időközt, a melyre szüksége volt egy harmincz-negyven év előtti bárkának, hogy Jánosfalvától B... bányáig érkezzék. II, „ Immergrün “ és ,, Gyurinké“ és a többiek. Lotti néniék, a hová a Jánosfalvyak igyekeztek s a hol a műkedvelő-előadás előtt megtelepedni szándékoznak, nem egészen B . . , - bányán, hanem ennek egyik külvárosában, a „Fekete-ház“-ban laknak. Nem valami regényes okból hívták pedig azt az. emeletes tetejű, egy emeletes, ormótlan épületet feketeháznak, hanem egyszerűen azért, mert a külseje csakugyan feketére volt festve. Ez se különcz hajlamokból történt, mert hiszen a Lotti néni férje, Schluck bányatanácsos egyáltalában nem bírt különcz hajlamokkal, de még talán hajlamai sem igen voltak. Feketére festették az épületet csupa czélszerüségi okból, lévén közvetlen közelében* az állam hatalmas vasöntödéi, a melyeknek hömpölygő füstfellegei környezték állandóan a Schluck-házat s igy sokkal egyszerűbb volt fekete festékkel megelőzni az elmad- hatlan elkormosodást, Schluck ur maga polgári származású egyén, Lotti néni azonban előkelő vidéki dzsentri család leánya s igy házuk találkozó helye volt a vármegye és a város előkelőségének. A Schluck- ház előtt magaslott a hires „Ur hegye“, mely a külvárost a várossal kötötte egybe s a melyen folytak le a legvidámabb nyári mulatságok. Nem messze van Scluckéktól a báró Bolkovszky volt főispán kastélya melynek parkja szomszédos a Schluckék kertjével. A fönti park hatalmas kerítésében kis ajtócska van, a mely elbeszélésünk folyamán egyszer-máskor, nagy-nagy titokban ki is fog nyílni, különben pedig rendesen zárva tartják, vagy legalább nem kötik a világ orrára, hogy mikor csikordul kulcsa a rozsdás zárban. Egyelőre azonban törődjünk azzal, a mit csukva tartanak és tekintsünk a Schluck ház hatalmas kapujára, melynek mindkét szárnya e perczben tárul fel. A Jánosfalvyak bárkája gördül az udvarra. Lotti néni fogadja az udvarban a Jánosfalvy- akat. — Szervusz, bruderkám ! Grüss ti Gott, sveszter- kám ! hangzik a jó Lotti néni köszöntője amaz idők felvidéki stílusában. Csakhogy itt vagytok ! Már nehezen vártunk! — Fiát bizony csaknem baj volt, felel Ármin bácsi, mert egyik ló megbetegedett és igy kérdéses volt, hogy és mint jövünk: csina forspontye, csina selbsgelegenhajtye ! Forsponton, vagy saját alkalmatosságon vélte az öregur, hanem igy is megértették. Lotti néniről annyit már is megsúgunk, hogy múltjának voltak ha nem is sötét, de mindenesetre rózsás fontjai. Annyi első tekintetre kitűnik, hogy szép asszony lehetett a maga idejében. Schluck ur megjelenése valódi segély volt már a »véginségben, de hat nem volt oka megbánni a mentő szerepet, mert Lotti néniből ügyes háziasszony lett s a mellett tudott a férje sorsán is lendíteni, a kiből csakhamar bányatanácsos lett. Házasságnak nem maradt gyümölcsteán, mert volt egy s^ép leányuk, a vármegye és város határozottan legszebb lánya, mindenki által ünnepelt szépsége, a kinek Mártha nevet adtak a keresztségben. Ha a Jánosfalvy kisasszonyok oldalán nem is látszott valami nagyon magasnak, igazán szép, junói alak voit. Halvány arcz, éjsötét fekete szemek s e mellett valami parancsoló modor, a mely nem tűrt ellenmondást, nem tűrt félengedelmességet, de megkövetelte a rögtöni teljes meghódolást. Nevelése, szokásai, sőt igényei ugyanazok voltak, mint a Bol- kovsky bárókisasszonyoké, kikkel együtt növekedett. Ez a környék a középkori osztályú leányai fölé emelte, de talán nem vált előnyére. Élég lett volna annyi műveltség, többet ért volna annyi háziasság és kedvesség, a menyivel a többi tekintetes urak és asszonyságok leánykái rendelkeztek. Féltek tőle a férfiak, bár körülrajongták és ünnepelték, féltek a tizennyolcz éves fiatal leánytól társnői is; legföljebb irigyelték, de nem szívesen látogatták, az ő élete akkor kezdődött, a mikor a bárócsalád B . . . bányára érkezett s legföljebb egy-egy nagy bálon érezte még magát jól, mert ezeken ragyoghatott, ezeken akár félték, akár szerették, csak nem tagadhatta el senki hogy ő a királyné, a társaskörök korlátlan úrnője, A Jánosfalvy-lányokat Mártha még leginkább tűrte. Előkelők voltak,, exczentrikusoknak tudta, ez vonzotta hozzájuk. Csak azt nem sejtette, hogy az öles kisasz- szonyoknak mélyen érző szivük volt, hogy exczent- rikus tulajdonságaik, ezek közt a vadászat, szivarozás, lovaglás, czélbalövés, kissé szabados beszéd és viselkedés, csupáiT felvett szerep volt, a melyről azt hitték, hogy lényüket összhangba hozza a maguk öles termetével. Pedig hát a Jánosfalvy-lányok galambszivü teremtések, akik csak alkalomra, jóravaló férfira vártak, hogy rendkivüliségeikről egyszers mindenkorra letévén, oly példás hitvesekké és háziasszonyokká váljanak, a minőknek ismerték minden időkben a Jánosfalvy család asszonyait. (Folytatása következik.) Hivatalos rész. 6503 | 907. Hirdetmény. Alulírott községi elöljáróság közhírré teszi, hogy a rákosszentmiháiyi piaczon gyakorolható helypénz- szedési-jog — a piacz tisztántartásának kötelezettsége terhével — 1908. január hó 1 napjától 1908. deczem- ber hó 31. napjáig terjedő egy évi időre, zárt ajánlat utján haszonbérbe fog adatni. Felhivatnak az ajánlatot'tenni szándékozók, hogy a bérlet biztosítására szolgáló biztosíték megjelölését is magában foglaló zárt ajánlataikat — nevük és lakhelyüket is megjelölő kisérő irat kaycsán az elöljáróságnál — legkésőbb 1907. évi deczember hó 23. napjáig annyival biztosabban nyújtsák be, mert a később érkező ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. A haszonbérlet feltételei a jegyzői irodában a prepeliczay és Scheikl ——-■ ■— gözfonalfesföde r - ; ~ Czinkota, a pályaudvarral szemben. Gőzfon alfestő: Festésre és fehérítésre elvállal mindennemű növényi és állati fonalat, ruhanemüekét, olcsó és pontos lei vitelben.
