Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, november 24. 47. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSnDflLÁl'és KÖZGfiZbflSrtGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASaRNAP . Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ......................8 ki»r Fe l évre............................4 « Ne gyed évre........................2 « EOYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petltsor ára 20 fillér A magyarságért. Irta: Tóth József. Ki merné tagadni, hogy az egyes nemzetek legsajátságosabb egyéni jellemvonása az illető nemzet nyelvében, nyelvének művelésében nyi­latkozik meg, tükröződik vissza leghívebben és ki merné tagadni ezt az igazságot, mely a mai században immár teljes értékében ki­forrott, hogy csak az a nemzet lehet elég erős és igazán nagy, mely nyelvében is egy. És fájdalom, ki merné állítani közülünk, hogy a magyar nemzet egyéniségének e jel­legzetessége a négy folyó és hármas bérez térségein mindenütt teljes diadallal verődik vissza ? A nemzetiségi nyelvszigeteket, fájdalom, még mindig nem hatotta át a magyar állam­eszme éltető melege, sőt maga szép főváro­sunk sem tűnik fel teljesen megnyugtató példaként e tekintetben. Pedig ha a szív mű­ködése nem tökéletes, hogyan várhatjuk, hogy a szívből elágozó véredények tökéletesen egészséges vért vigyenek szét a test többi részébe ? A főváros nyelvi mozgalmának statiszti­kája, mely pontos megfigyelés eredménye, szomorú képet mutat. A felnőttek nagy csoportjában az utczákon járó-kelők, a villamoson utazók, a kávéházakban, az éttermekben és családi életben megfigyeltek 74 százaléka beszélt magyarul. Az a körülmény, hogy a legtöbbnyire német nyelvet használók nagy része tud magyarul, nem enyhíti, sőt súlyosbítja a helyzetet, mert benne vagy a magyar nyelvnek lekicsinylése vagy a magyar nyelv iránt való közönyösség nyilatkozik meg. A gyermekek csoportjában 78 százalék beszélt magyarul, az ifjúságnak, a fölserdül- teknek pedig 83 százaléka. A főváros népének a nemzet nyelve iránt érzett e közönyössége bizonyára nagy baj, sőt több : veszedelmes betegség és annak orvos­lását minden lehető módon meg kell kísérle­tiünk, segítségére sietvén a lelkes tanítóságnak, amelynek buzgósága a iskolák nyelvét már teljesen magyarrá tette a fővárosban, segítsé­gére sietvén olyképpen, hogy mindent elkö­vetünk, hogy az iskolából kikerült ifjú nemze­dék állhatatosan megmaradjon a magyar szó­nál, a magyar beszédnél az életbe kilépése után is. Vessük ki magunkból teljesen az ó embert s ezzel együtt a könyört és támadjon fel bennünk a magyar szóért lelkesülő buzgó uj ember, a testestől-lelkestől igaz, buzgó honpolgár és a biztos siker nem fog elmaradni. De a főváros és környékének megmagya- rositásánál nem szabad megállanunk. A távol vidéki nyelvszigetek se félemlitsenek meg ben­nünket. Testvéreink e szigetek lakói is és velük szemben erőszakoskodás nélkül kell erőseknek lennünk s éppen erőnk érzetében, meleg szeretettel kell lelkűkben a mindnyájunk hazája iránti átolvasztó szent érzelmet föléb­reszteni, ébren tartani. A nyers erőszak visszaható ellenszenvet teremt, az átható szeretet ereje pedig öntudat­lanul is hódit . . A szeretet meggyőző ereje meggyőzi nem magyarajku testvéreinket is, hogy a családi tűzhelyük mellett ápolt családi nyelvük szeretete és művelése nem zárja ki a mindnyájunk hazájának nyelve iránti szeretetet, sőt ellenkezőleg: a családi tűzhely lángja, egyesülve a hazaszeretet oltáráról fellobogó lánggal, erőssé tesz mindnyájunkat, őket is, minket is. A közös haza erőssége a testvérek egyesü­lésében áll. A testvérek egyesülése a testvé­rek boldogsága is ! Reméljük, hogy erre a dicső munkára minden jó hazafi örömest vállalkozik s akkor a győzelem biztosítva van. Ha a német Schulverein, amelynek leg­nagyobb fájdalma az, hogy mi élni és pedig magyarul élni akarunk, a nagy Németországban, ahol a nyelvegységgel szemben semmi félteni való nincs, ezer meg ezer taggal tömörül össze nyelvének védelmére, biztat a hit, hogy nálunk is sorakozni fognak azok ezrei, akik érzik, Mai számunk 12 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom