Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-03 / 5. szám
VII. évfolyam. RÁKOS VIDÉKE TÁRSflDflLAl'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET,. RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, február 3. 5, szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kői Fé l évre...............................4 « Ne gyed évre..........................2 < EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. A női ideál. A halhatatlan Madách Imre «Az ember tragédiája»-ban a tudós Keppler szavaival igy elmélkedik a nőről: f - v .,Minő csudás kevercse Rossz s nemesnek a nő ; Méregből s mézből összeszürve . . . Mégis, miért vonz ? Mert a jó sajátja, Mig bűne a koré, mely szülte öt!“ Minő csodás kevercse rossz s nemesnek! Költők, irók, lélekbúvárok, tudósok, filozófusok könyvtárakat Írtak a nő jellemének elemzéséről anélkül, hogy egy-egy érdekes tipus megrajzolásán kívül szövevényes rejtekeit kikutathatták, kimerítették volna. J á s z a y Marira egy időben azt a szellemes mondást fogták rá, hogy arra a kérdésre, mi a nő ? azt felelte, hogy «az ember tragédiája» ! A jó asszony védő angyala a férjnek, jó szelleme a háznak. Gondjának, bajának osztályos társa, örömének, boldogságának részese. A régi «nagy asszonyok» az ötven-hatvan év előtti magyar matrónák a legklasszikusabb példái a hitvesnek, a mintaszerű anyának, a példás háziasszonynak. Képükre, mint a szentekre tekintünk, emléküket máig is imánkba foglalva őrizzük, mi késő unokák. Merész és igaztalan dolog lenne ugyan azt állítani, hogy a nagyasszonyok fajtája végképen kiveszett. Csak megritkult — sajnos — erősen, de még egy-két példánya ezüstös glóriájával itt díszeleg sivár jelenünkben, mint megannyi itt felejtett emléke a boldog múltak szebb napjainak. A mai «feminizmusos» meg micsodás csudabogaras világban bizony még kinevetnek érte, ha fel merjük állítani azt a paradoxonszerü tételt, hogy a modern asszony borzasztó társadalmi térfoglalásával kevesebb, mint a hajdani igazi nő, ki elsősorban valódi hivatásának élt ugyan, de sokkal nemesebb, tartalmasabb és értékesebb szerepet töltött be a családban, mint a mai tudományos hölgyek. Egyszerű és érthető a dolog. A régi asszony a maga nemes egyszerűségében kitűnő tapintattal látta el a házi gondokat s végezte el anyai kötelességeit. Emellett hitvestársa lelkének jobbik fele ; a jóság, szelídség, gyöngédség és nemes Ízlés képviselője a családban. Őrangyala a családfő lépteinek, ki folytonosan a jó irányba ösztönözi, biztatja, reményét edzi, ha az élet megpróbáltatásai bizodalmát megtépdesték, békítő szelleme, ha a férfit indulatai szélsőségekbe taszítják. A régi asszonyanyánk műveltsége is más volt, mint a mai. Bizonyára kevesebb fogalmuk volt a vegytanról, magasabb algebrai képletekről és a fiziológia tudományáról, — de viszont Kisfal udyn nevelkedett lelkűk fogékonyabb volt a tiszta költészet, irodalom, történelem, művészet és zene szépsége iránt s lelkesedésük tiszta és nemes volt; önfeláldozó és őszinte. Jellemüket, indulataikat nem divat, szeszély és hiúság kormányozták és határolták körül. A mai asszonynak a «puccz» és divatos szereplés külsőségei kellenek, — a szakadatlan fanyarodott konczertek és nagyképü felolvasások merítik ki legfeljebb előkelő és unalmas szórakozásaikat, amelyek ezenfelül még a nyegle zsúrok gyönyörűségeiben csúcsosodnak ki. Ami megmaradt a nemes mulatságokból, a legtöbb asszony azt se a lényegéért kultiválja: «látni és láttatni» jár oda. így viszen «mindent, mi benne édes, világ elé s mindent, mi keserű fentart házi tűzhelyének». Csoda-e hát, ha e házi tűzhely, rendszerint rideg és tájéka kietlen ? Csoda-e, hogy a mai asszony nem az többé a családban, mint volt azelőtt, hajdanán. Ma, amikor a viszonyok nyomorult játéka következtében aránylag mindenkinek nyomorúságos az exisztencziája, a nő nem a nemes és jó cselekedetek ösztönző patrőnája a famíliában, hanem ellenkezőleg a bölcsebb és tisztább észjárású és méltányosabb, mai számunk 14 oldal.
