Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

46 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. (kinek a rendezés ezer gondja mellett még ilyesmire is jutott ideje) négykézre játszották zongorán Erkel Ferencz, Hunyadi László czimü operájának nyitá­nyát. A hatalmas munka roppant nehézségeit nagy vervvel küzdötték le szabatos és lendületes játékuk­kal, mely valóban értékes konczertszámul szolgált, Az előre hirdetett hegedüszám Girardi Ist­ván komoly megbetegedése miatt elmaradt, de a rendezőség bőven kárpótolta a közönséget egy iga­zán vidám számnak műsorba illesztésével. Fent Nándor volt szives az utolsó órákban beugrani s az »Órült vagy szent« refrénü kupiét adta elő, helyiér­dekű strófákkal gazdagon megspékelve. A közönség folytonos tapsaira vagy huszonöt versszakaszt énekelt, vidám kedvvel és mulattató módon, különösen nagy hatást keltve a helyi mókákkal. Az ügyes előadást Way and Ilonka volt szives zongorán kisérni, azzal a rutinos készséggel, mely perfekt zongora- játékát mindenkor jellemzi. A zajos derültséggel jutalmazott vidám szám után Way and Ilonka zon­gorán előadta Ch. Mayer harmadik Concert Etu- dejét, utána pedig magyar népdalokat. Káprázatos technikával játszik, a legnagyobb nehézségeket játszva küzdi le, igaz élvezetet szerezve hallgató­ságának, mely zajos tapssal jutalmazta perfekt tudá­sát és Ízléses előadását. Majd FI i 11 n e r Lipótné énekszámai hajolták el a közönséget. Ez az úrnő csengő aranyakat szerezhetne a torkában rejlő kincs­esei, melyet olyan szeretetreméltó bőkezűséggel pazarol szívességből az érte rajongó hallgatóságnak. Gyönyörű, tömör, zománezos hang ez, az igaz, mély érzés legdrágább zamatával. Éneke behízelgő, meg­vesztegető a legkritikusabb részekben is mindig si­mán, lágyan csengő ; technikája perfekt. A közönség alig tudott betelni élvezetével, melyet még azzal is növelt, hogy pompásan választotta meg műsorát. Fejér Jenő operettjéből, a Katalinból adta elő elsősorban az Édes, édes álom . . . kezdetű bájos dalt, majd Szabados Béla Fekete felhőben . . . kezdetű kuruez dalát énekelte mesésen és ráadásul a Víg özvegy V i 1 j a dalát adta elő Wayand Ilonka ízléses és szabatos zongorakisérete mellett. A konczert-műsort M e 11 s o k Anzelma gyö­nyörű zongorajátéka fejezte be. Igazi művésznő ez a kedves műkedvelő is, ki Chopin meseszép Ron- doját adta elő ritka mély felfogással, igaz érzéssel és nagy korrektséggel, Lehelletszerü finom munka volt ez, a zongora igaz költészete. A közönség elismerő tapsát az est csattanójának, a Murger szellemes, pajkos vigjátéka, a Nyol- c z a d i k pont előadásának kezdete szakította meg. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy eddig is nagyra becsült műkedvelőink tökéletes előadásban mutatták be ezt a kitünően megválasztott darabot. Helyén volt mindenki s a legjobbat nyújtotta, a mit csak lehetett. A perdülő összjáték és gondos, elmés rendezés koronázta be az egyes szereplők alakításainak értékét, a miben nagy része van K o r i g e r Ágost gondos és buzgó rendezői munkálkodásának. A közönség derültsé­ge pillanatra se szűnt meg s elismerése gyakran nyert kitörő tapsban kifejezést. Ehhez fogható műkedvelői elő­adást kevesen produkáltak még, — Kor i g e r Ágostné perfekt alakítását már volt alkalmunk megbámulni. Passzív és nehéz szerepében önmagát múlta fe­lül; remekül csiszolt társalgása, a lélektani helyzetet minden pillanatban híven visszatükröztető játéka és mimikája tökéletes színművész alakítása. Kren edits Berta uj tagja műkedvelőink lel­kes csapatának s bizonyára máskor is hasznos, érté­kes tagja, Kevésbbé exponált szerepében is igen jó erőnek bizonyult egy párisi szobacziczus bájos, eleven és kedves alakításával, A darab két férfi szereplője páratlan műkedvelői babérokra tekinthet vissza, hogy most is kiválót nyújtottak, cseppet sem lepett meg. Annál nagyobb örömünk volt, hogy másfajta szerepekben élvezhet­tük művészetüket. Kren edits Sándor ezúttal mint pompás szalon társalgó mutatkozott kitűnőnek s bonviván szerepében egyaránt teljes hatást keltett szerepének vidám és érzelmes részeivel. Játéka öt­letes, eleven és jellemzetes, a darab minden mozza­natát híven visszaadó. A «Bor» Baracs Imréje után Gerard Raoul! Méltán büszkék lehetünk műkedvelőink elitjére ! K 1 i m k ó Pista színészi ala­kitó képessége közismert. Ezúttal is tökéletes volt. Jellegzetes, elmés, nagy komikai vénával és csudás ábrázoló képességgel megáldott. Frenetikus hatása volt, már csupán kitűnő maszkjának láttára is. F e- 1 e d i Gáspár pompás alakitója nagy csudálatot kel­tett a kiérdemesült tengerészkapitány remek figurájá­val, melynek minden komikus elemét kiaknázta, sőt bőségesen megtetézte. Szinészi készségének megkapó bizonysága a sok, ellenállhatatlan hatású rögtönzés, melylyel alakítását —- mindenkor a jó Ízlés határain belül — szerepét fűszerezte. ízlése, rutinja és csudás jellemábrázoló képessége az ország első színészei között biztosíthatna helyet számára. Ezekből az elemekből alakult ki a pompás elő­adás, melyről szivünkből kívánjuk, hogy hasonló él­vezetes esték hosszú sorozatának legyen megnyitója. Becsületes érdemet jutalmazzon végül az a fel­jegyzés, hogy Havas Gyula nemes önfeláldozással végezte a leghálátlanabb, de annál terhesebb felada­tot, ügyesen töltvén be a súgó tisztét. A kör figyel­mes vezetősége a hölgyszereplőket csinos virágcsok­rokkal örvendeztette meg, melyeket a közönség vi­rágadományai tetéztek be. Előadás után a társaság, melynek egyrésze bi­zonyára a terem túlzsúfoltsága miatt eltávozott, vidám együttlétben töltötte az éjszakát s a nagyteremben vigan ropta a tánezot. Koriger Ágost, a kör uj gazdája, ezzel a szép estével letette, jeles eredménynyel a vizsgát. Bevál­totta legvérmesebb reményeinket. De most azután: folytatása következzék ! HÍREK. Kérelem a hölgyvilághoz. Ismeretes az a körül­mény, hogy a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület kétezer ridikült csináltatott. Ezer jó szivü hölgy már akadt is, aki a ridikülöket gyűjtés czéljá- ból elfogadta. Egyik másik ridikül, mint a megrakott méhecske, megrakva koronákkal és fillérekkel vissza­jut a szegénysorsu tüdőbetegekért szívós^ küzdő egyesülethez. De ezer ridikül még várja azt a jó szivet, aki ezt a gyüjtőtarsolyt a halállal eljegyzett tüdőbetegeknek elkérje. Csak egy levelező-lapot mél- tóztassanak Írni az egyesületnek (József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület Budapest, IX., Lónyay-utcza 47.) Kérjük községünk és vidékünk hölgyvilágát, hogy fogadják résztvevő szivök irgalmába a tüdőbetegek ügyét. Mily gyönyörű dolog volna, ha az ezer ridi­kül gazdára találna s karácsonyra száz sze­génysorsu tüdőbeteg bevonulhatna az ő gyógyitóházáb a, legnagyobb kin­csének. egészségének visszanyeré­sére. Adhatnánk-e nekik ennél becsesebb karácso­nyi ajándékot? Pedig nem kell hozzá egyéb, mint hogy nálunk is akadjon legalább egy-két áldozatkész magyar nő, aki nemzetünk nagy szégyenfoltját résztvevő szívvel megszüntetni segít. Lapunk szer­kesztősége készséggel és örömmel ir a ridikül elkül­déséért, ha olvasóink erre fölhívják. Bár minél több jó szivü hölgy hívná föl szerkesztőségünket, vagy az egyesületet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom