Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-03 / 44. szám
44 szán). RÁKOS VIDÉKÉ 3. Hull a levél. . . Hull a levél, hull az eső. Köd üli meg a hegyet, Búcsúzára, végső csókra Add ide picziny kezed. Hull az eső, hull a könnyed, Szürke köd a telkemen, S dideregve, fázva kérdem, Mi lesz most már én velem ? Temetőben. Az ég peremén a Nap már lemenőben, Bolyongok egyedül. Csendes temetőben. Virágos kis házak, Csendes, boldog város, Felette a béke Szép angyala szálldos. Örök harcz az élet, Itt meg örök béke, S úgy vágyik a lelkem Örök pihenésre. Vértesy Gyula. A közös konyha. — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának több számában foglalkozott a közös konyha nyélbeütésével és mindnyájunkra azt a benyomást tette, hogy az eszmét helyesnek és sokak érdekében való intézménynek minősiti. Adunk erre a nézetre, mert a sajtó a közvélemény tolmácsa. Igazán nem jutott eszünkbe arra gondolni, hogy törekvésünkkel bárkit egyéni büszkeségében ez a dolog támad. Csalódtunk! Mert ime Bugyi Ferencz József (Allah növeszsze hosszúra a szakállát) — teljesen ok nélkül rohant ki a közös konyha ellen. Kirohant ! — Ismétlem, mert kiállott a fórumra és körülbelül ezeket mondta: Ti nem tudtok semmit ! Ti hamis nyomokon jártok! Ide hallgassatok, amit én mondok, — ez az igazság! De hát menjünk sorba! Örömmel olvastam a czikket és az abban felsorolt aggályokat — talán helytelenül megvilágított, de a közjó érdekében megnyilvánult őszinte aggodalomnak véltem, amelyeket egy kevés jóakarattal és egy parányi bizalommal helyes világításba lehetne terelni. A helytelen érvek azonban azoknak megczáfolására serkentettek, mert a felpanaszolt akadályokat sok okos ember megvitatta és az ezen vitatkozás révén leszűrt és a gyakorlatban bevált igazságokat áldásosán érvényesíti. A helyes bírálat elöl csak az tér ki — és csak annak fáj, akinek érdeke — azt elnémítani. Bugyi urnák a «nyílt kérdést helyesen megvilágítani» — saját szavaival éltem — nem sikerült. Nem pedig azért, mert a czikk elején tárgyilagosnak ígérkezett, azonban — talán akaratlanul, de mindenesetre — letért a kijelölt útról. Tárgyilagosan olvastam a czikket és el kellett ismernem, hogy vannak az ellenvetésben igazságok is, amely igazságok mindamellett nem olyan súlyúak, hogy 30—40 családot akadályozhassanak életrendüknek könnyítésében. Sorra veszem őket és sorban igyekszem azoknak véleményével ráolvasni, akik ebben a közös konyha kérdésben félretettek minden pártkérdést, minden személyes súrlódást, minden szereplési féltékenységet és a maguk javáért kívántak boldogulásuk érdekében az egyesülésben rejlő erőt igénybe venni. Tehát: Mindjárt a czikk elején anakronizmusba esik a szerző. Azzal vezeti be ugyanis sorait, hogy a közös konyha réme kisért, «de hála Istennek, minden számba vehető eredmény nélkül». Ennek előrebocsátása után jelenti ki, hogy «tárgyilagos» lesz. Ez a kijelentés határtalan önhittséget árul el, vagy pedig még határtalanabb tájékozatlanságot a tárgyilagosság fogalmát illetőleg. A cselédmizéria kérdésében tett ellenvetés magától elesik, meft bár sokaknak áll módjában egy szaladgálásra használható apró cseléd tartása, de egy komoly — a háztartás magvasabb munkáit végző cseléd tartása — ezeknek igényeit tekintve, igazán keveseknek áll módjában. Az étel hazahordás olyan tizedrangu kérdés, amelyről komolyan beszélni nem lehet! A kinek eddig nem volt cselédje, az a közös konyha kedvéért úgy sem fog cselédet tartani és éppen ezért talán nem is lenne tagja a közös konyhának, A cselédmizéria csak egyik, — de nem a legfőbb — indoka a közös konyha létesítésének. A közös konyha létesítésének eszméje az élelmiszerek határt nem ismerő és folyton tartó drágulásának a szüleménye. De különösen érezhető ez Rákosszent- mihályon, ahol a legtöbb élelmiszer drágább és silányabb, mint pl, Budapesten, De még nem is kapható mindig, minden időben — úgy, hogy a háziasszony sokszor kénytelen az étlapot már késő délelőtt megváltoztatni, mert kiderült, hogy a főzéshez szükséges tejet, tejfelt vagy tojást stb. órákig tartó utánjárással sem lehetett megszerezni. A cselédkérdés megoldását illetőleg tett ellenvetés felett tehát napirendre térhetünk, mert azon ugyan sem Bugyi ur. sem jó magam, sem Rákosszentmihály lendíteni nem fog. Elmúltak azok a jó idők, amikor 5—6 forintért cselédet, — olyan jó cselédet lehetett kapni, aki mellett a ház asszonya az igazi magyar konyhaművészetnek hódított rajongókat. Minden a társadalmi kérdések iránt érdeklő ember tudja, hogy a cselédkérdés nem lokális, nem periodikus elváltozás. Ez olyan kérdés, amely évtizedekig még nagyon sok komoly főt fog foglalkoztatni és annak megoldásához a közös konyha egy olyan parányi tényező, amelynek arra irányitó hatása nem lehet. Téved Bugyi ur, amikor azt hiszi, hogy a közös konyha létesítésével az érdeklődők a szórakozásra, a tétlenségre, a lustaságra akarnak több időt szerezni. Ebben a kijelentésében annyi a profán rossz indulat, a magát mindenekfelett érző önhittség, amelyért bizony megérdemelné, hogy a hölgyek elégtételt vegyenek — a körmeikkel! Ezen illetlen kijelentés után Bugyi ur «szeretettel» (?) kérdi, hogy mi történik akkor, ha a szakácsnő hirtelen megbetegedik ? Bugyi ur! Ez olyan kérdés volt, amire csak mosolylyal lehet felelni. Mielőtt ebbeli aggályait feltálalta volna, komoly érdeklődés után megtudhatta volna, hogy 2 szakácsnőt kívánt az intézmény alkalmazni. S ha a másik is megbetegszik!? — kérdi Ön — legyen nyugodt Bugyi ur, Önt nem kérnék fel a főzésre ! Ugyancsak becses érdeklődése hiányos voltának esik áldozatául a tálalás szempontjából kifejezett aggálya, A tálalás ugyanis 12 órától 3-ig volt tervbe véve. Hogy olcsóbb-e a közös konyhából való étkezés, mint a magán háztartás főztje ? Azt ki-ki maga számítsa ki. Aki nem találja meg a számadását az intézményben, az tovább főz otthon, akf pedig úgy találja, hogy a közös konyhán olcsóbban él, annak Bugyi ur úgyis hiába beszél.
