Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

4. RÁKOS VIDÉKÉ 37. szám szittetése. Az intéző bizonyos normális s nem túlzott haszon mellett az egész háztartást — ellenőrzött el­számolás kötelezettsége mellett — vezeti, a kiszolgá­lást intézteti s azt ellenőrzi. Punktum. Ennyi az egész. A többi az már Összmegállapodás tárgyát képezi, külön-külön mindenütt. Korcsmáros és vendéglős uraim, nem volnának hajlandók ez intézői állásba belemenni ? Mert hiszen a haszon csak látszólag csekély, tekintve, hogy külö­nösen nyáron, a nagy forróságbán ily alapon állva mindenki előszeretettel keresné fel helyiségeiket s önök örömmel láthatnának szép csillagos nyári esté­ken tömött asztalsorokban vidáman poharazó ven­dégsereget s tudtommal az igazi haszon még is csak a tömeges ital fogyasztásában találodik meg legjob­ban. Vagy nem ? Gondolkodjanak rajta. S önök, igen tisztelt hölgyeim, kik a mai drágaság s cseléd mizéria miatt a legsúlyosabban vannak érintve, nem beszélhetnék meg ezt közös zsurjaikon s bizonyos megállapodások után nem vehetnék-e kis kacsóikba e hasznos ügyet, hogy kezdeményezők, vezetők le­gyenek. Mert ha önök akarják, akkor minden kérdés már is befejezett tény. Részletkérdésekre e lap hasábjain szívesen rendelkezésükre állok. Pozsgay Tivadar. Két szentmise! A rá kosszent mihályi templomban ezután minden vasárnapon két szent­mise áldozat lesz. Különös püspöki engedelemmel mindkettőt Tóth Kálmán lelkészünk mondja, aki e fáradságos feladatra a tanuló ifjúság érdekében vál­lalkozott. Ugyanis eddig gyakran megtörtént, hogy az aránylag kis templomunk nem tudta befogadni az áj- tatos közönséget s a gyermekek kiszorultak a temp­lomból. Ez okból nem is lehetett a templomlátogatá sukat kellőképen ellenőrizni. Ezentúl vasárnap és ün­nepnap reggel nyolcz órakor a tanulóknak, tiz óra­kor pedig a többi hívőnek tartanak misét s a nyolcz órai misén a gyermekek megjelenését szigoruan el­lenőrzik. Most vasárnap reggel nyolczkor lesz az első ilyen szentmise, amelyet az iskolai év megnyitása al­Hát még amikor az akrobaták megkezdték mu­tatványaikat, minő derültséget idézett elő a falusi dummer August az ő vásári viczczeivel, fehérre má­zolt ábrázatjával. Az édeskés és változatos műsor vége felé köze­ledvén, az igazgató ur, Boskó, nagy hangon, biztos hatásra számítva, jelentette ki, hogy most következik a műsor legszenzácziósabb száma, Leona kisasszony csodálatra méltó mutatványai. Nosza lett erre riadalom a fiatal urak között. Egynémelyik monoklit nyomott a szemére s megjelent ajkán az a hetyke mosoly, mely minden Írott betűnél világosabban fejezi ki gondolatát: «Ha szép az a Leona kisasszony, kezdünk vele valamit!» De sajnos, a monokli csakhamar csalódottan esett vissza az összeszoritott szemöldökök alól, mert a sátor szűk nyílásán a várt Leona kisasszony helyett kilépett egy nő trikóba, foltos puíáderbe bujtatott, sápadt arczu, beesett mellű, tiz esztendős fakó kis lány, aki olyan volt a vidám tömegben, mint rózsalevelek közé doboT penészvirág. Tassy Zoltán, a társaság humoristája mindjárt sikerült szójáté­kot rögtönzött, összehasonlítva a járásbiró öblös tajtékpipájának szárát a kislány lábszáraival, mig Szentmarjaine a feje búbjáról lelógó, fakó, nemzeti szinü pántlikába font hajtincset vette beható szemle alá. A gyermekleányka pedig félénken, bámész sze­mekkel állt a kör közepén, sohse lálott ő még eny­kalmával ünnepies veni s a n c t e előz meg. Az uj rend ismét szép tanúbizonysága szeretett lelkészünk őszinte hitbuzgalmának. A rákosfalvi iskola megnyitása. A rákosfalvi szfőv. elemi és gazdasági iskolában a héten kezdőd­tek az előadások. S telly Géza, az intézet kitűnő igazgatója, Cirkveni czában töltött szabadságá­ról hazaérkezvén, átvette Nagy Károly h. igazgató­tól, az iskola vezetését. S t e 1 1 y igazgató szép ker­tet vásárolt a magyar tengerparton és ott nyaralót épített. A nyári szünetet ezentúl állandóan ott fogja tölteni. Visszaélés a bérletjegyekkel. Ilyenkor, az iskola ■év kezdetén, évről-évre megismétlődő panasza a rákosszentmihályi lóvasut-társaság igazgatóságának, hogy sok pajkos iskolás gyermek visszaéléseket kö­vet el a lóvasúti bérletjegyekkel. A rossz gyermekek ellen felhangzó panasz talán még soha sem volt jogosultabb, mint az idén, amikor az ifjú utasok hely­telenkedése miatt maga az utazóközönség is annyi sok alkalmatlanságot kénytelen eltűrni. Az, hogy az iskolásgyermekek hanczuroznak, tülekednek, le s fel ugrándoznak a kocsikon még csak hagyján, de a leg­főbb panaszra azzal adnak okot, hogy a bérletjegy czimén az iskolai rendes utazásokon kívül naphosz- szat a kocsikon pajkoskodnak és ott rendetlenkednek. Különösen divatos az esthomályban való sétakocsizás versenyfutásokkal, váratlan kocsifékezésekkel és más hasonló kedveskedéssel kapcsolatosan, A lóvasuttár- saság igazgatósága ezen az utón is nagyon kéri a tisztelt szülőket, hogy ezeket a dolgokat gyermeke­iknek már csak a testi épségük biztosítása érdekében is tiltsa el, mert ha a panaszolt állapotok meg nem szűnnek, az igazgatóság lenne kénytelen valami eré­lyesebb óvóintézkedésekhez folyamodni. A lóvasut a méltányosság legszélsőbb határán túlmenve szol­gáltatja ki az egy koronás havi tanuló bérletjegyeket, ez azonban nem jogosítja fel a bérlőt arra, hogy a kocsikat szabad idejének gyer­mekjátékai színhelyévé avassa s esténként órák hosz szat ugráljon hanczurozva egyik kocsiról a másikra. A minap este utasok panaszkodtak, hogy amikor a legtöbb ember igyekszik a fővárosból hazafelé, a ló- vasuton hölgyek voltak kénytelenek a felhágón ka­paszkodni, mert az ülőhelyeket sétakocsikázással szó­nyi fényességet bele tündökölni az ő sötét életébe. Mosolyogni próbált, ami sehogy se sikerült neki s hányta a csókokat jobbra-balra vékony kezeivel. Aztán az ő idétlen, rekedtes hangján elkiálltotta magát: Hoppla! — ami jel volt a mutatványok meg­kezdésére. Bukfenczet vetett a levegőben, majd hanyatt fe­küdt a porondon, kinyújtotta vézna kis testét, aztán fellökte magát, arra igyekezve, hogy talpával meg­veregesse feje búbját, miközben gyönge, kificzamitott csontjai ropogtak, mint mikor a pajkos iskolás gyer­mek mogyoró héj]at tör szét a lábai alatt. Mikor nagynehezen feltápászkodott, egy pár kínos köhintés jött ki száraz melléből. Hogy ezt elfojtsa, zsebken­dőjét szájához szorította, hazug mosoly alá rejtve fájdalmát. A fehér vásznon ott rikitott egy kis csöpp pirosság . , . édes meleg vér ... de hát ki vette volna ezt észre a nagy vidámságban. Kezébe vette a tányért és imbolygó lépésekkel mindig mosolyogva indult az úri nép felé. Oh, ti szép mosolygó dámák, viruló rózsás arczu hajadonok és ellenállhatatlan monoklis selado- nok nyúljatok most be erszényeitekbe és az átkacza- gott isteni komédiáért ne sajnáljatok egy pár kraj- czárt dobni ennek a sápadt, lassan, kínosan haldokló gyermeknek a tányérjába. HSREK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom