Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
4. RÁKOS VIDÉKÉ 37. szám szittetése. Az intéző bizonyos normális s nem túlzott haszon mellett az egész háztartást — ellenőrzött elszámolás kötelezettsége mellett — vezeti, a kiszolgálást intézteti s azt ellenőrzi. Punktum. Ennyi az egész. A többi az már Összmegállapodás tárgyát képezi, külön-külön mindenütt. Korcsmáros és vendéglős uraim, nem volnának hajlandók ez intézői állásba belemenni ? Mert hiszen a haszon csak látszólag csekély, tekintve, hogy különösen nyáron, a nagy forróságbán ily alapon állva mindenki előszeretettel keresné fel helyiségeiket s önök örömmel láthatnának szép csillagos nyári estéken tömött asztalsorokban vidáman poharazó vendégsereget s tudtommal az igazi haszon még is csak a tömeges ital fogyasztásában találodik meg legjobban. Vagy nem ? Gondolkodjanak rajta. S önök, igen tisztelt hölgyeim, kik a mai drágaság s cseléd mizéria miatt a legsúlyosabban vannak érintve, nem beszélhetnék meg ezt közös zsurjaikon s bizonyos megállapodások után nem vehetnék-e kis kacsóikba e hasznos ügyet, hogy kezdeményezők, vezetők legyenek. Mert ha önök akarják, akkor minden kérdés már is befejezett tény. Részletkérdésekre e lap hasábjain szívesen rendelkezésükre állok. Pozsgay Tivadar. Két szentmise! A rá kosszent mihályi templomban ezután minden vasárnapon két szentmise áldozat lesz. Különös püspöki engedelemmel mindkettőt Tóth Kálmán lelkészünk mondja, aki e fáradságos feladatra a tanuló ifjúság érdekében vállalkozott. Ugyanis eddig gyakran megtörtént, hogy az aránylag kis templomunk nem tudta befogadni az áj- tatos közönséget s a gyermekek kiszorultak a templomból. Ez okból nem is lehetett a templomlátogatá sukat kellőképen ellenőrizni. Ezentúl vasárnap és ünnepnap reggel nyolcz órakor a tanulóknak, tiz órakor pedig a többi hívőnek tartanak misét s a nyolcz órai misén a gyermekek megjelenését szigoruan ellenőrzik. Most vasárnap reggel nyolczkor lesz az első ilyen szentmise, amelyet az iskolai év megnyitása alHát még amikor az akrobaták megkezdték mutatványaikat, minő derültséget idézett elő a falusi dummer August az ő vásári viczczeivel, fehérre mázolt ábrázatjával. Az édeskés és változatos műsor vége felé közeledvén, az igazgató ur, Boskó, nagy hangon, biztos hatásra számítva, jelentette ki, hogy most következik a műsor legszenzácziósabb száma, Leona kisasszony csodálatra méltó mutatványai. Nosza lett erre riadalom a fiatal urak között. Egynémelyik monoklit nyomott a szemére s megjelent ajkán az a hetyke mosoly, mely minden Írott betűnél világosabban fejezi ki gondolatát: «Ha szép az a Leona kisasszony, kezdünk vele valamit!» De sajnos, a monokli csakhamar csalódottan esett vissza az összeszoritott szemöldökök alól, mert a sátor szűk nyílásán a várt Leona kisasszony helyett kilépett egy nő trikóba, foltos puíáderbe bujtatott, sápadt arczu, beesett mellű, tiz esztendős fakó kis lány, aki olyan volt a vidám tömegben, mint rózsalevelek közé doboT penészvirág. Tassy Zoltán, a társaság humoristája mindjárt sikerült szójátékot rögtönzött, összehasonlítva a járásbiró öblös tajtékpipájának szárát a kislány lábszáraival, mig Szentmarjaine a feje búbjáról lelógó, fakó, nemzeti szinü pántlikába font hajtincset vette beható szemle alá. A gyermekleányka pedig félénken, bámész szemekkel állt a kör közepén, sohse lálott ő még enykalmával ünnepies veni s a n c t e előz meg. Az uj rend ismét szép tanúbizonysága szeretett lelkészünk őszinte hitbuzgalmának. A rákosfalvi iskola megnyitása. A rákosfalvi szfőv. elemi és gazdasági iskolában a héten kezdődtek az előadások. S telly Géza, az intézet kitűnő igazgatója, Cirkveni czában töltött szabadságáról hazaérkezvén, átvette Nagy Károly h. igazgatótól, az iskola vezetését. S t e 1 1 y igazgató szép kertet vásárolt a magyar tengerparton és ott nyaralót épített. A nyári szünetet ezentúl állandóan ott fogja tölteni. Visszaélés a bérletjegyekkel. Ilyenkor, az iskola ■év kezdetén, évről-évre megismétlődő panasza a rákosszentmihályi lóvasut-társaság igazgatóságának, hogy sok pajkos iskolás gyermek visszaéléseket követ el a lóvasúti bérletjegyekkel. A rossz gyermekek ellen felhangzó panasz talán még soha sem volt jogosultabb, mint az idén, amikor az ifjú utasok helytelenkedése miatt maga az utazóközönség is annyi sok alkalmatlanságot kénytelen eltűrni. Az, hogy az iskolásgyermekek hanczuroznak, tülekednek, le s fel ugrándoznak a kocsikon még csak hagyján, de a legfőbb panaszra azzal adnak okot, hogy a bérletjegy czimén az iskolai rendes utazásokon kívül naphosz- szat a kocsikon pajkoskodnak és ott rendetlenkednek. Különösen divatos az esthomályban való sétakocsizás versenyfutásokkal, váratlan kocsifékezésekkel és más hasonló kedveskedéssel kapcsolatosan, A lóvasuttár- saság igazgatósága ezen az utón is nagyon kéri a tisztelt szülőket, hogy ezeket a dolgokat gyermekeiknek már csak a testi épségük biztosítása érdekében is tiltsa el, mert ha a panaszolt állapotok meg nem szűnnek, az igazgatóság lenne kénytelen valami erélyesebb óvóintézkedésekhez folyamodni. A lóvasut a méltányosság legszélsőbb határán túlmenve szolgáltatja ki az egy koronás havi tanuló bérletjegyeket, ez azonban nem jogosítja fel a bérlőt arra, hogy a kocsikat szabad idejének gyermekjátékai színhelyévé avassa s esténként órák hosz szat ugráljon hanczurozva egyik kocsiról a másikra. A minap este utasok panaszkodtak, hogy amikor a legtöbb ember igyekszik a fővárosból hazafelé, a ló- vasuton hölgyek voltak kénytelenek a felhágón kapaszkodni, mert az ülőhelyeket sétakocsikázással szónyi fényességet bele tündökölni az ő sötét életébe. Mosolyogni próbált, ami sehogy se sikerült neki s hányta a csókokat jobbra-balra vékony kezeivel. Aztán az ő idétlen, rekedtes hangján elkiálltotta magát: Hoppla! — ami jel volt a mutatványok megkezdésére. Bukfenczet vetett a levegőben, majd hanyatt feküdt a porondon, kinyújtotta vézna kis testét, aztán fellökte magát, arra igyekezve, hogy talpával megveregesse feje búbját, miközben gyönge, kificzamitott csontjai ropogtak, mint mikor a pajkos iskolás gyermek mogyoró héj]at tör szét a lábai alatt. Mikor nagynehezen feltápászkodott, egy pár kínos köhintés jött ki száraz melléből. Hogy ezt elfojtsa, zsebkendőjét szájához szorította, hazug mosoly alá rejtve fájdalmát. A fehér vásznon ott rikitott egy kis csöpp pirosság . , . édes meleg vér ... de hát ki vette volna ezt észre a nagy vidámságban. Kezébe vette a tányért és imbolygó lépésekkel mindig mosolyogva indult az úri nép felé. Oh, ti szép mosolygó dámák, viruló rózsás arczu hajadonok és ellenállhatatlan monoklis selado- nok nyúljatok most be erszényeitekbe és az átkacza- gott isteni komédiáért ne sajnáljatok egy pár kraj- czárt dobni ennek a sápadt, lassan, kínosan haldokló gyermeknek a tányérjába. HSREK.
