Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
2. RÁKOS VIDÉKÉ 37. szám. kamasz éveiben ily tárlatokba vezetését. Szerintük napjainkban nem annyira az aesthetikai, mint valláserkölcsi képzésre kellene fordítani a házi és iskolai nevelés figyelmét. Az egész társadalom, nemcsak a külföldön, hanem nálunk is fel van háborodva a romlottság, a sok csalás, hamisítás, erkölcstelen és érzéki szabadosság, a szerelmi tragédiák, a sok öngyilkosság és őrültség miatt, mindenfelé sürgetik az erény és becsület visszatértét, az ifjúság keblében való fölébresztését. Mindamellett még többen hangoztatják, hogy az aesthetikai képzés által nem csupán a szép érzést, a szép iránti lelkesedést fogják az ifjúságban fölkelteni, hanem erkölcsét is megnemesiteni, csak vigyázzunk, hogy ne kerüljenek érzéki izgató képek az ifjúság kezébe, hanem oly remekek, melyek fenséges, magasztos jeleneteket, nagy történeti alakokat, hazafias és hősi tetteket ábrázolnak, vagy az ártatlan természet idilli képeit rajzolják le. Külömben is az ideálizmus napjaiban nem annyira az értelemre, mint az érzés, a kedély kiművelésére, a vallás és erkölcs felé irányítására törekszünk. Annak idején Schiller is mondotta : Nem az észben rejlik az oka, hogy még mindig barbárok vagyunk, hanem a kedélyben. Érző tehetségünk kiművelése sürgető szüksége az időnek s e művelődés eszköze a szépmüvészet. Korának gyermeke ugyan a művész, de jaj neki, ha egyúttal növendéke is. Valamely jótékony istenség korán tépje le Fürdői történet Irta: Géczy István. A délutáni nap bőségesen szórta izzó sugarait a kurszalon bádogtetejére, fénylő fehér reflexet vetve a porondra, mig a terrasz zöld repkénye mögött a vidám fürdőközönség trécselve űzte magától az unalmat, a legfőbb speczialitását a nyaralásnak. Folyt a beszéd, ömlött a szóáradat össze-vissza. Az érdekes, sápadt képű, borzas hajú Dános Margit vőlegényével pereit, aki a table d’hote alatt azt a hallatlan vakmerőséget követte el, hogy Szentmarjay Juditot kiáll- totta ki a legszebb asszonynak, ezt a nevető szemű, gömbölyű idomú, örökké izgő-mozgó, fiatal özvegyet, aki körül a fürdőző férfi-nép állandó udvart formált érthető irigységére a köszvényes öreg uraknak, megbotránkozására a lányos mamáknak és bosszantására a mamás leányoknak. Szegény Sárdi Pista hiába es- küdözött égre-földre, hogy ő nem tartozik a nagy tömeghez, egyáltalán nem hódol meg a Szentmarjainé szépségének, ez a mondás is csak úgy véletlenül csúszott ki az ajkán, mint visszhangja a többi elfogultak nézetének. Margit hajthatatlan maradt, éppen tizedszer esküdött meg a végzetes table d’hote-on, anyjának kebléről, egy jobb kor tejével táplálja, és hagyja a távoli görög ég alatt fölserdülni. Ha férfi lett belőle, mint idegen térjen vissza századába, nem hogy örüljenek neki, hanem' hogy rettenetes tisztítást végezzen, mint Agamemnon fia. Ez utóbbival fejezi ki a német költő az idealizmus azon törekvését, hogy megkívánja nemesíteni, a népiesből, a köznapi-' ból, a közönségesből kiemelni a művészetet. Dalok. /. Szeretni foglak mindörökre, Szeretni egyformán, híven, E változatlan, nagy szerelmet Ki nem apasztja semmi sem ! Erőt még a halál se vesz rajt’ Oh, ne is kétkedj e fölött, Ez a szerelem tiszta kristály, Ez a szerelem szent, örök. II. Ne hitegess tovább, ne csalogass édes, Mondd meg nékem azt az egyet, A szived mit érez ? Ó, mert hát a kétség gyötör, mint az átok, / Akármerre járok — kelek : Nyugtot nem találok ! Vagv ha tán üldözlek szerelmemmel téged, Bocsáss meg szép rózsaszálam, Ne haragudj, kérlek. Nem üldözlek többé, legyen tehát vége, Megsiratlak s eltemetlek Szivem közepébe. Tuba Károly. hogy nem lesz egy ilyen szörnyetegnek a felesége és ha az ujján fénylő karikagyűrű aranyértékét nem sajnálná, a jegygyűrű már régen ott pihenne valamelyik bokornak árnyékos tövében. Hogy szavainak nyomatékot adjon, idegesen húzogatta le vékony uj- jairól az ártatlan kis gyűrűt, mely néma megadással tűrte, engedte magát megszokott helyéről ide-oda ránczigáltatni. Szegény Pista homlokán kiült a veríték, úgy érezte magát, mintha egy perez alatt eltűnt volna az árnyékot adó zöld repkény és az a mosolygó piros nap odafent az égen, kiszámított malicziával összes égő sugarait az ő árva fejének irányította volna. / Szerencséjére e perezben egyik öreg ur hatalmasan elásitotta magát, azt pedig tudjuk, hogy az ásitás a legragadósabb betegség és igy történt, hogy a kurszalon egy pillanat alatt valóságos ásító teremmé változott, ami aztán a beszélgetés irányát is uj térre terelte. A közvélemény rövid időn abban konczentrá- lódott, hogy ez a fürdő végtelen unalmas fészek, ahol semmi szórakozás, semmi mulatság sincs és ha ez tovább is igy tart, ők bizony felszedik a sátorfát és szépen tovább állanak. Erre meg a doktor és a fürdőigazgató kezdte törülni a homlokáról az izzadtság-cseppeket. Mi lesz, ha a vendégek csakugyan beváltják fenyegetésüket és itt hagyják őket a fürdővel egyetemben, mint Szent Pál az oláhokat ? Nagyot fohászkodva veté fel TÁR CZ A.
