Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-27 / 4. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 4. szám. lésre. Tavaly ezt az alkalmat a lakáskiadók és ügynökök úgy taktikázták ki, hogy világgá kürtölték február elején, hogy mifelénk már nincs üres lakás s hallatlan összegeket követeltek a legszerényebb odúkért. Néhány tuczat lakáskiadó kapzsisága sikeres kielégítést nyert, július végén azonban megdöbbentően sok volt az üres lakás, — a mese végét pedig gyönyörűen megénekli a lóvasut nyári statisztikája. Egy nagy bökkenő van ebben a dologban. Az a kapzsiság, mely Rákosszentmihály fejlődését egy nyár évadjára megakasztotta, nem közönséges együgyüség, nem egyszerű vétek, hanem főbenjáró bűn a közérdek szempontjából. Ami nyaraló évadunk sikere közügy, amelyet nem szabad kocz- kára vetni egyes embereknek az önző szempontja miatt. A Rákos vidéke fejlődésének folyamatossága az életbevágó érdeke ennek a verejtékkel és mérhetetlen buzgalommal megalapozott és építgetett nagy környéknek s ennek kárt egyes ember zsebének pillanatnyi haszna nem okozhat. Aki ezért a közösségnek óriás érdekeit feláldozza, nem közénk való s nem méltó a közösségre, Nincs elég bajunk, nehézségünk az általános rossz viszonyok miatt ? Az élemezés, a háztartási czikkek drágasága miatt? A közlekedés bajai miatt? A község vagyontalansága s a közmunkák hiányossága miatt? A kövezet, a világítás, a locsolás hiánya miatt ? Még magunk tetézzük mesterséges módon! A lakások kapzsi megdrágításával még azt a közönséget is el akarjuk veszteni, amelyet magunknak meghódítottunk ? Küszöbön februárius elseje. Rövid időn belül megindul a nyaralók népvándorlása. Itt a pillanat, hogy észre térjünk s elhárítsuk a bajt, mielőtt veszedelemmé növekszik. Le gyen a múlt nyár tanulsága intő példa és olyan kellemetlen emlék, amely többé vissza nem tér sohasem, TÁ R CZ A. A szép Zlaticza. Irta: Szász József Karácsony felé járt az idő. A meteorológusok, mintha csak összebeszéltek volna, kritikus napokat jeleztek s ezúttal nem vallottak szégyent tudományukkal. Kemény hidegre fordult az idő, hogy csontkeményre fagyott az országút göröngye s sziklakeményre a folyó vize. A fákról lepotyogtak a verebek s százával feküdtek élettelenül az országút mentén. A hó csikorgóit az emberek lába alatt s dideregtek az égen a hidegben a csillagok, Dideregtem én is. Vártán állottam a város egyik legnépesebb utczáján, az adóhivatal előtt. Őriztem az állam pénzét, hogy rossz emberek el ne lopják, amit a végrehajtók szegény emberektől behajtottak. Az éj leszállóit már, de még messze az éjfél, amikor felváltanak. Örökkévalóság ilyenkor minden negyed óra. Csend, nyugalom mindenfelé, mintha kihalt volna a város. A gázlámpák sápadt fénye rászóródik a fehér hómezőre, melynek pelyheit, szemcséit ezer meg ezer színben villogtatja, csillogtatja. Fel — s alájártam az őrhelyen. Abba hagytam, meg Egy perez. Olvasgatok. Egy perczig megpihenve, A könyv fölött merengó'n nézek el S úgy érzem mintha szertehullanának Köröttem a falak, mint egy lepel... És messze száll a lelkem. Tarka képek Tünemény álmok, vén melódiák Egymást váltják rohanva... S olyan édes Ez a szökellő összevisszaság. Minden, mi széppel a jövő kecsegtet S mivel gáládul rászedett a múlt, Egy óta, mely már-már kétségbe ejtett, Egy-egy virág, a mely nekem virult... És mintha tisztább, jobb lennék ilyenkor, A földtől messzebb, éghez közelebb, Fölcsillanó remény és száműzött hit, Maradjatok még, csak egy keveset! Egy perez !... Aztán a képek elmosódnak, A négy rideg fal im! megint befog, A könyv felütve fekszik itt előttem... Hol is maradtam?.... S tovább olvasok. Fehér Jenő. fi Írek. Uj tanító. A hivatalos lap szerdai száma örömhírt hozott Rákosszent mihálynak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a régóta üresedésben levő tanítói állást végre betöltötte, még pedig igazán szivünk szerint való módon: Way and Ilonkát nevezvén ki rendes tanítónak. A miniszter döntése mindenképen nagyon szerencsés. Az uj tanitónő W a y a n d Károlynak, ami régi, igazán érdemes igazgatónknak leánya, aki már csak nagy családu szüleinek érdeméért is jogot tarthatott e katedrára, amelyet egy ideje már mint helyettes tölt be. Ez idő alatt pedig Wayand Ilonkát megszerettük önmagáért is. Tanúságot tett kiváló képzettségéről és nemes pályájára rátermettségéről. Feladatát buzgón és sikeresen látta el úgy, hogy hivatottabb egyént nála keresve se találhattak volna. Szívből üdvözöljük tanítói székében a rákosszentmihályi iskola tantestületének legújabb tagját. újból elölről kezdettem az unatkozást. A jó Isten a megmondhatója, hányszor mondottam el magamban az egyszeregyet s hányszor számítottam ki, mennyit lépek egy perez alatt s igy mennyit kell lépnem egy óra alatt, amikor felváltanak. Sehogyse akart telni az idő. Az a rossz tulajdona meg van, ha tolnád előre : nem siet, ha szeretnéd megállítani: elröppen. Eln^zegettem a szürke semmiséget: elábrándoztam. Emlékezetem visszakalandozott a múltba, mely szépnek, kedvesnek tűnt fel. Miért ? magam sem tudom. Talán azért, mert elmullott s a múltnak bajait, vesződségeit leghamarabb feledi a halandó. Ábrándjaimat zongora s ének hangja zavarta meg. Mélabus akkordjai a dalnak a~szemközti földszintes ház egyik ablakján szűrődtek keresztül. Tompán, mint távoli vihar zúgása és fájdalmasan, mint a kedveseiket siratóknak halotti éneke. Figyelni kezdettem. Fürkésző tekintetem a kiviláglott ablakra esett. A fehér csipkefüggönyön keresztül beláthattam a szobába. Madonna arczu, szőke leány ült a zongoránál. Egyike a legszebb női arezoknak, melyeket életemben láttam. Könnyezett s könnyei leperegtek alabastrom arczán. Szomorú magyar dalt játszott és énekelt: Kisérj ki rózsám «romig Az örök nyugodalomig.
