Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 34. szám. désük mellett ime ott az újabb bizonyíték, hogy becses lapja legutóbbi száma szerint, a tűzoltó testület létesítését ismét ez az elöljáróság tűzte ki feledatául, ők indítják a létesítés érdekében a mozgalmat és amint tudom, ez irányban a kezdeményezésnek hű követői akadtak. Siker és dicsőség koronázza működésüket! Én igazán örülök, hogy az általam kitűzött kis lobogót, a közönyösség nem döntötte le és hogy Rákosszentmihály község elöljárósága velem egyformán gondolkozik és a kezdeményezésnek zászlóját keze közé véve azt mondja, ha bíztok bennem, kövessetek, ez is egyik útja lesz a boldogulásnak és közjónak. Akkor, amidőn egy alkalommal szóvá tettem ezt az ügyet, magam is azt hittem, hogy köny- nyebben fogjuk elérni azt, hogy tűzbiztonságunkról kellőkép gondoskodva lesz, de be kellett látnom, hogy ezt, a sokféle gondolkozásmód miatt sokkal nehezebb lesz kivívni, mint azt előre remélni lehetett. Én azért nem csüggedtem, dolgoztam, gyűjtöttem az eszmének híveket és emellett, ahol lehetett anyagi alapot is és most, amikor látom, hogy egy magasan tartott és jó kezekben levő lobogóra az én óhajtásom van felírva, kettőzhetett erővel fogok azon lenni, hogy a község elöljáróságának, mint jó szomszéd, híveket toborozzak, tőlem telhetőleg segítségére legyek ez újabb vállalatuknál, amelynek czélja a lakosságot — talán a legpusztítóbb vészes elem ellen lehetőleg megvédeni. Ha ez sikerül : bátran elmondhatják, hogy most már nyűgödtabban hajthatjátok fejeteket pihenésre; nem kell rettegnetek, hogy az esetleg bekövetkezhető vész esetén, a jó Istenen kívül más segítség nincs. A telepek fekvése bennünket az anya községtől teljesen elzár, semmiféle összeköttetésünk nincsen és igy tűzvész idején még értesítést sem küldhetünk, hogy jöjjenek segítségünkre, de még ha megtehetnénk is, a hozzánk való nagy távolság folytán, a későn érkezett segítség helyett, legfeljebb részvétnyilatkozatot hallhatnánk; sírni pedig sokkal jobb, ha egy ember sir, mint kettő. Talán rá jönne ami közönségünk is arra, hogy a parczellázás nem jól és nem körültekintéssel kezdődött és hogy csak a szemmel látható alakzati kifejezéssel éljek : a község akkora kabátot vesz fel, amelyikbe talán soha sem nő, vagy hízik bele, így azután a nagy ruha alá bujtatott telepek kihullanak onnét, — mert az alatt fáznak — és ha a tulajdonos onnét kihullani nem engedi, a szomszédhoz fordulnak takaróért, A most szóba hozott eset is ilyen forma, mert én szeretném,ha természeti fekvésénél fogva egymás mellé teremtett Rákosszentmihály és Ehmann-telep a tűzoltóság megvalósítását közös czélnak tekintené, annak létesítésén együttes erővel fáradozna, toborozná az egyesült testület egy részét innét, hogy közös erővel, egymáson segítve elérnénk a tűzoltó testület megszületését, A mi községünk nem idegenkedik az anyagi áldozatok meghozatalától, de egymaga, a nagy szétszórtság miatt ilyen testület létesítésére képtelen, hisz ide mérhetetlen nagy jövedelem kellene, hogy az 1000 hold területen szétszórt lakosság igénye teljes mértékben kielégítést nyerhessen. Rákosszentmihály elöljáróságát szívből üdvözölve és becses jóakaratát számunkra is kérve kivánom, hogy a község és környék közönsége abba a halhatatlan, hervadhatlan koszomba egy újabb babérlevelet tűzzön, Czinkotán, 1907. augusztus hó. Tolnay Károly, elöljáró. Esti levél. Motto : Kinek nem inge, ne vegye magára. Szegény, szuszogva döczögő, öreg vicinálisunk. Kávémasinánk. Mindenünk. Húsz éves fennállásod évfordulóján meghatva köszöntünk. Meghatva s félő szívvel állunk eléd jubileumod ez ünnepén. Félünk ugyanis, hogy még néhány megszámlálhatatlan év s örökre eltűnsz közülünk, hogy henczegve, modern villamos köntösbe öltözzél. Mert te is e kor gyermeke vagy; jelszavad neked is, magasba törni minden áron. Elgázolva érdemest, érdemetlent, hogy czélodat, a hirt, a dicsőséget, ha mindjárt herosztrateszi módon is megszerezhessed. Emlékezz csak vissza: csecsemő korodra. Mikor még egyvágányon járó, kitérős, három óránkint is alig közlekedő eszköz valál, tíz kilométeres terjedelemmel, Már akkor is megbizhatlan csökönyös eszköz valál és szoptatós dajkáddal, a gőzkazánnal folyton ellenkezésben álltái. Meg-megbicsakolva magad apád hátán, a síneken, addig-addig rikolthattál, mig végre is egy másik hasonszőrű kisded társad meg nem szűnő ide-oda való tologatása után szántad el magad, hogy végre elindulj. Nem ugyan oda, ahova küldöttek, hanem ekkor már vígan robogtál vissza édes anyád szoknyájába, a gépházba, megpihenni elért babéraidon. S azután is, minél jobban izmosodtál, annál inkább fejlődött benned a zsarnoki, fenhéjázó, mindent elgázoló természeted. Gyámjaidnak, a részvényeseknek örökös aggodalmára, mind több pénzáldozatokat követelve. S czélod felé kérlelhetetlenül haladsz. Elérted a kettős vágányt, a huszperczes indulást. Meghosszabbítottak még vagy negyven kilométerrel. Kilátásba helyeztetett, hogy még jobban megnyujtanak, hogy annál tágabb teret nyithassanak letipró szenvedélyeidnek. Megbocsátunk azonban az elmúltakért a jövőre való tekintetből. Feledjük ez alkalommal mind azt a ktnt, megbántást, ki és be nem fejezett káromkodást, amit egyes alkalmakkor stréberkedő hajlamaid miatt át kellett szenvednünk. Sőt ma már igaz örömmel belátjuk azt is, hogy bizony mondom, lefőztél bennünket. Mert bár rendes körülmények között a stréberkedés csúf, megbocsáthatatlan dolog, el kell ismernünk, hogy villamosi hajlamaiddal jól stréberkedel. De azt már azonban, kedves jubiláns barátunk, megbocsátanunk a legjobb indulattal sem lehet, hogy ön, meg nem elégedve, az önnek unos-untig engedélyezett kiváltságokon fölül még nagyobbra tör s önhatalmúlag megtette magát kaszinónak is. Ez már csakugyan nem járja! Mert tudja-e kérem alássan t. jubiláns úr, hogy mi az a kaszinó ?
