Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 31. szám. Jubileum. Szép ünnepélyt tartottak julius 31-én a 70-számu budapesti m. kir. postahivalban. Köszeghy János, m. kir. posta és táviró altiszt, ki jelenleg ott van a pénzkezelésnél szolgálatra beosztva, e napon töltötte be hivatali alkalmaztatásának huszonötödik évét. A jubileum alkalmából szép ünnepélyt tartottak a hivatalban s átnyújtották a postaigazgatóság elismerő oklevelét, mely a következőképen hangzik: «Azon alkalomból kifolyólag, hogy a mai napon, a^az folyó évi julius hó 31-én van 25 éves évfordulója annak, hogy ön a postaintézet szolgálatába lépett, az elöljáró igazgatóság, saját és hivatalom összes tiszti, altiszti és szolgaszemélyzetének nevében ezen eltöltött hosszú és nehéz szolgálat után teljes elismerésemet és megelégedésemet fejezem ki. Ön a 25 év leforgása alatt teendőit mindenkor, minden helyen és a szolgálat minden ágában dicséretes eredménynyel, kitartó szorgalommal és fáradságot nem ismerve, magát pedig nem kiméivé, oly odaadó buzgalommal látta el, hogy hivatali viselkedése és magatartása társai előtt igazán példaképül szolgálhat. Midőn a becsületesen végzett munkájáért ezen évforduló alkalmával dicséretemmel tüntetem ki önt, egyben biztosítom, hogy szolgálatai felsőbb helyen is a legnagyobb megbecsüléssel és teljes elismeréssel találkoztak.» T o 1 n a y Károly az e h m a n n -telepi lakosság nevében csatlakozik az ünneplők seregéhez s üdvözölvén a jubilánst, annak a kívánságuknak ad kifejezést, vajha mennél többen követnék az érdemes jubiláns derék példáját. Társai értékes arany pecsétnyomógyürüvel lepték meg a jubilánst, ki mint itteni háztulajdonos, Rá- kosszentmihálynak régi lakosa. Az érdemes jubilánst szívesen üdvözöljük. Mulatság Rákosfalván. A Rákosfalvi Függetlenségi 48-as Kör 1907. augusztus hó 10-én (szombaton) a «Zöldike»-vendéglő nagytermében elsőrangú fővárosi sekkel neki indult. Tétovázva koczogtak utána a többiek is. Fent a torony padláson elsárgult ábrázattal hanyattvágódva, élet nélkül feküdt Samu bácsi, de a harang kötelét görcsösen szorongatta a markába. Pöszméte Ferencz ezen gyász láttára megint csak szentes kádencziát mondott: Elszállt tőle mindön vétők, Nyugodjék a szegény lélök. De Boris nem igen akart belenyugodni Pöszméte sietős természetű végnyilatkozatába, miért is jajongva szóllott a többiekhez : — Mönjenek doktorér ! . . . Egy-kettő a bámészok közül ment a doktor után, de bizony az kint járt a pusztán, alkalmasint a bérlő fiával kártyázott. Tehette is, ilyen dologidőben nem igen betegeskednek az emberek. A kórság elvárhat télig is. A jobb lelküek tehát a borbélyért szaladtak, aki egyben szép kovácsmunkát is végez . . , Ennek a két mesterségnek rokoni voltát máig sem érzem, de Kaszab szilárdan kijelentette kérdésemre : — Így pászol ez uram . . . Testvér foglalkozás ez a kettő. Ha meg pászol — gondoltam — hát bele kellett nyugodnom! Nehéz táskájával fölért tehát Kaszab uram a toronyba. Tudákos ábrázattal kezdte vizsgálni az öreg elernyedt testet és fontoskodva jelentette a körülállóknak : — Vagy él, vagy nem ! — Úgy lőhet . . . mormogták kőröskörüL — Mindig mondtam, hogy jelös ész ez a borbély, miivelkedeú Jároni István katonaviselt zsellér.,, — Édös apám, jó tanító apám, kelmed is itt művésznők és művészek közreműködésével a «Tanítók árvaháza rákosfálvi alapja» és saját pénztára javára jótékonyczélu hangversenyt rendez. Belépő-dij : Családjegy 5 kor., személyjegy 2 kor. A hangverseny műsorát Ferenczy Károly színművész állítja össze. Kezdete este fél 9 órakor. Részletes műsor az előadás napján. Forgalmi akadályok. Több olvasónk figyelmeztet némely rendellenességre, a melyek Rákosszent- m i h á 1 y o n a szabad közlekedésnek akadályai s mint ilyenek a közönségnek kényelmetlenséget okoznak. E kisebb visszásságok közül leginkább figyelemre méltó az útburkoló kavicsok dolga. Ez a halomba rakott burkolóanyag ott vesztegel hetek óta a fővárosi határuton s miatta a kocsik és terhes szekerek gyakran a lóvasut sínjére szorulnak, ott elakadnak és a lóvasút közlekedését zavarják, A kőbányai elöljáróság, ha ez alkalmatlanságról értesül, bizonyára szívesen intézkedik, hogy az anyagot sürgősen felhasználják az út javítására. Sok gyaloguton is tapasztalható eféle jelenség a község belső területén is, a hol építő anyagok, kövek s más ilyenféle dolgok néha heteken át állanak az ut szélén, elfoglalják a gyalogúinak egy részét s különösen sötét éjjel köny- nyen bajt is okozhatnak, A lakosságnak közös érdeke, hogy lehetőség szerint igyekezzék minél rövidebb időre foglalni el a közterületet s a felhordott anyagot lehetőleg gyorsan fe-használni. — Itt említjük meg, hogy a lóvasúti igazgatóság engedélyt kért a X. kerületi elöljáróságtól, hogy a fővárosi határuton a fasor lelógó apróbb gallyait letisztogattathassa, mert sok kárt tesznek különösen a kocsilámpák kéményeibeu s különösen esős időben, a vizcseppek súlya alatt lehajolva, az utasok arczába is verődnek. Kerékpáros mulatság. A „Rákosszentmihályi kerékpáros kör“ 1907. évi augusztus hó 18-án (vasárnap) a kör helyiségében (Bürgermeister-féle j vendéglő) dijtekézés, világposta, női- és férfi szépség versenyhágy ! búgott fel zokogva Boris. A borbély kovácsos gyöngédséggel tolta el onnét a kétségbeesett asz- szonyt és önérzetes büszkeséggel vigasztalta: — Ne röttögj, Boris! Ameddig az érvágás meg nem lösz, addig ki nem megy belőle a pára. Embö- rök, — kiáltotta — vigyük le az öreget . . . A parancsszóra néhány ember megfogta fejnél, lábnál Samu bácsit és leczepekedett véle a kertbe... Ott szépen lefektették a pázsitra. Ekkor a borbély sietősen nekikészülődött a munkának. A gyöngéd természetűek arrébb húzódtak . . . Megcsillant az alkonyat fényében a borotva . , . Boris remegve támaszkodott az öreg körtefának és reszkető aggodalommal leste az eredményt. Pöszméte Ferencz melléje került és lágyan súgta: — Boris ! — No! — Ha meghótt is az apád, nem maradsz magadra ! Boris neheztelve a vállát vonogatta erre a vigasztalásra. — Nem, nem. . ! szőtte a beszédet Pöszméte, miközben csempe száját egyengatte. — Magam is özvegyi sorba vagyok. . . Azután mög a harangozáshoz is értök. . . Jó lesz ? Ezzel már a menyecske keze után nyúlt. Majd nagy hegyesen ment a templom felé, mintha, már is ő lett volna a harangozó. Az ajtóból odaszóllott az ácsorgóknak : — Most hallgassák mög kendtök az igazi harangozást. És kapaszkodott fel a toronypadlásra, A borbély ezalatt elvégezte a dolgát ... De az öreg csak nem eszmélt. Kaszab kezdett aggos- kodni . . És halk hangon nyilatkozott is:
