Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, julius 28. 30 szám. RÁKOS VIDÉKÉ TflRSnDflLni'cs KÖZGfiZDflSrtGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLD] NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET,, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI' IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre.........................8 kor Fél évre ...............................4 < Ne gyed évre..........................2 « EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillé t A mindennapi kenyér. Irta : Dr. Ilosvay Lajos, műegyetemi tanár, m. kir. udvari tanácsos. Ha számot vetünk azzal, hogy a jobban táplált szervezet a betegségekkel szemben ellen- állőbb, hogy a jó táplálkozás a ruházat fogyatékos voltát, a külső hőmérséklet csökkenését bizonyos határig ellensúlyozza és fölvetjük azt a kérdést, hogy hazánk milliói vájjon elég jól tápláltak és elég jól táplálkozhatnak-e ? kénytelenek vagyunk a leghatározottabb nemmel felelni. És e tekintetben ne gondoljuk, hogy csak az ország szélein, a hegyes vidékek lakói táplálkoznak gyarlón ; élelmezés dolgában méltán panaszkodhatnak a nagyobb társadalmi középpontok s közöttük ami szépséges székes- fővárosunk is. De mindenütt legrosszabb helyzete van az úgynevezett értelmiségnek, melyhez mi is tartozunk, mert a különféle okoknál fogva nyilvánuló drágulásokat, tehát az élelmiszer drágulását is, senkire sem háríthatja át, hanem azokat egyenkint és összeségben elviselni tartozik. Tizenöt év óta figyelem meg élelmiszereink árhullámzását. Ma átlagban többel, mint 50 százalékkal élünk drágábban, mint csak 15 évvel ezelőtt is. Vájjon hányán vannak olyanok, akik keresetükből élve, forgalmukat ezen idő alatt 50 százalékkal fokozhatták? Azt hiszem, nagyon kevesen ; pedig az igazság azt követelné, hogy az élelmiszerek árai az ország lakosságának ne csak egyes, hanem az összes osztályainak érdeke szerint alakuljanak. Sok, függőben levő társadalmi feladatunk között nem legutolsó az, hogy az okszerű táplálkozás lehetőségét biztosítjuk s meggyőződésem, hogy már nemsokára számosán lesznek, akik vagy velünk, vagy mellettünk erős mozgalmat fejtenek ki, hogy a közélelmezés súlyos terhei elviselhetőbbekké váljanak. Nem irom alá feltétlenül, hogy Anglia uralma Indiában a pecsenyének a rizs fölött való győzelmét jelenti, de azt már feltétlenül állítom, hogy Indiának műveltségben való alsóbbrendűségét még kedvezőtlenebbé tette a táplálkozás fogyatékossága is. Vigyáznunk kell, az élelmezés gyarlósága már régen meg van nálunk is s ez még kirívóbb és erőnk még kevesebb lesz, ha az élelmiszerek drágulásának elejét nem veszik okos rendelkezésekkel, vagy nem gondoskodnak róla, hogy minden osztályú polgár jövedelme legalább is olyan arányban növekedjék, mint amilyenben az élelmiszerek drágulnak. Nem a mi feladatunk nyomozni, hogy e bajnak oka a termelőn, a közvetítő kereskedelmen vagy az elárusítón fordul-e meg? Any- nyit azonban mi is kijelenthetünk, hogy mind az államhatalomnak, mind a közigazgatási hatóságoknak sokkal behatóbban kellene az élelmezés ügyével foglalkozniok, mint ahogy ma foglalkoznak. Ehhez nemcsak joguk van, de ez kötelességük is. A jog természetes következménye annak, hogy a hatóságok, illetőleg az államhatalom egészségünk fölött is őrködni tartoznak ; de kötelességük is, mert olyan terheket rónak ránk, amelyeket testileg gyönge, csenevész állapotban teljesíteni lehetetlen. Minthogy pedig a gép munkája a tüzelőanyag minőségétől és mennyiségétől függ, szervezetünk pedig végelemzetben szintén csak gép, melynek testi és szellemi munkáját a fűtőanyagtól, t. i. az élelmiszerektől függetleníteni, fájdalom, nem áll hatalmunkban : megkövetelhető, hogy a hatóságok, illetőleg az államhatalom munka- képességünk feltételeit biztosítsák. Nehéz belátni, hogy azokat, akiket illet az élelmiszerekkel való ellátásra ügyelni, mi akadályozza a sikeresebb ellenőrzésben s ha a baj okát nem a tisztességes polgári haszonra, hanem a túlságos nyerészkedésre való hajlandóságban ismerik fel, miért nem törekednek azt a hajlandóságot mérsékelni ? Tekintve, hogy a termelők váltig hangoztatják, hogy ők terményeiket semmivel sem adják drágábban, mint eddig adták, némelyek abban vélik felismerni a baj okát, hogy az élelmiszerek kivitele a hazai fogyasztók rovására fokozódott. Legyen, hogy igy van, de ez nem elégséges ok arra, hogy itthon szükséget lássunk. Hiszen mikor két évvel ezelőtt a rossz időjárás következtéMai számunk 12 oldal.
