Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-21 / 29. szám
VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, julius 21. 29 szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSflDflLAI és KÖZGfiZ&fiSÁQí HETILAP RÁ KOS SZENT f\l H Á LY HEGYKÖZSÉG HIVATALOS LÁPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHALYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszenírnihá!y% Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ^ .... 8 kúj Fél évre...........................4 « Negyed évre .... '. 2 « EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Kurácziát Rákosszenímihálijnak. Mindenekelőtt kezdjük azon, hogy tulajdonképen mit is jelent ez a szó: kurácziá, vagy latinosán curatia ? Nem jelent egyebet, mint azt, hogy «ö n- á 11 ó lelkészség». E soraimnak más czéljuk tehát nincsen és nem is lehet, mint az, hogy Rákosszentmihály- nak minélelőbb önálló róm. kath. lelkészséget kérjek, mert nézetem szerint ez az állapot igy, ahogy jelenleg van, tovább fönn nem tartható, hacsak azt nem akarjuk, hogy a római kath. hívők pap nélkül maradjanak. Az, aki figyelemmel kiséri az eseményeket, tapasztalhatta, hogy Rákosszentmihályon a róm. kath. lelkészek egy-két esztendőnél tovább alig maradnak meg, pedig őszintén mondhatom, akárháhy volt is még itt, a maga jó szántából nem kívánkozott el tőlünk. Első pillanatra bizonyos ellentmondás féle látszik fönforogni ama ténybeli állapotok között, hogy lelkészkedő káplánjaink egy-két évnél tovább alig maradnak nálunk és amaz állításom között, hogy a maga jószántából egyik sem kívánkozott el tőlünk. Pedig ez nem ellenmondás, ez valóságos tény mindakettő, de vájjon hol találhatjuk meg ezeknek magyarázatát, rugóit ? Egyrészt abban a körülményben, hogy a székesfőváros közelsége és a helybeli intelligens elem kiterjedtsége rendkívüli módon vonza ide mihozzánk a lelkészeket és talán éppen e körülményekért szeretik meg káplánjaink községünket és igy nem szívesen távoznak el tőlünk, de másrészt valószínűleg a sanyarú javadalmazás az oka annak, hogy papjaink — bármilyen kellemes legyen is a társadalmi érintkezésök — éppen a székesfőváros közelléte következtében előállott, minden téren tapasztalható, de eléggé meg nem indokolható óriási drágaság miatt egy-két évnél tovább nem bírják ki és kénytelenek tőlünk elszakadni. Minden embert veleszületett ösztöne, tehetsége és tudása arra sarkal, hogy magát önMai számú állóvá, függetlenné tegye és azt hiszem, helyes nyomon járok, ha azt állítom, hogy a községünkbe kirendelt káplánok lelkében éppen ez az ösztön táplálja azt a távol ködében feltünedező reménységet, hogy Rákosszentmihály valamikor, talán már a legközelebbi jövőben, mégis csak kap plébániát s vágyaiknak megtestesülését éppen a plebánosi szék elnyerésében látják — erre törekszenek, ezért küzdenek és fáradnak. Ez a küzdelem azonban a mai állapotban remény nélkül való s arra vezet, hogy Rákos- szentmi hály csak mint kezdetleges, átmeneti stáczió tekinthető, holott már ma megérdemelné, hogy kívánatos állandó állomás legyen. Fájdalom, de úgy áll a dolog, hogy abból a fizetésből, amelyet ami lelkészünk húz, nem telik másra — csak tengődésre, vagy ha jobban tetszik — ideiglenes vegetálásra. Lelkészünk 1600 kor. fizetést és 400 kor. lakáspénzt kap, legalább amint én tudom, 3—4 évvel ezelőtt ennyit állapított meg részére a hitközség vezetősége. (A többiek még ennyit sem kaptak, hanem úgyszólván könyör- vagy kegyadományból éltek!) Mondja nekem bárki is, hogy ebből az összegből lehet-e a mai óriási drágaság mellett tisztességesen vagy csak illendően is megélni ? Valaki talán azt mondhatná, hogy hát ott vannak a stóiapénzek; telik azokból mindenre. Szent Isten ! Hát igaz, kénytelen vagyok elismerni, hogy évenkint körülbelül 300-400 korona stólapénz folyik be, de jól jegyezzük meg, hogy ebből az.összegből a mi lelkészünk egy árva fillért sem használhat fel saját czéljaira, csupán csak azért, mert a stóla-dijak a csömöri plébános részére, ennek haláláig szabályszerűen sőt törvényesen biztosított személyi járandóságot alkotnak, ezeket tőle földi hatalom el nem veheti, mindaddig, amig ő azokról önként le nem mond vagy pedig amig azok a leányegyháznak az anyaegyháztól' való különválása folytán el nem különittetnek vagy pedig megváltás esetén másra át nem ruháztatnak. Ez ík 12 oldal.
