Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-23 / 25. szám

RÁKOS VIDÉKÉ 25 szám 3. a rákosszentm ihályi iskolának, hol működé­sét mindenkor teljes elismerés kisérte. Kedves, meg­nyerő egyénisége őszinte tisztelőjévé tette egész kö­zönségünket, mely távozását mélyen fájlalja s csak abban az örvendetes tudatban talál megnyugvást, hogy családi boldogsága viszi el körünkből, melyet bizonyára olyan szívesen őriz meg kedves emlékeze­tében, miként mi megkülönböztetett szeretettel tart­juk meg magunkénak. Református hittanvizsgálat. A rákosszentmihályi állami elemi iskola református vallásu tanulóinak hittanvizsgálatát Kecskeméthy Vincze gondnok­sági tag elnöklete alatt nagy sikerrel tartották meg. A hallgatóságot szinte megragadta az a fényes ered­mény, melyet Ben ke István lelkész, a rendelkezé­sére állott csekély óraszám alatt — elért. Tanítványai nemcsak kitünően jártasak a tanítás anyagában, ha­nem csakugyan mély és lelkes vallásos nevelésben is részesültek. A buzgó tanár méltán rászolgált a szülők és a ref. hitközség ez utón is kifejezett őszinte köszönetére. Kár, hogy a szülők körében a hittan­vizsgálatok iránt több érdeklődés nem nyilvánul, amit a hallgatóságnak aránylag csekélyebb száma is szomorúan mutatott. Hock János jubileuma. Hock János lelkészi jubileumára nagy apparátussal készül a főváros tize­dik kerülete. Julius 30-án reggel 9 órakor a plébánia templomot elzárják a nagyközönség elől s ez idő­ponttól kezdve csak belépójegygyel lehet belépni az elzárt helyekre. Háromnegyed tiz órakor fehérruhás fiatal leánykák vonulnak a plébániaiak elé és állanak sorfalat a paróchiától egészen a templom bejárójáig. Az ünnepelt útjára virágokat hintenek. A templom­ban összegyülekezett papság ünnepi menetben járul a jubiláns elé, aki kíséretükben, harangzúgás, orgona \ s ének hangjai között vonul be a hívek feldíszítette szentegyházába. Tiz órakor kezdődik az ünnepély hálaadó isteni tisztelettel, amelyen a manuduktori tisztet Cser noch János, esztergomi prelátuskano- nok, országgyűlési képviselő tölti be. Mise után egy kiváló egyházi szónokunk szentbeszéde kö­vetkezik, amelynek befejeztével átadják az ünnepek­nek a nevére alapított gimnáziumi ösztöndíjról és egy másik egyházi alapítványról szóló okleveleket hogy a megijedő ember nagyon nevetséges figura. Azért nyugalmat erőltetett magára, bárha az első meglepetés kábulatában szédült és hebegett : — Kérem... én . . . azt hittem ... a poklok mélységes fenekén tanyázik méltóságod! A Sáíán kaczagott és bizalmasan leült Demeter mellé az asztalhoz. — Dehogy fiam! Az régen volt! Akkor, amikor még a bibliát Írták. És sok száz évvel ezelőtt, mikor egyszer magamnál egy hírneves poétát is vendégül tisztelhettem. Valami Dante nevűt. Ékes versezetben meg is irta, hogy odalent miket tapasztalt. Bizonyára olvastad. Avagy nem ismered a Divina comoediát ? Demeter ur sohasem olvasta a Divina comoediát. Mint ahogy tulajdonképen egész életén keresztül nem olvasott semmit sem. A könyveket és a poétá­kat nem igen kedvelte. És a képzelet világánál sok­kalta többre becsülte a valóságot. Élete mindezideig abban telt el, hogy ruhákat csináltatott, azután eze­ket elnyütte. És újra ruhákat csináltatott, azután eze­ket is elnyütte. Közben a kávéházakban sok pikkolót megivott. Udvarolt s minden rendü-rangu nőktől beszedte a szép ruháknak, csinos bajusznak éf jó modornak járó hódoltság adóját. Mignem a szépsé­ges szép, aranyhaju asszonynyal hozta össze a vég­zet, aki kőszívű maradt és erényes, gyászbaboritván, gyilkos gondolatok örvényébe taszítván ezzel Deme­ter urat. továbbá az ünnepi ajándékokat, köztük egy remek-, mivü pacifikálival (kézi kereszt) díszes arany kelyhet. és paténát és miseruhákat. Ennek végeztével az egész ünnepi kísérettel bevonul Hock János a plébániaiakba, ahol fogadja az ünnepi kül­döttségek tisztelgését. Ezt követi a szükebbkörü disz- ebéd a plébánián, melyre csak körülbelül 25 előkelő vendég hivatalos. Este nagyszabású ünnepi ban­kett lesz a kaszinóban. Hivatalos az ünnepségre többek közt a főváros összes papsága. A kaszinó rendezőbizottsága meghívta különben az egész püs­pöki kart, a minisztereket, államtitkárokat. Az ünnep­ségekből méltóképen fogja kivenni a részét Hock János választókerülete, Kecskemét városa is. Felhívás. Felhivatnak mindazon hitsorsosok, kik a rákosszentmihályi ref, anyaszentegyház kebelébe tartoznak, hogy a hátralékos egyházi adójukat az alulirt egyházi gondnoknál haladéktalanul kifizessék. Ellenkező esetben az egyháztanács kénytelen lesz a végrehajtást igénybe venni. Erre pedig kérem a hí­veket, kerüljék ki az ezzel járó kellemetlenségeket, mert egyházi adót minden embernek fizetni kell. Akinek^ valami észrevétele avagy kifogása van, for­duljon személyesen a gondnokhoz. A szolgabirói hivatal elhelyezése, A gödöllői szolgabirói hivatal elhelyezésének kérdésén régen vajúdik a vármegye és Gödöllő községe. A mi­napi nagyszabású tüzeset éppefi kapóra jött s most már igazán halaszthatatlanná tette a végleges meg­oldást, Gödöllő községe e hónap 13-án d, u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melyen ott volt a vár­megye képviseletében dr. Székely György főügyész is. E gyűlésen a község és a vármegye között vég­leges megállapodás ismét nem jött létre, mert a kép­viselőtestület nem fogadta el a vármegye ajánlatát a szolgabirói hivatali helyiségek építéséhez való hozzá­járulásra nézve. A vármegye ugyanis 15000 koronát ajánlott fel a községnek építési czélra, ha az építendő sarokházában örök időre ingyen ad hivatali helyiségeket, A közgyűlés ismét arra az álláspontra helyezkedett, hogy megszerzi a vármegye részére a Gáspár-féle Kossuth-utczai telket cserébe a leégett szolgabiróság telkéért. Ez a legméltánycsabb ajánlat s valószínű, hogy a vármegye el is fogja ezt fogadni. — Fiam, — magyarázta jóakarattal az ördög, ki­nek külső színezete olyan volt, mint égy derék világ­fié — azóta az idők megváltoztak ! Dante poklában az emberek már nem hisznek. S abban a pillanat­ban, mikor az utolsó hivő meghalt, ez a pokol meg­szűnt létezni. Összes kínjaival, törteiméivel és rette­netével együtt ideköltözött fel a földre, az emberek leikébe.* Akkor költöztem fel a földre én is. Demeter ur ismét az ajakát harapta. A szőke asszony miatt újra nagyon gyötörte a szenvedés. És igazat adott a Sátánnak. Itt van a pokol. Itt, az em­berek lelkében. Az ő lelkében is. Ezeknél különb szenvedéseket nem talált ki sem a Dante, sem a próféták fantáziája. — Fáj, fiam ? Fáj ? — kérdezte kajánul az ördög. És a szemében lobogó láng csufondáros örömmel villogott. Az asszony miatt, ugy-e a gyönyörűséges szép szőke asszony miatt, aki erényes, becsületes akar maradni és nem hódol neked? Demeter csak a fejével intett: — Igen az asz- szony miatt, — Lásd, ez a dolgok rendje. Az én találmányom. Ember gyötri az embert. Ember teszi embernek pokollá- az életet. Élhetnének békességben, közös nyugalomban egymás mellett. De nem. Egyik keresz­tül gázol a másikon és hiúság vagy önzés vagy egy perez gyönyöre kedvéért tipor embertársa lelkén. Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom