Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-16 / 24. szám

2. RÁKOS VIDÉKE 24. szám. arra, hogy ne engedjünk köznépünk rontására s.romlására pálinkát főzni.» Daczára annak, hogy e sorokban még nem nyil­vánul meg az igazságnak az a mértéke, melyet az alkoholizmus kérdésével foglalkozó elmélet és gya­korlat, a tudomány és a statisztika egyes-egyedül eredményre vezetőnek demonstrál, mégis igen becses történelmi emléke a magyar alkoholellenes mozga­lomnak báró Wesselényi Miklós ez Írása. A jobbágy­ság felszabadítását, a jogok és kötelességek.egyforma megosztását, az alkotmányos rendet követelők fel­világosodott tábora tudatára jutott annak, hogy az el­nyomott pórt, aki a fennálló társadalmi rend nyo­masztó terhe alatt a legtöbbet szenvedett, nemcsak a robot és dézsma szolgáltatástól kell felmenteni, hanem meg kell szabadítani a szesznek romboló, pusztító befolyása alól is. És csak büszkeséggel tölt­het el bennünket az a tudat, hogy nálunk majdnem a külföldi mozgalommal egyidejűleg karolták fel az antialkoholista eszméket, A röpiratoknak, hírlapi vi­tatkozásoknak kifogyhatatlan sora indult meg ez ügyben. Az is említésre méltó és nevezetes tény e moz­galom során, hogy nemcsak a mértékletességnek voltak szószólói, hanem buzgó apostolai támadtak a szeszes italoktól való teljes tartózkodás eszméjének is. E néhány adat világosan mutatja, hogy hazánk­ban egy félszázaddal ezelőtt kiterjedt antialkoholista mozgalom volt és kitud ja, hogy az antialkoholizmus szempontjából nem állanánk-e mi is azon a fokon, melyen Amerika és a Skandináv államok? De közbe­jött 1848, a maga dicsőséges és fenséges eseményei­vel, melyek a nagy eszmék harczában háttérbe szo­rítottak minden más kérdést, Így a negyvenes évek alapvető munkálatai eredménytelenek maradtak s nyomtalanul vesztek el. De szolgáljanak ezek a ma­guk egész mivoltában követendő például mindenki­nek, akit az alkoholizmus kérdésének helyes megíté­lésében előítélet, vagy tévhit tart lekötve. Mily nagy lépéssel haladhatna előre az alkoho­lizmus ellen indított mozgalmunk, ha főuraink, tudó­saink és a nemzet többi kiváló férfia közül akadná­nak vezető emberek, akik latba vetve tekintélyüket, és befolyásukat, a társadalmi akcziót állami intézke­dések provokálásával erősítenék meg. Bízunk benne, hogy a múltak dicső példáin felbuzdulva, szilárd meggyőződéssel, bátor szívvel és lankadatlan erővel küzdve kitűzött czélunkért, idők múltán utat fog ma­gának törni az a meggyőződés, hogy az alkoholiz­mus ellen harczolni annyi, mint az egész emberiség javáért harczolni, Döczi Imre dr. Élet. Hogy el tud a ragyogó ég Egyszerre borúin i! Honnan ma jő élet, erő: Holnap erőt, éltet verő Tűz-, jégnek kell hullni. Hogy el tud a boldogságunk Egyszerre óh, múlni ! Ma mégy hangos vigalomba, Holnap néma sirhalomra Kell sírva borulni. . . Lampérth Géza, A koronázás jubileuma. A koronázás jubileumát szép és tartalmas ünnepélylyel ülték meg a rákos- szentmihályi iskolák és egyházak. Az iskolai ünnep­ség keretében megismertették a tanuló ifjúságot a nap jelentőségével s megrajzolták néhány vonással a jubileum történelmi hátterét, Majd a templomba ve­zették az ifjúságot a tanitók, hol ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartatott, amelyen a községi elöljáróság és képviselőtestület a jegyzővel és bíróval élén, vala­mennyi helybeli egyesület és testület, szépszámú kö­zönség s a polgári és elemi iskolai növendékek T A R CZ A. Vendégszereplés Sáros-Berényben. Irta: Szomaházy István A Nemzeti Színház udvarára egy sápadt fiatal ember állított be a nyári szünidő elején. Ujházy Edét kereste, aki néha ilyenkor is be szokott nézni az udvarra a leveleiért. — Kihez van szerencsém? kérdezte tőle az utolérhetetlen Constantin abbé. — Sajóhelyi vagyok, a sárosberényi színtársulat titkára. — És mit parancsol? A sápadt fiatal ember ég felé meresztette a karjait. — Uram, kezdte, nagynevű művész, mélyen tisztelt és szeretve csodált Mester! A sárosberényi színtársulatot a nyomor polipjai környékezik. Prima­donnánk hét nap óta nyers fügén él s az igazgató peneszes kenyérre hullatja bánatának könnyeit. Az átlagos napi jövedelem 1 forint 35 krajezár, de maga a petroleum 1 forintba kerül esténként. A mester egy könnyet morzsolt szét a sze­mében, — Hát mit tehetek önökért ? kérdezte részvéttel. — Uram, nagynevű művész, folytatta pátoszszal a színházi titkár. A sárosberényi főszolgabíró abban a feledhetetlen szerencsében részesült, hogy az Ön társaságában csípett be egyszer boldogult jogászkora idejében ... A főszolgabíró a város legtekintélye­sebb férfia s ha Ön, nagynevű művész, leereszked­nék hozzánk, zsúfolt ház nézné végig nyomorult színtársulatunk előadását . , . — És hol van az a Sárosberény ? kérdezte a lágyszívű mester. A titkár könnyedén intett. — Sárosberény úgyszólván külvárosa Budapest­nek, mert vasúti állomása alig van innen négy órá­nyira. A nyugati hosszúság és az éjszaki szélesség fokát nem tudom egész pontosan, de ha Nagyságod hozzánk fárad, nem fogja megbánni az elhatáro­zását. — Van ott vasúti állomás ? kérdezte Császár Imre, aki szintén hallgatta a beszélgetést. — Nincs, mert Sárosberénynek Bakony-Szeg- halom az utolsó állomása. De a főszolgabíró fogata harminezhét perez alatt beszállítja kitűnő vendégüket. A mester habozva nézett maga elé, de a titkár most megragadta a kezét. — Uram, esdekelt, koszorús művész, huszonegy éhes ember várja önben mentő horgonyát és sza­baditó angyalát . . . Hírek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom