Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-20 / 3. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 3. szám. iskola az ő mindene. Valamennyi felesleges fillérét, amelyet magától elvonhatott — pedig mennyit vont el — annak a tökéletesítésére fordította. Arra költötte el mindenét, hogy az szükséget ne szenvedjen. Legyen a növendékeinek kényelmes iskolaterme, padja, táblája ; legyen okulására szolgáló képe, térképe, fizikai szertára és minden elképzelhető iskolai szerszáma. Ezt a mindent, az ő mindenét, most odaadja ajándékba azoknak a jóembereknek, akik utóbb a segítségére mentek. Odaajándékozta az iskolaegyesületnek mindenestől. Az ntolsó szegig az egész iskolát. Odaadja örök tulajdonul, hogy ne szolgálhasson soha másra, mint a kultúra hirdetésének eszközéül. Ne legyen soha kótyavetye vásári portéka, hanem az maradjon, aminek ő szánta, aminek az ő verejtékes munkálkodása szerzetté és felavatta. Az iskolaegyesület most írja össze leltárba az uj vagyonát. Kiküldött bizottsága számlálgatja, hány pad, hány szék, hány térkép az iskola örökös tulajdona. A szentmihá- 1 y i iskola vagyona. Tröszter Mária pedig könnyezve segédkezik. Az örömkönnyük peregnek szeméből s repes a lelke, mert érzi gyönyörködve, hogy ha majdan valamikor az Ur elé kell járulnia, fürgén röppenhet elébe: hü és becsületes szolgálója volt a földön s amit lelke az örök jóság és tudás forrásából többet kapott más közönséges társánál, nem tékozolta el, hanem becsesen és áldásthozóan kamatoztatta. Mi meg, akik megilletődve szemléljük ezt a ritka leltározást, megemeljük a kalapunkat a nagyasszony előtt s hálás tisztelettel véssük a krónika táblájára e ritka nőnek örökre tündöklő nevét. TÁ R C Z A. Az okos asszony. Irta: Vértesy Gyula. Mikor még leány volt, akkor halálosan szerelmes volt bele a férfi, aki akkor nagyon fiatal és nagyon szegény legényke volt ; csak szerelemre és nem házasságra való. A leány pedig, mint afféle okos leány, ráunva az otthoni kétszobás lakás kényelmetlenségére, a pecsenye nélküli ebédekre, a krumplis vacsorákra és arra az egész nyomorúságra, mely körülvette őt és az édes anyját, szabadulni óhajtott a szegénységből a férjhezmenés árán. Meg is szabadult. Csinos volt és becsületes. S az első gazdag ember, aki belebolondult, el is vette, mert okosan csinálta dolgát. Addig hitegette a férfit hiú reményekkel s nagy kék szemeivel addig csalta maga után, inig az teljesen lépre ment s őrült vágy fogta el a bírása után. Csakhogy másképen nem bírhatta, mert a leány már akkor fittyet hányt neki, mikor látta, hogy lángba borult az egész ember. El kellett vennie. így lett azután gazdag asszony belőle. Asszony korában találkozott ismét a volt szerelmesével s akkor azt elkergette maga mellől, mert udvarolni próbált neki. Most azután harmadszor találkoztak. Szüle tésnapomra. (Adjátok kezébe az én Erzsikémnek.) Össze van a szivem, össze van már törve, Most már igazán nincs semmiféle vágya Csak egy szomorú dalt akarok még sírni, Talán utoljára . , . Olyan szomorú dalt, olyan bánatos dalt, Hogy mindenki szive reszketve dobogjon S akinek lelke van, aki tud érezni: Zokogjon, zokogjon! Minden kis szavában lemondás lebegjen, Meggyötrő' siráma melankóliának . . . De azért ott legyen büszke háborgása Tenger haragjának ! Szálljon az egekre, vádoljon, ítéljen Aztán zuhanjon le megszegett szárnyakkal Legyen benne átok . . . megtérés, bünbánat, . . . Buzgó imádsággal. Legyen ott a lelkem bucsusóhajtása, Minden bánatomat szeretném besirni, Ezt a szomorú dalt, ezt az utolsó dalt Vágyom csak megirni. Össze van a szivem, össze van már törve . . — Születésnapomon azt sírom imába, Csak még egyszer tudnék elédbe borulni, . . . Ó, hisz’ utolját a. Hargitai Tihamér. A férfi azóta egyebet sem tett, mint üldözte a leikéből kifelé ennek a szerelemnek az emlékét. Ele- intén sokat mulatott, azután sokat szeretett, végül pedig belevetette magát a munkába (ezek a reménytelen szerelmesek feledtető kirándulásainak a rendes állomásai) s ebből az utolsóból volt legalább annyi haszna, hogy az ügyvédi irodája jól ment s szerzett magának valamicskét. Úgy, hogy kezdett már telni fürdőzésre is. így azután, hogy elég módja volt hozzá, ráfogta magára, hogy idegbaja van és elment Borszékre fürödni a kilenczfokos '«Lobogó»-ba. Becsületére legyen mondva, nem is tudta, hogy az asszony ott van. Csak a véletlen, ez a pajkos kölyök, ez keverte úgy a kártyát, hogy összekerüljenek, Réthy László és Szombathyné. Nagyot nézett László ur, mikor mindjárt az első délután találkozott a Kossuth-kutnál a szép asszonynyal. Sejtette ugyan, hogy ez a találkozás nem nagyon fog használni az ő idegbajának, hanem azért megörült neki. Sőt a véletlent, gyakorlott udvarlók szokása szerint, hamarosan a hasznára is fordította, mikor Szombathyné látható csodálkozással és amellett észrevehető kellemes meglepetéssel kérdezte tőle: — Hogy került maga ide ? — Maga után jöttem, nagyságos asszonyom. Meg tudtam, hogy itt van, hát idejöttem. Hazudott, de az igazság látszatával. Később peFelhivás és kérelem. (R. M.) A közoktatási kormány az állami iskolai gondnokságok és tanítók számára kiadott utasításában kötelességévé teszi a tanítótestületeknek, hogy — ahol a körülmények megengedik és a szükségesség parancsolja — a tankötelezettségnek eleget tett 15—21 éves korú ifjúság számára ifjúsági egyesületeket alakítsanak. A rákosszentmihályi állami iskola tanítótestülete ily ifjúsági egyesület szervezése
