Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
17 szám. __________u_____________________RÁKOS VIDÉKÉ"___________________________________3. ha tárba helyezzék át. így a székesfőváros részesedésének méltánytalan terhétől megszabadul a társaság, ez a múlt évben is már 759 kor. volt, mely a villamos vasút nagyobb befektetésével szemben elérendő nagyobb bruttó bevételből még tetemesebb összegre rúgna; s az forgalmi tekintetekben is nyereség lenne a társulatra, mert a fővárosi ut rendkívüli viszonyok (rossz időjárás esetén stb.) már ma is szűknek bizonyul, kettős sínpár lerakása esetén pedig tűrhetetlenné fejlődnék. A székesfőváros képviselői a bejáráson az áthelyezés ellen a főváros érdekei szempontjából kifogást tettek s bár ezt az igazgatóság indokolatlannak tartja, a tárgyalás most e körül forog. A kereskedelmi miniszter ugyanis a közigazgatási bejárás jegyzőkönyvét felülvizsgálván, felhívta az igazgatóságot, hogy a társaság mindenekelőtt a fővárossal való jogviszonyát szabályozza. E tekintetben a tárgyalás most folyik, nagy körültekintéssel és buzgalommal s mindenképen azzal a törekvéssel, hogy a társaság érdekeit megóvni sikerüljön. Király Miksa szólalt fel ezután s a forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében intézkedéseket kér a kocsik és pálya javítása, esetleg második sínpár létesítése iránt, mert a nyert felvilágosítás után a villamos vasút létesítését belátható időn belül nem remélheti. Laufe r dr. válaszol a felszólalásra, hogy valaki mit hisz, mit nem, az ő egyéni dolga, az igazgatóság nem hiedelmek alapján nyilatkozik, hanem tényekről beszél, ezek pedig világosan bizonyítanak. Ami a múlt évi forgalom lebonyolítása tekintetében tett kifogásokat illeti, Magyarország első vasúti vállalata, a milliárdos magyar államvasutunk se tudott a télen feladatának teljes mértékben eleget tenni, sőt a fővárost tüzelőanyag nélkül hagyta. Ilyen körülmények között a lóvasut ellen alapos kifogás nem tehető. Kellner György és Herczegh József az igazgatóság álláspontját védelmezi, — Ént Zsigmond a forgalmi személyzet ellen tesz kifogásokat, — végre P á 1 f i János elnök kedvező időjárás alkalmára a pálya helyenkénti megjavítását kilátásba helyezi, mire a közgyűlés az igazgatóság jelentését egyhangúlag tudomásul vette. Egyhangúlag fogadták el a felügyelő-bizottságnak Keller Gyula elnök által előterjesztett jelentését, úgyszintén a zárószámadásokat, mérleget és nyereség felosztási tervezetet is. A felügyelő bizottság tagjait választották meg ezután. Névszerinti titkos szavazás lévén, szavazatszedő bizottságot küldtek ki Herczegh József, Wayand Károly és Balázsovich Zoltán személyében. Egyhangúlag választotta meg a közgyűlés újból az eddigi felügyelő bizottsági tagokat : K e 1- 1 e r Gyulát, Goldfinger Gábort, K e s z 11 e r Árpádot, Matinszóka Rezsőt és R e i 11 e r Györgyöt. Végül 38 darab részvényt sorsoltak ki. Kihúzták a következőket: 204 Majba Vilmos, 238 Ehmann Viktor, 1128 Kesztler Árpád, 447 özv. Szklenár Ignáczné, 144 özv. Schmiedlechner Györgyné, 717 Rosenthal Ármin, Babocsay, 278 özv. Polonyi Jánosné, 99 dr. Läufer Lajos, 416 Mezey Géza, 105 dr. Läufer Lajos, 868 Zuschmann János, 696 Koncsek Istvánné, 371 Szmer- csek Julia, 435 Oberna Lajosné. 158 Kollátor Ferencz, 789 Reith Károly, 444 özv. Szklenár Ignáczné, 639 Müller Antal, 951 Langer Ernő, 641 Müller Antal, 1072 Kesztler Árpád, 906 özv. Lindenbaum Lajosné, 550 özv. Obergmeiner Józsefn é, 97 dr, Läufer Lajos. 4 Kesztler Árpád, 1176 Kesztler Árpád, 855 Rabolt Antal, 303 Spanitz Antal, 628 Prikryl Mária, 650 Bánhegyi József, 819 Lunczer Katalin, 517 Schwarczl József, 348 Müller Antal, 1106 Kesztler Árpád, 793 Wurczer Mihály, 723 dr, Läufer Lajos, 1175 Kesztler Árpád, 382 Roller Ágoston. Mese a boldogságról. Ki tudja, mikor s merre volt, Egy ifjú és lány vándorolt. Ábrándos ifjú és leány Futott a boldogság után. Mindkettő jár hosszú utat, S e szép virág után kutat. De mindjárt ütjük kezdetén Ez jobbra, az meg balra mén. A férfi szól: Mi más lehet ? E szép virág a szeretet. És szól a lány : pénz: e virág, Ennek hódol meg a világ . , . És múlt egy év a más után. Találkozott ifjú s a lány. Piros az arc, roskadt a térd, Mindkettő búsan visszatért. Egymásra lelnek újra itt, Honnét az ut oly messze vitt. És szólt az ifjú: bolygtam én És egyre hitt csalóka fény. Téptem virágot eleget De egysem volt a szeretet. Megfordultam csalódva már És im egy tolvaj lopva vár. Volt még egy drága kincs velem, Elrablá azt is hirtelen. Az Idő, e haramia S e kincs ifjúságom vala . . . A leány szólt; jártam más utón, De épp e sors ért, azt tudom. E szép virágot nem lelém, S a tolvaj idő jött felém. Kifosztva állok, mint magad, Ellopta ifjúságomat . . , Amott a zöld bokor alól Fülemilének hangja szól, Egymásra néz ifjú s a lány, És csüngnek a madár dalán : Oh mért maradtatok vakon, Mért bolygtatok nagy utakon ?
