Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

1. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. Csak minekünk készül a préda, Nekünk terül az asztal még ma . . . Hullán a hulla — egész tornyos hegytető, Számunkra termékeny, virágzó legelő. S ha részét kérni a királyi lakomán, Megjelennék hollókomám, Ne irigykedjetek, Hadd egyék veletek ! . Jut is, marad is, van elég, Megáldá asztalunk az ég . , . Rövidre fogom már fiaim — végezek. Gyöngéd elmétek még csak azt jegyezze meg: A kányákért hőbb barát szive nem ver A bestiánál, melynek neve: — ember!» M. Kornis Aranka. liirek. Regényünk. Lapunk múlt számában befejeztük Rákosszentmihály uj községi szabályrendele­tének közlését. A nagyérdekü szabályrendelet ilyen formán t. olvasóinknak egész terjedelmében rendelke­zésükre áll, amivel a közönség köréből annak idején számos oldalról tudomásunkra juttatott óhajtásnak tettünk eleget. Mint a múlt héten megígértük, lapunk legközelebbi számában egyik elsőrangú írónk rend­kívül érdekes és művészileg megirt eredeti regényének közlését kezdjük meg. A regény az újév alkalmából nagy számmal belépő uj előfizetőink kényelmére a jövő héten indul meg. A vasutasok megajándékozása. Helyiérdekű vas- utunk utazóközönsége, mint már ismételten jelentet­tük, szeretettel karolta fel azt az eszmét, hogy a vasút forgalmi személyzetét az uiév alkalmából vala­miképen megajándékozza. Töttössy István má­tyásföldi birtokos, mint egyik első kezdeményező vezette a derék adakozás mátyásföldi részét s annak eredményét : a beérkezett gyüjtőiveket és 208 kor. 10 fillér készpénzt a napokban megküldötte szerkesztőségünknek, amit is ezennel nyugtatványo- zunk. A gyűjtés részletes eredményét alább közöljük. Itt még csak annyit jegyzünk meg, hogy a rákos- szentmihályi gyűjtés eredményét néhány na­pon belül megvárjuk s ugyanez idő alatt a gyűjtés vezetőivel az összeg felhasználása, illetve kiosztása is, ha nem is szépnek, de legalább aránylag ifjúnak látszassék. * Nehezteléssel váltak el, A nő közvetlenül az ur orra előtt csapta be az ajtót. A szobaleányt kiküldte a szobából. — Egyedül akarok lenni ! A szobaleány gúnyosan vigyorgott. Már jól is­merte ezeket a hangulatokat, melyek rendszerint az átmeneti válságok jelzői voltak. — Úgy látszik, szakítottunk a kereskedelmi tanácsos úrral, — vélte a kis kövér és aszthmás em­berkére gondolva, Olga pedig ojdabenn saját képmását nézte a földig érő nagy tükörben. Úgy vélte, ma különösen mély és sötét szeme alatt a félkörü karika. S ránczokat is fedezett föl, az ő huszonhat éves szépséges szép arczán. Az apró ijesztő redők a szemszögletben fu­tottak össze ; keskeny finom redőzések voltak. Csep­pet sem feltűnők, de Olga ma olyan hangulatban volt, hogy különösen félelmesnek látta őket. — Töredeznek, töredeznek a pilleszárnyak ! — mondotta csendesen. És nagy keserűséggel telt meg a szive. Futni, menekülni szeretett volna innen messze, ahol nincsenek aszthmás kereskedelmi taná­csosok, akik nem akarják megvenni a borsos áru brilliáns butont. tekintetében megállapodunk, hogy ahhoz képest az adományokat az érdekeltek kezéhez juttathassuk, aminek végrehajtásáról azután ugyancsak ezen a helyen fogunk beszámolni. A kapott gyüjtőiveken a következőket olvassuk: Lukács Antal, Budapest, Bálvány-u. 7. — 10 korona, dr. Lukács Géza, Budapest, Bálvány-utcza 7.-5 korona, Szo- tyori Nagy Árpád 1 kor., Hoffmann Géza 1 kor., N. N. —.40 kor., N. N. —* *60 kor., Töttössy Andor 2 kői., Dr. Friedländer Manó 2 kor, Töttössy István 5 k., Takács István, Czinkota, 1 k„ Szemere László dr. Czinkota, 2 kor., Farkas István, Bpest, 1 kor., Men- czer, Mátyásföld, 1 kor., Löwy Lipót, Csömör, 1 kor., Goldmann Bernát, Czinkota, 1 K., Nagy Kálmán kovácsmester, Czinkota, 1 K., Udvardy István, mé­száros, Czinkota, 1 kor,, Vámos Manó, kereskedő, Czinkota, 1 K„ Veisz László, korcsmáros, Czinkota, 1 K., Sopronyi Lajos, korcsmáros, Czinkota, 1 K., Vass Gyula, Anna-telep, 1 K., Weisz Márton, Czin­kota, —.50 K., Pinner György, Czinkota, 1 K., Burinn Lajos, mészáros, Czinkota, —.50 K., Goldmann Fülöp, Czinkota, 1 K„ Kressinszky Márton, gyógyszerész, Czinkota, 1 K., Kiss Béla, bádogos, Czinkota, 1 K., Langfelder Abris, Czinkota, 1 K., Kux Izsó, Czinkota, 1 K., Ratenfeld Izidor, Kőbánya, 1 K„ Goldmann Henrik, Czinkota, 1 K., Schwarcz Samu, Czinkota, 2 K., Kratochwill József, Csömör, 1 K„ Silberstein S, Czinkota, 60 fill,, Prepelitay, Czinkota, 60 fill,, Sonnenschein Edus, Kistarcsa, 40 fill,, Hirschler Jakab, Czinkota, 20 fill., Löwi N. Szentmihály, 40 fill.. Frei József, Mátyásföld, 1 K., Lohr József, Czin­kota, 40 fill,, Mártin Antal, fodrász, Czinkota, 30 fill., Hlein Samu, Czinkota, 20 fill., Majdán Mihály, föld­műves, Czinkota, 20 fill., özv. Goldner jakabné, Czinkota, 60 fill., Weisz Lajos, pék, Czinkota, 20 f., Palágyi, Mátyásföld, 5 K., Polesznák, Mátyásföld, 2 K., Paulheim József, 5 K., Bartolfy János, Bpest, 3 K., Szendy 1 K., Szalay 1 K., Stift, 1 kor., Spannraft Rákosszentmihály, 10 kor., Flittner, Rákosszentmihály 2 kor., Hauser, Rákosszentmihály, 2 kor., Koriger Ágost, Rákosszentmihály, 2 kor., Prokopp Endre, Rákosszentmihály, 2 kor., Greszler Jenő, Rákosszent­mihály, 2 ko# Himmel, Rákosszentmihály. 1 kor., Jeszenszky, Rákosszentmihály. 1 kor., Strobl József, Rákosszentmihály, 2 kor., Halász Sándor, 1 korona, N. N. 1 kor., Dally 1 kor., Rauchbauer 5 kor., Kell 5 kor., Hoffmann János 5 kor., Fischer Győző 2 K., Volt egy arczkép az Olga szekrényének legrej­tettebb részében. Pörge kalapos ifjú ember kipedert bajuszszal, rosszul szabott szalonkabátban. A szeszélyes hölgy valahányszor a maihoz ha­sonló kedélyhangulatban volt, ezt a képet szokta elő venni s órák hoszszáig elmélázott az örökre ott­hagyott polgári életről. A rosszul szabott szalon kabátba öltözött ifjú segédtelekkönyvvezető Karánsebesen. Egykor vőlegé­nye volt Olgának, de Olga közvetlenül az esküvő előtt szökött meg mellőle egy úrral, akinek pénze is volt s szalonkabátjait is jobb szabónál csináltatta. Olga nézte, nézte a képet. A derék nyárspolgári alak mellé oda képzelte magát, mint tisztességben viruló, piros pozsgás, nyárspolgári alakot. Úgy tűnt föl neki ez álom, mint egy elvesztett éden s leküzdhetetlen sóvárgást érzett a segédtelek­könyvvezető után. A szivébe nyilait egy kérdés : — Hátha ima neki ? A kérdés nem hagyta nyugodni. Pár perez múlva az iró asztal előtt ült és irt. Mert Olga a gyors elhatározás barátja volt, aminek már akkor is bizony­ságát adta, mikor nagy hirtelen és bucsuzás nélkül ott hagyta a rossz szalonkabátot a jó szalonkabát kedvéért . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom