Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-14 / 15. szám
2. RÁKOS VIDÉKE 15. szám. valamint az összes résztvevőknek és adakozóknak köszönetünket kifejezzük. Iskolánk népessége állandóan növekszik s a folyó tanévben ismét elérte az Ehmann-telepi állami elemi iskola szervezését megelőző népességét. A tanítás folytonosságát hosszasabb betegségek sajnos, némileg gátolták, remélhető azonban, hogy jövőben ismét biztosítható lesz az iskolánknál kezdettől fogva megszokott állandó siker. Az iskola hazafias érzületéhez képest II. Rákóczi Ferencz dicső fejedelmünk hamvainak hazahozatala alkalmából fényes iskolai ünnepélyt rendezett, melyen Mátyásföld közönségének áldozatkészségéből az összes iskolás gyermekek megvendégeltelek. Az ünnepélyre begyült adományokból a költségek leszámítása után 53 kor, maradt meg, melyből a gondnokság a Rákóczi kultusz terjesztésére alapítványt létesített. Az alapítványi tőke újabb hozzájárulásokból 200 koronára növekedett. További gyarapítását legmelegebben ajánljuk t, tagtársaink figyelmébe. Nagyban előmozdította az iskola működését a folyó tanévben a mátyásföldi róm. kath, templomban felállított Szent Antal persely kezelőségének jótékonysága, amely iskolánk 20 növendékét látta el téli csizmával s igy a nehéz télben a szegényebb sorsú tanulók pontos iskola látogatását biztosította. Fogadják úgy a persely kezelősége, mint a nemes- lelkű adakozók úgy az iskolagondnokság, mint egyesületünk legőszintébb köszönetét. A telep közbiztonsága az elmúlt év folyamán a legjobb volt, ami részben annak is volt köszönhető, hogy épp úgy, mint előző években a téli hónapokban ismét egy pótőrt alkalmaztunk s minthogy Mátyásföld évről-évre jobban fejlődik s terjeszkedik a választmány elhatározta, hogy a negyedik őrt állandósítja s ennek költségeit a jövő évi költségvetésbe be is állította. A telep élelmezési viszonyainak javítása körül, — a téli lakosság csekély számánál fogva — nem számolhatunk be semmiféle hasznos ténykedéssel. Sikerült ugyan egy mészáros mesterrel szerződni, aki az egyesületi házban levő üzletet egy évi próbaidőre bérfizetése nélkül átvette, de minthogy vállalko-. zása sikerrel nem járt, szerződését meg sem újítottat Ezután Bárdos Gusztáv volt bérlő azon ajánlatot tette, hogy a mészárszéket 200 kor. évi bér mellett átvenni hajlandó s igy a választmány, jobb megI ^ r c z A Bandika. Irta : Kiasz Paula. Mikor Kovács Gerőné férje mellé legidősebb fiacskáját is kivitte a vadvirágos temetőbe: a szivét, lelkét is ott felejtette. A kis városban azt beszélték, hogy azóta soha senki mosolyogni nem látta. Ki-ki- járt a temetőbe és órákig beszélgetett fia sirdombjá- val, „Bandikám, nincs valamire szükséged ? Nem nyom ez a rög ? Most gimnáziumba kerülsz kis fiam ! Komolyan neki kell látnod a tanulásnak, mert Pestre jösz. Ugy-e jó leszel, igéi d meg! De nem, hiszen te nem felelhetsz, Bandika. Te alszol, De nem haltál meg, ugy-e nem? Felelj, szólj, édes kisgyermekem!» És ráborult fia sirhalmára. Kőny nem jött szemébe, de sápadt arcza, beesett szeme mutatta szenvedéseit, A jó szomszédok vigasztalták. Isten adta, Isten vette. Maradt még két szép gyermeke Bözsike és Palika. Kovács Gerőné felnézett rájuk fájdalmas réveteg tekintetével. «De a harmadik, a legszebb, a legjobb hol van ?» Erre lassanként eloszlott a résztvevők csapatja. Szegény asszony, szegény két kis gyermek ! Mondták maguk közt a jó kisvárosiak. oldás hiányában, vele a szerződést újból meg fogja kötni. Hasonlóképen megujittattak a czipész, a fodrász és zöldségárus bódék bérletei további egy évre. Az egyesületi kertészet a házi kezelés mellett nagyobb összeget igényelt, mint amennyit az egyesület anyagi ereje megengedett s ez okból a választmány a kertészet kezelését ismét bérbe adta s pedig 1000 kor. évi bérösszegért Nagy János volt egyesületi kertésznek, A vele egy évi próbaidőre kötött szerződés f, évi szeptember 30-án jár le, A budapest—czinkotai h. é. vasútnak villamos üzemre való átalakítására vonatkozó tárgyalások befejeztettek s most már csak a kormány elhatározása s az engedély kiadása várható. E téren a múlt évben mint javulásról számolhatunk be, hogy az uja’ob rendszerű kocsik szapo- rittatnak s hogy Mátyásföldön a czinkotai-utcza irányában egy harmadik megállóhely létesittetett. A Mátyásfölddel szemben tervezett «Tusculanum» telep létesítése komoly stádiumba lépett, sőt a telep vezetőségétől már felhívás is érkezett a választmányhoz az iránt: vájjon hajlandó-e Mátyásföld a «Tusculanum» telepen létesítendő vízvezetéknek Mátyásföldre való átvezetését megengedni. Minthogy egy vízvezetéknek Mátyásföld megterhelése nélkül való létesítése telepünknek nagy előnyére válnék, a választmány az egyesület elvi hozzájárulását kilátásba helyezte s annak idején a szomszéd telep vezetőségével a feltételek megállapítása iránt a tárgyalásokat meg fogja indítani s azok eredményét a szükséghez képest esetleg egy rendkívüli közgyűlésnek elő fogja terjeszteni. Az egyesületi vagyon kezelése körüli ténykedésünket a zárszámlának l alatti és a mérleg-számlának II alatti kivonatai tüntetik fel. Ha a zárószámlát a múlt évi költségvetési előirányzattal összehasonlítjuk, kitűnik, hogy 64 kor. 95 fillérrel többet vettünk be, mint amennyi koltségvetésileg előirányoztatok s bár az ingóságok avulása czimén 1355 kor. 96 fillért hoztunk kiadásba, — amely összeg a költségvetésbe beállítva nem volt — mégis 366 kor, 54 fillérrel kevesebbet adtunk ki, mint amennyi koltségvetésileg engedélyezve volt s igy e két összeg együttvéve 431 kor. 49 fillérnyi bevételi maradványt tüntet fel, amely összeg a folyó évi számlára vitetett át. Az 1905, és az 1906. évi mérleg-szárnla végeredUgy is volt, a mint mondták: szegény gyermekek! Mióta Bandikát a tüdőgyulladás ágyba döntötte, majd meg sírba vitte, nemcsak testvérkéjüket, jó pajtásukat, hanem anyjukat is elvesztették. Mert mig az egyikük emlékét a legnagyobb kegyelettel gondozta, a két élőt elhanyagolta. Ez az elhanyagolás annál szembetűnőbb volt Bözsikén és Palikán, mert ők voltak eddig a legszebbek, legrendesebbek, legilledelmesebbek. Bözsike, ki már iskolás volt, mindig a legszebb táskában hozta iskolába rendesen befoglalt könyveit. Első helyre is ültette a tanítónő, mert senkisem tudott oly helyesen felelni, rrfint Kovács Bözsi. A lányok irigykedve szóltak : Na persze, könnyű neki, az anyja tanul vele! A tanító néni pedig egy könyet törült ki szeméből és eszébe jutott egy tisztes matróna, ki régen porladozik a templom mögött és felsóhajtott: De boldog az, kinek álmai felett az anyai szeretet őrködik! Ez igy volt tavaly és régen, Most azonban az utolsó padok egyikében akadnánk rá a hanyag, pajkos Bözsikére. Palikában, ki most szurtos, vad fiú volt az utczagyerekek játszótársa, senki sem ismerte volna fel a régi illedelmes gyermeket. Egyszer — az utolsó verőfényes napon — Bözsike kiment öcscsével a mezőre. A*, utolsó mezei virágokból koszorút kötöttek elhunyt kis testvérük-
