Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
14. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 5 gátat képes vetni becsülendő és példálandó. Ilyen a kettős - elekromágneses kereszt vagy csillag, amelyről Bartók János ur Uronból igy ir ...............Azt észle ltem hogy nőm idegbántalmai ritkultak a használat után . . . , s Bartók úr kitartóan azzal gyógyítja felesége idült idegbaját. — A készülék feltalálója és szétküídője : Müller Albert Budapest V., Vadász-utcza .43 I K. REGÉNY CSARNOK. 12 A primadonna. REGÉNY. Irta: GÁSPÁR IMRE. Hosszú orral a hajnali órákban lopódzott Pálosra, nehogy valami, akkor éppen nem lehetetlen emberi dolog essék becses személyén. — Pofozó-gépbe kerülhet a nemes Don, fejezte ki a helyzetet Poldi barátunk, még pedig ezúttal elég találóan. Első útja a nyomdába vezette a derék öreget. Márton colléga várta ott egyik ösmert ügyvéd levelével, akit Egon és a fiuk Kulimázóval való differen- cziáik rendezésével bíztak meg. Mondanunk sem kell, hogy egyetemlegesen szakítottak a hirtelen kimúlt újsággal. «Döglött paripán pedig nem lovagolunk», tette hozzá Poldi, a nagy kavarodás büszke előidézője. Veszett fejsze nyelét akarta legalább megnyerni. A redakczióból egyenesen Nagyváthy kamaráshoz rugtatott a — számlával. A méltóságos ur még az ágyban heverészett. Ő is jobbnak látta, hogy ne mutatkozzék sem korzón, sem egyéb nyilvános helyen. Otthon várt a nap szálltára, hogy aztán a birtokára hajtasson. Hanem Don Kulimázót — azt várva várta. Jöjjön csak; éppen jókor! — Hát maga vén szamár ! Még azt sem tudja, hogy aki gazember, annak tilos a szamárság ? Ugyan szép szószba kevert engem a hunczfutságával, a butaságával ! Hát nem tudja az orrát itthon tartani, mikor olyan nagy fába vágja a rozsdás fejszéjét? Mit csináljak most már a vén buta fejével, mondja csak Stöhr? Stöhr ötölt-hatolt . . . Tudta, hogy nem számíthat kedvesebb fogadtatásra, de hát ő nem bánja, kiállja ... Csak a dolog anyagi része aggasztotta. — Méltóságos uram — motyog az öreg — a költségeim dolgában jövök. Tönkretett embert lát maga előtt. Kártalanítást igényiek s megvallom, hogy minden törvényes eszközt igénybe veszek, ha nem sikerül egyezségre jutnunk. — Kárpótlást ? Tőlem? Magának? Adja csak errébb azt a kutyakorbácsot. A maga fizetségének ez lesz a kassza kulcsa ! Volt annyi sütnivalója a Donnak, hogy nem szolgált ezzel a kulcscsal. Mentegetődzött, csaknem sirva fakadt. Most értesült csak az ügy további fejleményeiről. Nagyjából körülbelül ezeket közölte vele a kamarás : Poldi — a sikerült művelet után — csakugyan fölkereste Egont. Derék princzipálisa átölelte, úgy köszönte ügyes eljárását. A kamarással is le akart számolni, de hát ehez való alapot nem találhatott. Lapot nem indit, hanem megígérte, hogy a fiukról gondoskodni fog. — Hát Bénivel mi történik ? kérdezte a hűséges fiútól. — Bénivel nem beszéltem, felelt Poldi. Féltem, hogy felháborodásában valami szörnyű bolondot, reparálhatlan ostobaságot követ el, A botrány hire azonban el fog terjedni, azért nem ártana, ha a szerkesztő ur tüstént Pálosra sietne. Együtt kezeljük azt a szegény gyereket. Helyes. Még azon frissiben elindulnak és Pálosra hajtatnak. Ott találják Bénit a szokott kávéházában. — Miért nincs Ön Nóránál, mikor az ön vigasztalására lenne szüksége? kérdi Egon. — Én vigasztaljam az apám maitresseét ? felel a fiú nagy keserűségében. Óh, ha tudtam volna, micsoda múltja van ennek a nőnek! Hogy csalt, hogy bekötötte a szememet! Én pedig bálványoztam, életczélomul tűztem magam elé, hogy emberré De volt is mit látniok ! Fejes Nagy István uram ingujjra vetkőzött, hasonlóképen a két béres gyerek; egykettőre, némi kis suttogás után, ami korom csak találódott a kéményben, mind oda került a kenyérszakajtókban az istállóba. Hanem ami aztán következett, az már Fejes Nagy Istvánné asszonyomból is rémült sikolytást csalt ki. De hiába sikongott, hiába visitott, alig néhány perez múlva talpig fekete tehén lett a két jámbor párából. Fejes Nagy István uram pedig ott állt előttük meny- nyei ábrázattal s megelégedetten dörzsölgette össze a tenyereit. Nem ismert volna rá a két jámbor állatra a tulajdon édesanyjuk, sőt mi több, a két jámbor pára maga is erősen kétkedett, hogy vájjon micsodák is tulajdonképpen. Hátra-hátra vetették fejüket, bámészan tapadt szemük hirtelen feketére vált öntestükre s vissza-vissza bőgtek fel-felvágott farkukra. Fejes Nagy István uram megelégedetten tuszkolta ki feleségét és gyermekeit az istállóból, aztán se szólt, se beszélt, kiült a ház elé a lóczára, rágyújtott a pipára s nagy vígan fütyürészett. Éppen jó ideje volt, mert már Rezes Márton ur, a félelmes végrehajtó oda ért a portája elé. Vele volt két zsinóros hajdú a rendnek miatta s egy ugrifüles gyermek, hatalmas dobot czipelvén a hátán. Fejes Nagy István megvetően nézett rajtuk végig: micsoda, hát csak ilyen az állam külső mivolta ? ! Nem is átallotta, tisztesség ne essék, nagyot köpni a? ütjük elibe, aztán még vigabban fütyölt tovább. — Adj Isten Fejes Nagy István uram. — Adjon, a kinek nincsen ! — Hát itt volnánk. Fizet-e kelmed? — Van eszembe! — Akkor ám visszük, amit viszünk ! — Nemkülömben ! — volt az egykedvű felelet. Rezes ur, régi kipróbált szokásához híven, egyenesen az istállónak tartott, amire Fejes Nagy István uram olyat kurjantott örömében, hogy a dobos-gyerek ijedten eresztette le a földre a nagy dobot. De azért felvették az állam jelképezői a jegyzőkönyvet ; 2 koromfekete tehén szokatlanul fénytelen szőrrel. Mikor a faluban hire ment, hogy Fejes Nagy István uram hogyan tette csúffá az államot, egyszerre felszökött az értéke a legmagasabb numerusig. Tódult a falu népe a két jámbor állat látására, s egyhangúan elismerték István uramról, hogy rettenetes agyafúrt ember ! Fejes Nagy István uram könyökig vájkált a dicsőségben. Most már Kerekes Andrásnál is nagyobbnak tartotta magát, egyébb embérfiával pedig csak a vállán keresztül beszélt. Pedig hátra volt még a fekete leves : a liczitáczió ! Akkor fogja csak feltenni a nevezetesség örökzöld babérját, s befejezni ezt a szörnyű vig komédiás játékot, melyben nevetségessé teszi azt a legnagyobb földi hatalmasságot: az államot. A liczitáczió napjára ugyanis behajtatta az erdei akoljából a másik két fekete tehenét, amelyeket nevelődni küldött oda. Göthös két pára volt. Pókos lábbal, kehes mellel, piszkos fekete szőrrel. Csak hálni
