Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
14 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. Jlirek. Kinevezések. Stróbl Vilmos gödöllői kir. aljárásbirót a pozsonyi törvényszékhez bíróvá nevezték ki. — Kernstock Kornél jogszigorlót, a rákosszentmihályi fiatalságnak tevékeny tagját a budapesti kir. ítélő tábla területére joggyakornoknak nevezték ki. Villamos vasút. Gödöllő község képviselőtestülete e hó 26-án megtartott rendkívüli közgyűlésén foglalkozott a Budapest—Gödöllő—váczi villamosvasút engedményese azon kérvényével, mely szerint 30.000 kor, törzsrészvény jegyzését kéri Gödöllő községtől. Hosszas vita után 15 szavazattal 3 ellenében elhatároztatott, hogy a község híven régi álláspontjához, csak 20000 korona ára törzsrészvényt jegyez, ha azonban a vállalkozó a vasúti központot Gödöllőre helyezné az esetbeu hajlandó lenne 30000 koronát is megszavazni a képviselő- testület. Hymen. Freisz Károly rákosszentmihályi háztulajdonos kedves leánykáját, Freisz Te- rust márczius 24-én eljegyezte Tihanyi József fővárosi csemegekereskedő. Az ifjú pár esküvőjét májusban tartják meg. M i h á 1 y k ó György községi rendőr leányát Mariskát oltárhoz vezette R u s k a Ferencz szentgyörgytelepi háztulajdonos, mülakatos, Rákos- szentmihályon. Mihály kő 18724)en jött hozzánk mint csősz s azóta mindig közszolgálatot teljesít. Huszonöt év után községi rendőr lett s mint ilyen előbb természetesen Csömör község kötelékébe tartozott, majd pedig a különválás után Rákos - szentmih ály szolgálatába lépett. Derék, hü emberének örömében részt vett a község elöljárósága is, mely a sok helybeli és vidéki rokon vendégen kivül több helybeli vezéregyéniséggel együtt részt vett a lakodalmon, bizonyságot téve a derék Gyuri bácsi népszerűségéről. Nyilvános nyugtatványozás. a Vasárnapi asztal- társaság jótékony alapja javára a következő urak gyűjtöttek: Röhl Károly K. 4*36, Radomszky Mihály K. 1.60, Versitz József K. 11*94, Berger Mihály ur 2*27 K. összesen K. 11*17, melyet köszönettel nyug- tatványoz a társaság elnöksége. foglal egy fogalommá. Megborzong attól akárki hallja. Mert az országot szeretjük, a hazát imádjuk, hanem az állam! — jaj nekem, ez a mi fekete rémünk, amely ringatja bölcsőnket és behantolja sírunkat s a gallérunknál fogva vezet azon a tüskés utón, mely az elsőtől elvezet a másodikhoz. Senki sem futja meg egyedül ezt az utat: nyomában az állam: senki sem halad rajta árván ; vele az állam. Bedekné asszony is úgy érezte, mintha egyszerre torkon ragadta volna az a letéphetetlen kigyó s a fülébe sziszegte volna: hát elfeledtél ? De nem csak ő, hanem a bölcs Kerekes András, sőt a rettenhetlen Fejes Nagy István is megremegett erre a szóra. Az állam ! — szorongatta mindegyiknek a torkát. Legelőbb a Miksa gyerek rázta le magáról s adott hangott, — Már hogy kicsoda is voltakép az az állam ? Senki sem szuszant erre a kérdésre, még csak Kerekes András sem nyitotta fel a száját. Pedig ahol nagyot kérdeztek, ott neki kellett választ adni. Erezte, hogy minden szem reá tapad, s ez a sok simogatás pirosra nyalta az arczát. No, csak nem a szégyen pírja! Azért is modania kell valamit, — Hát öcsém tudod te, kicsoda az Isten ? — Nem egészen, — No akkor fogd be a szádat. Ilyen az állam is. — Olyan az, szóla István uram, ravasz ábrázattal tekintvén csudadoktor komájára — mint a kirurgus; nem segít, meg is kell fizetni, de azért mégis kell neki lennie. Fenékig hasogatta Deres Ferkó vesélyétezamondás. Csütörtöki társaság, A csütörtöki társaság jövő héten ismét Mátyásföldön tartja rendes összejövetelét. Szomorú adatok. Hogy évről-évre mily arányban emelkedik a kivándorlás, ime néhány adat. 1897-ben kivándorolt 14106 ember, 98-ban 22582, 99-ben 43394, 900-ban 54767, 901-ben 71474, 902-ben 91762, 903-ban 119291, 904-ben 204675. Magyar birodalomban egy hó alatt a gtimő kórnak 7651, a torokgyíknak 416, a kanyarónak 867, a szamárhurutnak 631, a v5rhenynek 777, a hasi hagymáznak 300, a vérhasnak 45, a gyermekágyi láznak 42, a hólyagos himlőnek 24 halottja van. Ezen szomorú adatok megérdemlik, hogy elgondolkodjunk egy kissé s bizonyára honfiúi bánatunk igaz könnye fog rezegni pilláinkon. Alag. Az alagi lóversenyek évadja minden várakozást felülmúlóan szép sikerrel indult meg. Szörnyű nagy közönség, érdekes, színes, látványos versenyek, izgató végküzdelmek, mindjárt első intrá- dára huszonötszörös kvóta — lehet-e ennél kecsegtetőbb és vonzóbb elemekből a nemes sportélvezetet megépíteni? A különvonatok roskadásig megtelve czipelték a tengernyi nézőt az alagi versenypályára, melyen megint talált miegymást csinosítani, tökéletesíteni valót az (Jrlovasok Szövetkezetének körültekintő gondossága. Kevés verseny- pálya dicsekedhetik az alagi hoz hasonló erényekkel : valóságos üdülő hely ez, tiszta levegőjével, napsugaras pázsitjával. Csak még annyi lenne kívánatos, hogy a második hely nézőterét, a tribün előtt lejtősen feltöltenék egy kissé, hogy a közönség a jelző táblákat jobban láthassa, anélkül, hogy a tribünre kelljen felmászkálnia. A tribün lépcső részeit pedig rendőri intézkedéssel állandóan szabadon kellene tartani, mert ezt a közönség kényelme és biztonsága egyaránt megkívánja. A mai renddel az a baj jár, hogy a tribün tetején megfelelő üres hely kínálkozik, de az ide-oda hullámzó közönség nem veheti hasznát, mert az alsóbb rétegekben a lépcsőt a közönség mozdulatlan része elállja s a fel és lejárkálást lehetetlenné teszi. Az egyes istállók formája az időjárás kellemetlenkedése miatt csak most alakul ki s igy megfelelő tájékozottsággal ma még senki se rendel— Hanem azért mégis fél tőle kelmed, a rettenthetlen Fejes Nagy István uramnak nem mondhattak volna nagyobb gorombaságot. Már hogy ő fél ő, aki holdvilágos éjfélen, mikor csak a bagoly huhogott a szomszédos rengetegben, pipaszó és vidám fütyörészés mellett sétált végig a temetőben, Ó fél! Jaj ha most úgy a keze ügyébe került volna az az állam, aligha maradt volna épen az oldalbordája. De azért megmutatja még ő, akárhogyan is ! Már hogy kicsoda tulajdonképen az az állam, azt Kerekes András döntötte el ilyenképpen : Az állam olyan mint a föld. Fölöttem a levegőég, az égboltozat s rajta a csillagok. Felemelem a lábamat, akarván hogy odajussak. Nyújtom nyújtom, már ment is vagyok a földtől, elhagyom — de aztán csak megint visszatoppanok a földre, ismét csak ott vagyok. — Avagy tudod-e Miska, miből áll az ember? — Aszongya a tisztelendő, hogy a testből és lélekből. — Úgy vagyon. No hát, a lélek az te vagy, a test az állam. Ha megölöd a testedet, mi lészen veled ? — Aszongya a tisztelendő, pokolba jutok. — No látod, azért fogd be a szádat. Be is fogta a Miska gyerek egész hazáig. De Fejes Nagy István uram sem nyitotta ki egész utón. Hiába ringott a szemhatáron a kalászfejek sárga tengere, hiába hajladozott eléje az ut mentén a vadrózsa és játszott mentéjével a tavaszi szellő, az ő oldalát mindegyre
