Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-17 / 11. szám
ó. ♦-RÁKOS VIDÉKE 11. szám. helyeket látogatja. Azt is figyelmébe ajánlom minden gazdának, hogy ha a múlt évben fekete tücsök (zücskő, szöcske stb. néven is nevezik) mutatkozott szőlőjében : el ne mulaszsza egy csapat csirkét vagy tyúkot telepíteni ki uyitásra a szőlőbe, mert a tücsök ellen ez bizonyult a legjobb védelemnek. Ha tanya nincs: mozdítható ketreczben hordjuk ki őket naponkint. Nagyon megszolgálják. Vaday József. A szőlőnyitás és metszésről rajzokkal szemléltetett, könnyen érthető magyarázatok vannak mai czikk- irónknak «Vinczellérkönyv» czimü népszerű müvé- •ben, melyet a Népkönyvtárak Országos Tanácsa 312 | 1907. sz. határozatával a Közhasznú népkönyvtári müvek jegyzékébe fölvett s a nagyváradi Orsz, Oazd. Kiállítás elismerő oklevéllel kitüntetett. E mii megrendelhető Vaday Józsefnél Nagyváradon postai utánvét mellett 1 kor. 35 fillérért, vagy több példányban csomagban kedvezményes árban 90 fillérjével. (Postadij a rendelőt terheli.) REGÉNY CSARNOK. 9 A primadonna. REGÉNY. Irta: GÁSPÁR IMRE. — Megyek, mert el kell néznem kegyes hasú Töpödi fiskális öcsémhez. Mér’ mer’ az a czéda Csuszókáné azt kiabálta rám, hogy nekem akkora szám van, hogy kilencz sz-szel kell Írni. Megyek is Töpödihez, nézzen bele, aztán vállalja el felibe! (Már mint az ügybe és előleg nélkül a megítélendő perköltség feléért,) A jeles asszonyság távozik, utána nyomban benyit Poldi öcsénk. — Adj Isten Márton czolléga ! Itt van egy hatos, hozzék rajta hamarosan finom reggelit! — Megértvén a körülmények czélirányos mikéntjét, felel a colléga igen udvariasan. Két krajczárért czigarettát, kettőért zsömlye, háromért köményes, háromért paprikás szalonna, Azonképen cselekedvén. Márton gazda elkacsázik. Benyit helyette Buchs ur, a tördelő. Jóravaló férfiú, nagy barátságot tart fönn a fiatalokkal. Ha úgy kerül a sorja, elvégzi helyettük a korrektúrát, sőt, ha kevés a kézirat, nem hívja fel erre a hiányosságra a nemes «Don» figyelgatott a nefelejts szemével, s akiről azóta nem tudta, hova tűnhetett. Alig egy év óta épült meg a palota körül az Andrássy-ut, megint érdekes dolog történt. Egy gazdag és tekintélyes vidéki grófnak annyira megtetszett a palota és különösen a telek, melyen állott, hogy drága pénzen megvásárolta a bankártól, s ő vette birtokába. A vasrácsos kapu fölé kilenczgömbü aranyozott koronát tétetett, s az egész lakot telecső- ditette lakájokkal. Ezek senkit sem eresztettek be a házba, mely ettől fogva arisztokratikus gőggel nézett le az útra, hol a többi polgári paloták állottak. Az idegen pedig, a ki még fehér vakolatos korából ismerte, akkor egy Ízben újra arra talált menni. A palota elé ép díszes magánfogat kanyarodott, két gyönyörű almásszürke lóval. A fogat megállt s az inas leugorván a bakról, gyorsan kicsapta a batár üvegajtaját, melyen egy szép nö és ura, az öreg gróf lépet ki a gyalogjáróra. Az idegen ámultán pillantott a grófnéra: — Teremtőm, hisz ez lakott a fehér házikóban! Aztán, mint a hogyan már tenni szokta, továbbment. ...........................Ez tülelmes olvasóm a szerencsés fehér há z története a nagy városban. mét, hanem fogja az ollót és olyan darabokat kanya- rit ki az újságból, hogy fele is elég lenne. A fiukban ugyanis — vérbeli szocziálista létére — szenvedő proletár társait kedveli, a kiadó személyében pedig a kizsákmányoló tőkét gyűlöli. — A, hozta Isten nemes Buchs, csak kéziratot ne kérjen, mert különben «buksz!» szójátszik vele Poldi. — Kézirat egyelőre nem kell, feleli Buchs ur, sőt van olyan kéziratunk is, amilyenből jobb lenne, ha ennyi se volna ! — Hogy-hogy ? Mutassa csak tördelő ur és ne tördelje tovább a vesémet. Buchs ur átnyújtja a kéziratot . .. Don Kulimázó írása volt. Ezt az irkafirkát spekulálták hát ki a kamarással a két szerelmes tönkretételére. «Nyilt-tér» . . . Czim : «A közerkölcsiség nevében» . . . Aláírás: «Több felháborodott családfő.,.» A tartalom lényegében itt következik : Örömmel vártuk a színi évad beköszöntését . . . Tudtuk, hogy elkerüihetlenek a piros czédulával jelzett színdarabok, mert meg tudjuk magyarázni, hogy bizonyos színházlátogatók Ízlése megköveteli a magyar rezidenczia bulvár-szinházainak a repertoirját is Pálos színpadján . , . Ilyen darabokat — városunk puritán hírnevének arczulverésével — többet látunk a kelleténél is. Ezt valahogy megszivelnők, de azt már a rendőrhatóságok beavatkozását kihívó erkölcstelenségnek bélyegezzük, hogy a szintársuiat a társadalmi életre is megbotránkoztatólag hat a legszentebb erkölcsi szempontok megsértésével . . . Általános csudálkozást keltett — gyanúsnak találtatott a város színházi bizottságában is — hogy a direktor ur olyan, úgynevezett «előkelő» primadonnát «szerződtetett», akinek megszokott dijjait nem tudná megfizetni, mert azok fölérnek körülbelül az egész színtársulat összes gázsijával . . . Amulnak-bámulnak ezen a szenzácziós fogáson ! Kerestük a csoda okát és nem tudtuk, hogy vájjon az e tekintetben máskor éppen nem pazar direktor esett talán nagyzási hóbortba, vagy valami megfoghatlan primadonna szeszélynek köszönhetjük annak szerencséjét, hogy aránylag kisebbrendü színpadunkon az ország egyik legiinnepeltebb tánczos szubrettje gyönyörködtet hónapokon keresztül a lábikráival ? Hiába tapogatóztunk, mert csupán a későbbi élmények hozták meg nékünk a rejtély megoldását ... A legundokabb, legper- verzebb jellemű kurtizán-erkölcs rejlik a dolog mögött. A szóban forgó primadonnát úgy a székesfővárosban, mint az ország több nagy városában nagylelkűen pártfogolta egy nagy ur, akit körülményeinek változása egyidőre Páloshoz és környékéhez fűzött. Az ide telepitett delnő azonban nem maradt hü sem művészete ideáljához, (ha ugyan művészetnek állítható a leplezetlenség és a tulmerész Iábemelgetés) sem pedig nagylelkű és komoly szándékokkal eltelt maecenásához és botrányos viszonyt kezdett egy egészen fiatal s itt bizonyos szénakozó elnézés révén mindenféle körökben elfogadott, tapasztalatlan ifjúval s folytatják e viszonyt oly nyíltan, úgy szólván az egész közönség szemeláttára, hogy viselkedésük régóta közmondásos lett s az erkölcsi tisztességre súlyt fektető közönséget már-már visszariasztják úgy a szinielőadások, mint bizonyos szálloda éttermeinek látogatásától. Már ez a botrányos, mindent fitymáló, önmagáról megfeledkezett viselkedés is indokolttá teszik az erre hivatott tényezők közbelépését, de ha tekintetbe veszszűk bizonyos vérségi kötelékeknek szintén köztudomásszerü létezését, akkor már kötelességgé válik a leggyorsabb intézkedés, nehogy az erkölcsi felfogásában sértett közönség vegye kezébe a dolgot s elégtételt szerezve oly példát statuáljon, mely egyszerre-mindenkorra megszüntesse e nemes
