Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-17 / 11. szám
11 szám. ________ RÁKOS VIDÉKÉ_____ 3. ' K öltő, vigyázz tavaszkor egvre: Ne adj napfényre, női kegyre, Mert könnyen pórul jársz vele ! Alig síit a nap, búcsút inthet, S gyorsan fordul a leány tekintet Ilyenkor márczius fele. Feleki Sándor. flirek. Személyi hírek. Fellner Dávid, az «Egyesült fővárosi takarékpénztár» józsefvárosi fiókjának főnöke, rákosfalvi házbirtokos, hosszú idő óta betegeskedik, sőt a napokban komolyabb természetű gégemüfetnek kellett magát alávetni, mely mint örömmel értesülünk, teljes sikerrel járt, úgy, hogy a beteg felépülése rövid időn belül remélhető. S t e 1 1 y Géza, a r ák o s f a 1 v i iskola kitűnő igazgatója több heti üdülés után Cirkvenicából teljesen helyreállott egészségben hazaérkezett s újból átvette ügyeinek intézését. Közgyűlés. A rákosszentmihályi függetlenségi 48-as kör 1907. évi márczius hó 24-én d. u. 5 órakor a Biróné-féle vendéglő nagytermében évi rendes közgyűlését tartia. Tárgysorozat: 1. Tisztujitás. 2. Zárszámadás és a költségelőirányzat megállapítása. 3. Évi jelentés. 4. A felmentvény megadása. 5. Esetleges indítványok. Márczius 15. A magyar hazafiság megszentelt ünnepnapját játszi verőfény köszöntötte az idén. A mire olyan epedve vártunk hetek óta mindhiába, a végtelennek tetsző, makacs, kemény tél szívós rögét megtörte a márczius idusának fordulója - megköny- nyebbülő lélekkel köszönthettük - az első tavaszi napot. A szabadság tavaszának születése napját a természet ragyogó napfénynyel ünnepelte meg, a lelkes magyarok pedig szóval, dallal, ünnepi gyülekezetekben ülték meg a dicsőséges szabadság ünnepet. A Rákosszentmihályi kör az Engelbrecht vendéglőben tartotta hazafias estélyt, melyen B a 1 á - zsovich Zoltán mondott ünnepi .beszédet. A rákosszentmihályi vasárnapi asztaltársaság tartott kitünően sikerült ünnepélyt, - a függetlenségi 48-as kör pedig a Bi ró n é vendéglőben tartott lelkes hangulatú, látogatott estélyt.- A rákosfalvi függetlenségi 48-as kör vasárnap tartja ünnepélyét, -C z i n k o t á n pedig a magyar gazdasszonyok orhagyva, igen reálisan ugrottam félre a vágányok közül a gyalogjáróra. Amiből is rögtön kibogoztam a tanulságot, hogy aki álmodozik, az ne menjen a sínekre. Tehát ilyen különös ember vagyok én, türelmes olvasóm s e miatt ne is vegye tőlem rossz néven, ha az alább következő titokzatos történettel untatom. Ott. ahol most az Andrássy-ut hosszú sugárban kiszökell a váczi-körutból, egyik telken (a világ minden kincséért el nem árulnám, melyiken) állt hajdanában — harmincz év előtt — egy elhagyatott, fehér házikó. Nem nagy, bár nem is igen kicsin> s ahogy egyszerű formái előbukkantak az előtte hajladozó fák zizegő lombjai közül s félig leeresztett zöld zsaluival s a fehér falból szinte kirikitó kicsi piros kapujával mosolyogva, zsaluival pedig hunyorítana feléje. Akár egy üde, fiatal lány, akiben meg van már valami ártatlan hiúság. A fehér házikóban egy töpörödött özvegy asz- szonyka lakott unokájával, egy szőke leánynyal, aki még csak tizenhat éves volt, s piros ajkával épp úgy mosolygott nefelejtskék szemével pedig épp oty hamiskásan hunyorított ha nézett, akár a házikó, mely gondolom, szintén nem volt öregebb, mint ő. szágos egyesülete tartott igazán sikerült és felemelő hangulatú estélyt. Mészáros Imre az Operaház élén. Mészáros Imre, a kitűnő magyar zenekapaczitás, a m. kir. Operaház igazgatója, ki egy idő óta más téren értékesítette tevékenységét, újból átveszi dalszínházunk tényleges vezetését Máder Raoultól, aki tudvalevőleg a Népszínház bérletét kapta meg. Minden magyar ember, aki a zenekultúra iránt érzékkel bir és e téren némi tájékozottsággal rendelkezik, igaz örömmel fogadja e hirt, mely az első értékes gyümölcse annak a régen óhajtott s végre megvalósult intézkedésnek, hogy az állami színházak ügye a belügyminisztériumból a vallás- és közoktatásügy minisztérium kebelébe — megillető helyére szállt. M é- s z á r o s Imre érdemei és képességei méltatására ez alkalom és e tér nem megfelelő — aki ért hozzá, mindenki tisztában van vele, hogy más magyar művészünk, ki e hivatásra hozzáfoghatólag méltó lehetne — nincs. Most, hogy az intendánsi nyűg nélkül láthat újra feladatának — kétségtelen, hogy operánknak szebb évszaka nyílik meg működésével és a nagyhírű intézet fejlődésének abba a stádiumába jut el, amikor igazán hivatása magaslatán nem csak legelső rangú, hanem csakugyan magyar dalszínház is lesz. A mikor vezetésében egyedül és kizárólag a művészi szempontok és ebben is a legfinomultabb ízlés és lelkesedés nyilvánul meg. Az elmaradhatatlan helyi szempontot kidomborítva: Mészáros Imre személyével némi szén tmi hályi kapcsolat révén is dicsekedhetünk, minthogy a reaktivált igazgató Koriger Ágostnak — immár törzsökös barátunknak — apósa. Iskolaegyesület. A rákosszentmihályi iskolaegyesület szerdán választmányi ülést tartott B e n k e István alelnök elnöklete alatt. Az ülés legfőbb tárgya a január 19-iki mulatság számadásainak átvizsgálása volt, amiről a következő hivatalos közleményt kaptuk: A «Rákosszentmihályi iskolaegyesületnek 1907. jannár hó 19-én megtartott tánczmulatságának végleges elszámolása. 128 drb eladott jegyek után befolyt 199 kor. Felülfizetésekből befolyt 59 kor. Összesen 251 kor. Ezzel szemben volt kiadás 50 90 kor., tehát tiszta jövedelem 200T0 kor., azaz kettőszáz kor, 10 fillér. Felülfizettek : Rákosszentmihályi kerékpáros kör 3 kor. Pálfi János 10 kor., Lauer család 10 kor., Otte Albertné 2 kor., Csorba Lajos 1 kor., Tóth Kálmán A zöld szalus ház egyetlen földi kincse volt az öreg asszonykának, aki gonddal ügyelt rá, hogy két szobácskáját, filigrán tornáczát, picziny kertjét, a- melyben muskátli, meg verbéna virult, rendben, tisztán tartsa, fehér vkkolatát pedig semmi szenny ne érje. Még a piros kapu kilincse is úgy ragyogott a kőportól, mint az asszony, Általában az egész kis épület olyan volt, mintha most vették volna ki a skatulyákból, s a ki arra járt, bizony örömmel pihentettd meg rajta egy pillanatra a széniét. Ámde történt, hogy az öreg asszonykától megvonták a kegydijat a miből eddig éldegélt, s ugyanakkor egy szép ruháju idősebb ur jött hozzá, és jó pénzért kibérelte a házikót, hogy a hét bizonyos napjait ott töltse. Szükség törvényt bont-gondolta az anyóka és kénytelen, kölletlen oda adta a fehér házecskát az idősebb urkak, aki jó pénzt fizetett érte, úgy hogy a nagymama ebből most már gondtalanul megélhetett. Ez áz ur aztán igen kellemes órákat élt át a kibérelt házban, s láthatólag elégedett volt vele. Nemsokára azonban egyszer csak megütötte a guta, s az anyóka úgy okoskodott, ha már egyszer bérbe adta
