Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-03 / 9. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 5 9. szám. »Már régen kikellett volna fejeznem hálámat, az Ön találmányáért, azonban készakarva vártam oly soká.-hogy lássam, vajon nőmnek az Ön által feltalált R. B. 86967. sz. dupla villám delejes keresztje vagy csillagja használata által oly gyorsan helyreállott egészsége tártós-e s mivel az tényleg bekövetkezett és nőm, ki étvágytalanságban, gyomor-és me[bajban, levert hangulatban és több más,,, ezekkel járó bajokban szenvedett és mindezen betegségekből Önnek keresztjének szabályszerű hordása által alaposan kigyógyult, mindenkinek az Ön találmányát dicsérhetem és ajánlhatom. Egy ilyen villám-delejes kereszt vagy csillag ára 6 korona REGÉNY CSARNOK. 7 A primadonna. REGÉNY. Irta: GÁSPÁR IMRE. A nagy úr mintha gondolkodóba esnék . . . Aztán unni látszik a tárgyat. Ideges mozdulatot tesz a kezével . . , — Eh, ne beszéljünk róla ! Még nem vénültem akkorát, hogy máris támasz után kellene néznem. Meg aztán — mondom — nem is akarok úgy járni, mint a Casanova kedves papája ! Egyet rándít a vállán. Elkaczagja magát . . , Éppen mint Csetneki Béni, amikor kényes helyzeteken teszi magát túl . , , E pillanatban tárul fel az ajtó. Belép Nóra a Béni karján. Nórán csakúgy szórják fényöket a gyémántok ... Az egyiket — a legszebbek közül valót — talán éppen Nagyváthy Bruno kamarás úrtól kapta . , . Arczukra azonban még ékesebb fényt sugároz a boldogság . . , A kamarás ur asztala előtt haladnak el. Bruno és Egon köszönnek, a színésznő hirtelen viszonozza. Csakugyan nem közelebbi ösmerősök, vagy bizalmas barátok, vélhetné az ember. — Ki az, Nóra ? kérdi Béni. — Ez Nagyváthy Bruno . . . A fiú összerázkódik . . . Elhalványul, majd hő önti el az arczát. Szégyen és harag dúlnak a lelkében, Oly erősen szorítja magához Nóra karját, hogy az csaknem felsikolt. — Mi lesz még ebből ? mondogatja magában, — Ez a fiad, súgja a kamarásnak Egon, kinek figyelmét nem kerüli el s meg is döbbenti a fiú felindulása. Az ő lelkén is az a kérdés rebben végig, hogy «mi lesz ebből?» — Csakugyan Nagyváthy . . . szól önkéntelenül Nagyváthy Bruno. V. A vén imposztor. A vidéki színházi szezonoknak is csemegéje, még pedig egyes «kiváltságolt» alakok számára fen- tartott csemege a színpadra való bemenetel, a kulisz- szák között való terefere. Pálos érdemes rendőrfőkapitánya azonban ren- dithetlen embere a szigornak, azért nagyon kevés embernek engedi meg ezt a felvonásközi élvezetet. A színházi bizottság tagjai, a szerkesztőségek és nehány páholybérlő vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy ott téb-lábhatnak a kulissza tologatások és szinátalakitások idején. Másnak «se ki, se be!» mondá a rend legfőbb őre. — S az udvarló ? Még ő se be . . . Ez sokaknak fájó sebe ! vágja ki erre vonatkozó rigmusát ami specziális szójátszónk, a Poldi fiú. Őrt állítanak a vasajtócska elé, akinek kezében a kiváltságoltak névsora. Aki nincs felsorolva, azt nem ereszti be, vagy magát csapjuk el irgalmatlanul! A színpad cerberusa erősen tartja magát a rendelethez, elannyira, hogy egy Ízben a hívásra kisiető szerzőket sem eresztette be. A naptól kezdve — mivel némely orrokat kapott — a jó ember még Shakespeare, nagy Sardou-darab esetében is megkérdi a s'zinházi titkárt, Karczos urat, hogy «beeresztheti-e, ha a szerző ur jelentkezik?» Legszorgalmasabb látogatója pedig a színpadnak a derék dón Kulimázó. Minden este besomfordál a színpadra; ha a színésznők czukorkát kapnak, ő dézsmálja meg legelőször. A bokrétákból is kér néhány szál virágot; a kávéházi, vagy czukrászdai sellőknek kedveskedik vele. Ott csetlik-botlik, ahol a legtöbb dolog van ; egy-két oldalba lökést szívesen vállal el a bosszús színpadi munkásoktól. Minden lébe belekanalaz, mindenre kiváncsi, mindenkinek alkalmatlankodik. Egyszer valami el nem sült pisztoly miatt tönkremegy a hős jelenete. Majdhogy ölre nem mennek az ügyelővel. Épp ekkor hivja félre a nemes Don a mérges hőst: — Magyarázza csak meg a helyzetet! . . . Képzelhetjük, hogy micsoda magyarázatban részesült! Leginkább a szinpad hátterében szokott meglapulni. Sok pikáns dolgot leshetett meg a rejtett pozicziójából. Most is ott bujkál valami felhő körül; egészen elbuvik, nem látni belőle egy pásztányit sem. Igen érdekes dolgok történnek pedig a közelében. Béni beszélget Nórával. Egymás kezét fogják s úgy elmerülnek a beszélgetésben, mintha egyedül volnának széles e világon. — Nóra, ma isteni vagy ! A közönség önkívületbe jut minden mozdulatodra! Te édes, te drága! — Neked játszom, senki másnak ! — Szeretsz ? Még mindig szeretsz ? —• Oh te nagy bohó ! Veled nem színdarabot játszom ! A tiéd vagyok örökre, végkép ! — Látlak-e előadás után ? — Jöjj fel hozzám. Együtt vacsorálunk. Valami vadpecsenyét küldtek, jó vacsorával várlak. — Vadat? Ezt valami falusi ur küldhette. Nagy- váthynak szállított tegnap a mostoha apám sok mindenfélét. Nem tőle kaptad ? — Tudom is én, hogy ki küldte! Tudod, hogy nem utasíthatok vissza senkitől semmit. Ebből még kifütyültetés következnék itt falun ! — Inkább a direktoréknak adhattad volna. De mindegy. Hát találkozunk előadás után. Nórának rövid jelenete következik, az ügyelő hivja. Béni a nézőtérre siet, hogy egy hangját, egy mozdulatát se veszítse el a dívának. Don Kulimázónak azt súgja az ösztöne, hogy maradjon még kissé a felhője mögött. Itt még történik valami. Azon dohog, hogy milyen szerencséje is van az ilyen sárgacsőrü, mihaszna éhenkórász fiúnak! Szerelem és vacsora! Ez a kettő, különösen igy, együttesen, szörnyen Ínyére van a nemes Donnak. Ösztöne nem csalta. Nagyváthy kamarás jelenik meg. Ugyanott foglal őrállást, ahol az imént beszélgetett a szerelmes pár. Épp abban az irányban leb- ben ki a színpadról Nóra. Öt-hatszor is szólítják a lámpák elé, mig végre szabadulhat. Nagyváthy szólítja meg. Szemközt közeledik Béni, de látja, hogy szerelmese és atyja társalgásba bocsátkoznak, kedvetlenül visszavonul. Pedig ugv találja Don Kulimázó, hogy ez a társalgás sem érdektelenebb az előbbinél. — Ne fusson előlem, oh isteni hölgy ! kezdi a kamarás fanyar udvariassággal. — Ah, ön az édes Brúnó ? Ne tartóztasson fel, öltözni sietek. — Ugyan ne tréfáljon, Istennőm ! Könyv nélkül ismerem a darabot. A legközelebbi jelenethez nem
