Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
VII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, január 6. I. szám. RÁKOS VIDÉKE ' 0 TÁRSADALMI'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP / RÁKOSSZENTAIhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LflPJfL L / 7 A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET,, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiífdóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEK VASÁRNAK Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kői Fé l évre...............................4 « Ne gyed évre..........................2 « EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Havas világ. A múlt hét végén másfél évtizede nem tapasztalt arányú havazás lepte meg az országot. A csillogó pelyhek mérhetetlen tömegéből borzalmasan nagy rész jutott ki magának a fővárosnak és környékének is, aminek következménye irgalmatlan zavar és fejvesztés Ion. Elszoktunk már a nagy havazásoktól és igy teljesen készületlenül talált az áldás, mely ott, ahol a modern élet forgataga hömpölyög sok bajt és alkalmatlanságot okozott. Legkeservesebben sínylették meg terhét a közlekedési vállalatok, amelyek a természeti erővel szemben egyszerűen tehetetleneknek, hogy ne mondjuk gyámoltalanoknak bizonyultak. Budapesten csődöt mondott az alsó vezetékes villamos vasúti közlekedés és napokon át képtelen volt a forgalmat csak kis részben is lebonyolítani. A felső vezetékes vonalakon csak felvették újra valamiképen a forgalmat, a többi azonban nem tudott segíteni a bajon. A közönség ezt természetesen keservesen megsínylette, annyival is inkább, mert a bérkocsisok ősi szokás szerint embertelenül kiaknázták a ritka kövér alkalmat és hallatlan vitelbéreket követeltek. Jó lenne, ha az erélyesnek ismert fővárosi államrendőrség az ilyen esetekben éberebben ellenőrizné a visszaéléseket és erre a közönség is módot nyújtana azzal, hogy feljelentené a zsarolókat. A főváros állapota e három-négy nap alatt egyenesen botrányos volt. De mit szóljunk mi, a határszéli szomszédok, akiknek nem is valami kellemetlen kényszerű sétája forgott szóban, hanem akik határozottan kint rekedtünk a világból. A rá- kosszentmihályi lóvasut egy-két apróbb bajt leszámítva csak megbirkózott a veszedelemmel és tetemes áldozatok árán nagy részben fen- tartotta a közlekedést, a kerepesi helyiérdekű vasút azonban nagyon sajnálatos tapasztalatokra adott alkalmat. Nagy fejetlenség, a védekezésben elitélendő lassúság jellemezte e napokban és me^bizonvosodott. hocrv eszközei elégtelenek és nem tökéletesek. A gépek rokkantak és erőtlenek ugyannyira, hogy a nagy havazás után egy héttel még mindig nélkülözzük a rendes és teljes közlekedést. Gyűlöljük azt a szokást, hogy szinte sportszerüleg űzi némely ember a közlekedés káromlását okkal vagy ok nélkül egyaránt. E tények konstatá- lásával azonban az igazságnak és a közönségnek tartoztunk, — amelynek folytonos zúgolódása elől ki nem térhettünk. — Szó se lehet róla, hogy az igazgatóságban ne lenne meg a teljes jóakarat és tudás az állapotok orvoslására, de az ez esetben nem — vagy csak alig érvényesülhetett, még pedig azért, mert a gőzüzemű helyiérdekű vasút teljes mértékben megérett a küszöbön levő átalakításra. Ez az igazság és az adott helyzet, amelyből a többi következik. Nem is követelhetné senki méltányosan, hogy a társaság a jövőre megszűnő gőzvasutért nagyobb áldozatokat hozott légyen, de viszont az is igaz, hogy itt, ahol hegyek, szakadékok, hidak és alagutak nincsenek, nem szabadna a közönségnek olyan helyzetbe kerülnie, mint e napokban a Rákos vidékén történt. Csakis abban a megnyugtató tudatban szenvedhetjük el kellemetlenségét, hogy nemsokára a fürge villamos vasút kárpótolni fog bajainkért. Az pedig nem észszerű, hogy tüzet kiabáljunk és kárt okozzunk a vidékünknek, melynek több lakosa, aki ilyen kalamitásra joggal nem számíthatott, már is érthetően fogadkozik, hogy több telet nem tölt el itt, nehogy hasonló bajok érhessék. Nincs okuk reá, mert ilyesminek többé nem szabad előfordulnia. A vállalatok vezetőinek gondoskodni kell róla bármily áldozattal addig is, amig a gyökeres átalakulás maga biztosit ellene. A tél még nem ért véget, de hiszszük, hogy ha még egyszer hasonló kalamitás érne, a vasút más erélylyel és más taktikával védekeznék ellene. Lehetetlen, hogy itt minálunk kellő számú munkást ne kaphassanak, nem szabad tehát olyan mérsékelt munkaerővel fogni-a pálya tisztításához, mint most történt. A\ai számunk 14 oldal.
