Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 44. szám
44. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. Rákóczy története egy szent imádság nekünk, amelyet csak megtisztult hazafias érzéssel, fenkölt áhítattal vehetünk ajkainkra, mert ő az igazi magyarnak, az ideális hazaszeretetnek és hősi vitézségnek példányképe gyanánt áll előttünk; reményt, bizodalmát szent eszméiből mentettünk mindenkor, mert akik a hazáért küzdenek, vérzenek és szenvednek, az égbe szállnak. Rákóczi, — bár az igazak közt is legigazabb volt — két századon át viselte az árulás és számkivetés szégyenbélyegét. Az 1715 évi 49 t. ez. Rákóczit és Bercsényit, mivel a szatmári békében megállapitctt határidőben az országba vissza nem tértek, mint hazaárulókat és pártütőket proskribálta, üldöztetésüket és elfogattatásukat elrendelte s a velük való érintkezést felségsértésnek minősitette. Bár az Írott jog ilyképen Rákóczi ellen fordult, a nemzet sohasem ratifikálta egy eltévelye- dett országgyűlés határozatát s most egy újabb országgyűlés, a király és a nemzet összeolvadt szent akarata nemcsak hazahozatta a szent hamvakat, hanem kiiktatta törvénykönyvünkből hálátlanságunknak és kislelküségünknek szégyen-gyalázatát, sőt helyébe iktatta a dicső, nagy fejedelem iránti hálánkat és kegyeletünket. Ezen fenséges történelmi mozzanat feletti országos ünneplésből és örömből részt kérünk magunknak mi is, kik e szerény körben megjelentünk. Hiszen nékünk még mindig nagy szükségünk van arra, hogy Rákóczi szelleméből merítsünk erőt a jelen és jövő küzdelmeihez. Az elpuhult magyar társadalomban az eler- nyedt erőket csak úgy frissíthetjük fel, ha visszaemlékezünk azokra a diadalmas hősökre, akik a haza javára élni is tudtak és önzetlenül áldozták fel életüketahaza szabadságáéba nemzet jogaiért. Rákóczi koporsójánál tehát az ő szellemét, eszméit ünnepeljük, mert Rákóczi harcza az eszményi nemzeti szabadságnak harcza volt, a fejedelem visszatérése pedig a nemzeti eszmének diadala. Hogy pedig ünneplésünk méltó legyen a magasztos alkalomhoz, tegyük azt a szent fogadást, hogy sohasem türünk meg magunk között labanezokat, hanem kuruezok leszünk utolsó csepp vérünkig! Ezzel a gyönyörű beszéddel tette le T ó t h Kálmán, Rákosszentmihály róm.kath.lelkésze, mint a Rákosszent- mihályi Kör ünnepi szónoka, a megemlékezés koszorúját a hazatérő fejedelem honi sírjára. Méla megindulással, majd kitörő lelkesedéssel hallgatták gyönyörű előadását és szűnni nem akaró taps és viharos éljenzés mondott érte köszönetét. Ez volt a kör ünnepének gerincze, legfőbb mozzanata, ékessége. A Ra- kóczi-ünnep befejezéséül ezzel díszítsük mi is ma e hasábokat, megszerezvén vele a távollevőknek is pótolhatatlan élvezetét. Lezajlott immár az ünnepi hét: Rákóczi és bujdosó társai előtt bemutatta hódolatát a magyar haza s immár megillető diszszel, honi földben pihennek a kétszázadon át számkivetettek. Az ünnepies hazaszállítás méltóságában, fenségében, fényében egyaránt megfelelt minden felcsigázott várakozásnak, Kétszáz éves akta zárul le ezzel a glóriával, amelynek ragyogásában kellőképen részt kívánt magának az ország minden része. A Rákos vidéke az előzetes híradásainknak megfelelőképen ülte meg a R á k ó c z i-napokat. Az együttes nagy ünnepély terve nem valósult meg, de az egyes, külön rendezett ünnepélyek melegségben, lelkesedésben egyaránt megkapóak voltak. Rákosfalva megvalósította egész nagyszabású programmját, ami első sorban S t e 11 y Géza igazgató, a rákosi közművelődési és jótékonysági egyesület elnöke buzgóságának érdeme. Az ö közbenjárására a X. kerületi elöljáróság is segítségére sietett a lelkes rákosiaknak és támogatta őket az ünnep fényének növelésében. Együttesen valósították meg az örömtüz poétikus tervét: a Mátyásdombon hatalmas fény jelentette messze határnak a kuruezok dicsőségét. Megható volt a rákosfalvi kivilágítás is. Valamennyi ház ablakában sürü gyertyavilág, sok Rákóczi kép, nemzeti szinü díszítés, virág és lombfüzér. Rákosfalva valóban eleget tett hazafias kötelességének és például szolgálhatna messze tájakon. Az iskola tornacsarnoka a szombat esti ünnepélyre szinültig megtelt ünneplő közönséggel, mely áhitatosan hallgatta a gyönyörűen díszített dobogóról elhangzó beszédeket. A dobogó főékessége az egyesület és az iskola szép zászlója volt, A dalkar a Himnuszszal nyitotta meg a programmot, utána S t e 11 y Géza igazgató mondott magas szárnyalást! beszédet, beleszőve szépen sikerült alkalmi költeményét, melylyel mély hatást keltett. Majd Molnár Antal, Rákosfalva szimpatikus fiatal uj hitoktatója ismertette a Rákóczi korszak történelmét s úgy ő, mint Szétsi Mihály és Nagy Károly bő elismerést aratott átgondolt, jeles munkálatával. M á r i á s s y Lili pompás éneke, néhány szavalat és a daloskor előadása fejezte be a pompás műsort. Mátyásföldön az ünnepély 29-én, d. e. 9 órakor ünnepélyes Tedeummal kezdődött, mely alkalommal a mátyásföldi, czinkotai és ehmann-telepi ifjúság régi egyházi dalok éneklésével fokozta az ájtatosság :>t, a szent mise végeztével pedig Kratochwill József csömöri plébános, a Fraknói Vilmos püspök által dicsőült fejedelmünk hamvai fölött Orsován elmondott imájával annyira elragadta a jelenvoltakat, hogy mint egy test, egy lélek Szózatunk hatalmas és elbűvölő dallamával fejezte ki mély megilletodését és elragadtatását. Ezután az egész közönség, élén zászlódiszszel az ifjúság, az egyesületi nagyvendéglő dísztermébe vonult, ahol Perjátl Márton isk. gondn. elnök megnyitó szavai után a mátyásföldi áll, elemi iskola tanulói szép összhangban elénekelték Nagy Bercsényi Miklós dalát. Utánok Tomcsányi János lendületes s magas röptű beszédben méltatta nagy fejedelmünk hazafias érdemeit, különös és ragyogó példaként állítva az ő tetteit és egész működését a magyar ifjúság követendő példájául. Hatalmas tapsot aratott fejtegetéseiért. Rákóczi búcsúját az ehmann-telepi iskolások énekelték gyönyörűen. Nagy tapsot kapott még Glatzner József VI. oszt. tanuló, aki a Rákóczi induló elszavalásával érző és lelkes magyartemperamentumot bizonyított. A nap fénypontja azonban mégis Verő Márta szavalatában csúcsosodott ki. Saupe Gusztáv diskrét kísérete mellett elszavalta ugyanis Várady Antal által szerzett melodrámát »Rákóczi Rodostón«. Szűnni nem akaró taps és éljenzés jutalmazta meg a kis arany szájú, édes teremtést. Az ünnep befejezéséül a mátyásföldi áldozatkész és egyúttal hazafias közönség, hogy e napot örökké felejthetetlenné tegye, a jelen volt mintegy 300 tanuló bár kicsi, de fogékony szivében, megvendégelte őket, adván minden egyes ifjúnak nem- és rangkülönbség nélkül 1 pár tormásvirslit kenyérrel, fügét, Szent János kenyeret és mogyorót. No de kerekedett is öröm, zaj, vidámság olyannyira, hogy maguk a nagyok is látván a jóizü majszolást, erősen neki láttak a lakmározásnak. A jelen voltak közül megemlítjük: Özv. Benicky Gáborné, született Batthyány Ilona grófnőt, Huszka Gyulát, mint Czinkota község képviselőjét, a magyar gazdasszonyok képviselőit, Perjátl család,
