Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-30 / 52. szám

RÁKOS

külön, önálló községi orvos nélkül. Következésképen a külön községi orvosi állást okvetetlenül szervezni kell, még pedig — ha másként nem lehetséges — olyan módon, hogy a H u n w a 1 d dr. szerzett körorvosi jogait ne sértse, mert ezeknek tiszteletben tartása 'se lehet akkora áldozat a községre nézve, hogy attól szabad lenne visszariadnia. Ilyen áldozat egyáltalán nincs, mert a legnagyobb se nagy akkor, amikor legelemibb közegészségügyi szükséglet elkerülhetetlen fedezetéről van szó.

Gyászrovat, O u 1 n e r Gyuláné, született Reé Mária, Gulner Gyula nyugalmazott államtitkár, pest- vármegyei főispán felesége karácsony másodnadján hirtelen meghalt. Gulnerné ebéd közben lett hirtelen rosszul. Ledőlt a pamlagra s néhány perez múlva meghalt. Halálát agyvérömlés okozta. Pestvármegye tisztikara küldötség utján fejezte ki részvétét a főispán előtt, a kinek úgy a politikusok, mint a megye elnökségei közűi számosán küldtek részvétlevelet, vagy táviratot,

Gyermekfelruházás az Anna-telepen. Az Ann aés r p á d t e 1 e p i Asztaltársaság f. évi deczember hó 23-án (vasárnap) tartotta meg ruhakiosztását az annatelepi egyesületi vendéglőben, mely alkalomra szép számban jelentek meg az asztaltársaság tagjai. G r i n d 1 Károly elnök betegsége miatt nem jelenhetvén meg, M u d r o n y István alelnök méltányolta a nap jelentőségét s felkérte a legidősebb választmányi tagot, Pálinkás Ignáczot, hogy az ajándékokat adja át. Ennek megtörténte után egyik felruházott gyermek hazafias szavalatokat adott elő. Végül Nagy József, Szabó Gergely és Tóth Gyula mondottak buzdító szavakat, mire az ottmaradottak vig poharazás mellett éltették a derék és buzgó asztaltársaság meg nem jelent tagjait és hathatós tevékenységre buzdítva egymást, oszoltak szét.

János napja. Fehér Jánosnak, Rákosszentmihály volt lelkészének nevenapja ünnep volt ma is a Szentmíhályiaknak, kiknek szeretetében F e h é r János meg nem fogyatkozhatott. Nagyszámú társaság vonult le hozzá Vecsésre, szives üdvözlése kedvéért. A kedves házigazda örvendező szívvel fogadta

VIDÉKE 52. szám.

régi barátjai", kik között ott volt Rákosszentmihály mostani lelkésze, a csakhamar nagy népszerűségre jutott Tóth Kálmán is, a kik a vecsési vendégekkel együtt éltették fáradhatatlanul a derék lelkipásztort.

A lóvasút forgalma. A pusztaszentmihályi közúti vasút (rákosszentmihályi lóvasút) novemberi forgalmának érdekes hivatalos adatait a következőkben ismertetjük. Novemberben utazott 36970 személy, az év első tizenegy hónapjában 510.156 személy, Bevétel novemberben 2877 korona; január—novemberben 42824 korona. 1905. novemberben 2543 kor. — 1905. első tizenegy hónapjában volt 38894. kor. Kilométerenkénti bevételi emelkedes tehát novemberben 1T58 százalék., január-novemberben 9.18 százalék

Czinkota karácsonya. Két lélekemelő karácsonyi ünnep kötötte le a czinkotai közönség méltó érdeklődését az ünnep hetében. Az egyiket a Tulipánkert Szövetség czinkotai fiókja rendezte, a Czinkotán lévő 3 felekezeti iskola tanulóinak, f. hó 22-én szombaton d, u, 3 órakor. A nagyarányú ünnepély keretében nem kevesebb mint 460 iskolás és óvodás gyermeket ajándékozott meg a szövetség nagyobbrészt magyar olvasó és imaköny- vekkel, iskolai játékkal és czukorfélével. A szép karácsonyfát a községháza tanácstermében állították fel, ahova d. u. 3 órától felváltva vonult fel a kisdedóvó, a róm. kath., izraelita és evangélikus felekezeti iskola növendékeivel tanítóik vezetése alatt. A Tulipánkert Szövetség czinkotai fiókja Czinkotán a magyarosítást tűzte ki főczéljául ezért leginkább magyar olvasó és imakönyvekkel ajándékozott meg minden gyermeket. Az ajándékokhoz a nemeskeblü özv, B e n i c z k y Gáborné gróf Batthyány Ilona úrnő, a szövetség elnöke, külön 100 k o r.-v a 1 járult hozzá s ő maga a helybeli óvónőkkel és tanítókkal állította össze a karácsonyfát a Tulipánkert Szövetség és a helybeli lakosság adományaiból. Az ünnepély befejeztével Jerso- vics Pál ev. lelkész megható szavakban köszönte meg Batthyány grófnő játékonyságát és fáradozását. Deczember 23-án d. u. 3 órakor a «Magyar gazd- asszonyok országos egyesülete» czinkotai árvaházáazért itt is van szomorú tapasztalatom. Akik legjobban méltányolnak, nem a férfiak, hanem a nők . . . s a leányt, akármilyen emelkedett lélek legyen is, nem elégíti ki a nők hódolata.

— Oh, én büszke lennék reá! mondotta Jolán olyan igaz hangon, amilyet a színpadon sohasem hallottak tőle.

— Könnyű önnek, aki annyi férfiút látott lábai előtt, sóhajtott Nelli a haját igazítva, de előttem csak a színpadi pártnerek térdelnek a szerző utasításai alapján . . ,

Csöngettek . . . Nelli sietett a színpadra, ő Kezdte a darabot. Mihelyt a deszkára lépett, egészen átváltozott, még az arcza is más kifejezést mutatott, nemesebbet, vonzóbbat . . .

És Jolán látta, hogy a színfalak mögött a színészek mind megállanak, mintha lábuk gyökeret vert volna. Ezek a czinikus alakok, kik magukon kívül nem ösmernek senkit, s magukat legkevésbé, áhítattal követik Nelli minden mozdulatát. A hatás a festéken is átütödik arezukra ... A második felvonásban az ügyelő könnyet törölt a szeméből . . .

És Nelli, mintha mindez nem érdekelné, üzleti nyugalommal megy az öltözőbe s szinte kelletlenül tér vissza, hogy hetedszer, nyolezadszor is me^ielen- jen a lámpák előtt.

A harmadik felvonásban óriási virágbokrétát nyújtanak fel a színpadra a szép színésznőnek, ki pirulva fogadja egyik udvarlójának ezt az Ízléstelenségét. Erezte, hogy nevetségessé tették a színészek

Az előadás végén az öltöztetőnő behozza a remek virágbokrétát, melyen két hosszú selyem sza- lag függött. Nelli kíváncsian tudakolja:

— Ki küldte, édesem ?

Jolán pironkodva mondja:

— Nem is tudom, de azt hiszem ... Itt a névjegye,

Elolvassa:

— Torday Károly . , ,

Nelli ajkába harap . . .

— Az a fiatal mérnök . . . Csinos fiú . . . Tudja, hogy a múlt szezon végin szerelmes voltam bele.

— Udvarolt önnek? kérdezte Jolán.

— Nekem ? Ah, édesem, nekem nem udvarolnak, Úgy esténkint istenítenek, tapsolnak, kihinak, de aztán . . . Megengedi, hogy ezt a bimbót leszakítsam ?

— Parancsoljon, akár az egész bokrétát.

— Ohó, az nem illet meg.

Épp akkor ért oda az öreg rendező.

Nelli kezében tartotta a bokrétát.

— Nini, mondotta a rendező, csak nem kaptál virágot ?

— Nem. Jolán kapta.

— Az más, azt értem.

Azzal hátat fordított és elment , . ,