Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
51. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. pásztorok miséje, féltlzkor prédikáczió, utána a nagy szentmise, délután 3 órakor vecsernye. Ünnep másodnapján az Istentisztelet rendje megfelel a megszokott vasárnapi sorrendnek. Deczember 27-én, Szentjános napján tartják a szent mise után a hagyományos borszentelés szertartását. Bellovics Imre jubileuma. Ennek a hétnek a művészeti krónikájában a legnevezetesebb szerep egy izről-izre művészember negyedszázados jubileumának jutott. B e 11 o v i c s Imre, a Zenekedvelők Egyesületének kiválóan érdemes karnagyigazgatója volt az ünnepelt, kinek hosszú, kitartó és eredményes munkálkodása nagybecsű tényezője a magyar zenei kultúra történetének. Szinte idegen- szerüen hangzik a rákosvidéki embernek, aki csak Mátyásföld egyik mindenkor nyájas, rendkívül szimpatikus, megnyerő modorú szerény birtokosát tiszteli B e 11 o v i c s Imrében, hogy ez a kedves vidám férfiú komoly nagy ember, nehéz, fontos, kimerítő munkában görnyedő munkása a nemzetnek, a magyar kultúrának. Az oratoriumi zene egyetlen igaz apostola és negyedszázad óta fáradhatatlan munkása, aki elé hosszú működéséért babért hintett a vasárnapi jubiláns ünnepen az egész művelt Magyarország. Impozáns, nagyméretű és bennőséges ünuepet rendeztek tiszteletére a vigadóban, hol az egyesület, melynek lelke és fentartója B e 1 1 o v i c s Imre ugyanannak a remekműnek előadásával ünnepelte, amelyet huszonöt évvel ezelőtt legelőször dirigált az egyesület élén. Dvorzsák «Szabat Mater dolorosa» kezdetű oratóriumát adták elő s leghíresebb tanítványai énekelték a magánszólamokat. Vágóné Krammer Teréz, Arányi Dezső, Stark Ludovika és V e n c z e 1 Béla. De a B e 11 o v i c s mester keze alól került egész sereg más ünnepelt művész a magyar és külföldi színpadokra. A jubileum minden tekintetben méltó volt a mesterhez, aki alig győzte fogadni a gratulácziókat, amelyekkel nem maradtak adósai a legszűkebb honfitársai, a rákosvidékiek sem. Községi ^orvos. A közönség közóhajtását teljesítette Rákosszentmihály község képviselőtestülete, midőn a nyáron elhatározta, hogy önálló községi orvosi állást szervez, hogy ezzel a helyi közvan kedélyemre. Teljesen oda vagyok. Igen, tegnap is, hogy Károlykám megvágta az ujját, borzasztó volt s minthogy a vért nem nézhetem, természetesen elájultam . . . Apropos, látta már Ön mályvákkal diszitett uj kalapomat ? Mondhatom, elragadóan szép. Istenem ! ha még egy hasonló szinü köpenykém és egy virágos napernyőm volna hozzá ! — Meg lesz minden ! Ön angyal! Milyen prózai az én nőm önhöz képest; valami magasztosabbról, finomabbról fogalma sincs s én egy ilyen közönséges teremtéshez vagyok lánczolva ! . . . E pillanatban egy fiatal csinos asszonyka haladt el a kert rácsozata előtt, egy gyermeket kézen vezetve, egy kisebbet pedig karján hordva, mig kezében egy csomagot vitt, valószínűleg a bevásárolt szerény napi szükségletét. — Ah, drága Amelie ! Ha ön tudná mennyit szenvedek. Midőn otthon az élet finomabb élvei után sóhajtozva, önre gondolok, éppen akkor zavar föl édes ábrándozásomból a prózai teremtés izetlen szavával : «A gyermekek czipői rongyosak.» Ő fel sem fogja, hogy szenvedek és nélkülözök. Állásomnál és jóizlésemnél fogva természetesen több Ízben lefényképeztetem magamat, ami — az ő nézete szerint — nem egyéb hiúságnál, Ő persze nem ismer egyebet, mint reggeltől estig dolgozni, úgy, hogy ónkénytelenül sem tekinthetem másnak, mint hasznos háziállatnak. Egyszóval, ő ' a megtestesült nyers kötelességérzet, mely nem ismer más utat, mint a egészségügyi szolgálatot kellőképen biztosítsa. A testület határozatát azonban a vármegye ezúttal nem hagyta jóvá, mert a körorvosnak a szerzett jogát , nem akarja megcsorbitani. A vármegye hatáiozata i szerint ugyanis a csömöri körorvost jogaiban háborítaná a külön községi orvosi állás szervezése s . igy elsősorban az ő beleegyezése kell a község r szándékának megvalósításához. Rákosszentmihály képviselőtestülete kedden rendkívüli közgyü- . lést tartott s ott vette tudomásul a vármegye dönté- ! sét, minek következtében elhatározta, hogy mielőtt a ; fontos ügyben további intézkedést tenne, az elöljá- l róság utján felkéri H u n w a I d Antal dr. csömöri körorvost, hogy Rákosszentmihálynak a körzetéből leendő kiszakitásába egyezzék bele. Szegény gyermekek karácsonya. A szeretet ünnepén a jó lelkek, nemes lelkek legnagyobb gyönyörűsége a könyörület, a legszebb jótékonyság gyakorlása : örömet szerezni azoknak, akiktől a sors megtagadta a földi javakat, felruházni, ajándékokkal örvendeztetni meg azokat, akiknek a maguk erejéből ilyesmi meg nem adatott, A rákosszentmihályi szegény gyermekeknek vidám, boldog karácsonyuk lesz az idén, J é z u s k a nem feledkezett meg róluk, elküldi hasznos ajándékát a jószivü emberek utján. Két oldalról is hull az áldás a szegényeinkre, A hét elején megjelent Way and Károly igazgatónál E p e r j e s s y József, Rákosszentmihály legújabb derék polgára, az A p p 1-villa uj tulajdonosa. A nemeslelkü ur húsz szegény iskolásgyermek részére adott át jó pósztóból készült csinos ruhákat, húsz teljes öltözetet, nadrágot, kabátot, hogy azokkal 6—10 éves szegénysorsu gyermekeket ruházzanak fel szent karácsony ünnepére. A nemeslelkü adakozó ráadásul még 30 koronát is adományozott szegénygyermekeknek iskolakönyvekre. Jó tettét az áldás, melyet fakaszt, jutalmazza. — Most vasárnap, deczember 23-án tartja a vasárnapi asztaltársaság gyermekfelruházó ünnepélyét a Hausvate r-ven- déglőben, A gyönyörű ünnepség délután félnégy órakor kezdődik. Az alkalmi szónoklat tartására Tóth Kálmán lelkészünket kérték fel, A társaság huszonkét gyermeket lát el teljes ruházattal, felsőruhával, czipővel, harisnyával, sapkával stb. Way and Kátüzhelytől a gyermekszobába és onnét a varrógéphez. Ennélfogva nincs is ideje valami nemesebbre gondolni s ennek daczára még pénzt is kér tőlem. Tőlem ! Kinek oly sokra van szüksége, hogy a világban gavallérosan felléphessék. Mindent összevéve tehát, azon a kevés szépségén és ifjúságán kiviil semmije, de semmije nincsen, amivel magához vonzhatna, — Szegény barátom! Nemde ön mondotta, hogy kezei attól az örökös, ostoba munkától egészen eldurvultak, arczát nem ápolja s igy külseje teljesen elhanyagolt? Valóban teljesen össze illik szegény Vilmosommal. — Úgy van, drága barátnőm. Milyen Ízetlenséget követett el, akkor is, hogy nem találta elmésnek azt az albumot, melyet ön ruháinak mintáiból alkotott. Milyen édes visszaemlékezésre ad az alkalmat, ha az ember benne lapozva, rá akad egy darabka atlaszra s hozzá gondolja, ebből volt a ruhája, mikor a színházban megláttam, vagy tovább egy szépen felragasztott bársony mintához érve eszébe jut: e bársonyruhában volt, mikor a sétatéren kisértem — és igy végig. Ilyen elragadó eszmék csak oly fenkölt lelkületű finom hölgy agyában születhetnek, mint ön ; az én nőm az ilyet felfogni nem képes, ilyesmihez az ő lelkülete nagyon jelentéktelen, nagyon közönséges. — Oh, Róbert! Miért kénytelen két ilyen gyón-
