Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-23 / 51. szám

51. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. pásztorok miséje, féltlzkor prédikáczió, utána a nagy szentmise, délután 3 órakor vecsernye. Ünnep má­sodnapján az Istentisztelet rendje megfelel a meg­szokott vasárnapi sorrendnek. Deczember 27-én, Szentjános napján tartják a szent mise után a hagyományos borszentelés szertartását. Bellovics Imre jubileuma. Ennek a hétnek a mű­vészeti krónikájában a legnevezetesebb szerep egy izről-izre művészember negyedszázados jubileumá­nak jutott. B e 11 o v i c s Imre, a Zenekedvelők Egyesületének kiválóan érdemes karnagy­igazgatója volt az ünnepelt, kinek hosszú, kitartó és eredményes munkálkodása nagybecsű tényezője a magyar zenei kultúra történetének. Szinte idegen- szerüen hangzik a rákosvidéki embernek, aki csak Mátyásföld egyik mindenkor nyájas, rend­kívül szimpatikus, megnyerő modorú szerény birto­kosát tiszteli B e 11 o v i c s Imrében, hogy ez a ked­ves vidám férfiú komoly nagy ember, nehéz, fon­tos, kimerítő munkában görnyedő munkása a nem­zetnek, a magyar kultúrának. Az oratoriumi zene egyetlen igaz apostola és negyedszázad óta fáradha­tatlan munkása, aki elé hosszú működéséért babért hintett a vasárnapi jubiláns ünnepen az egész mű­velt Magyarország. Impozáns, nagyméretű és bennőséges ünuepet rendeztek tiszteletére a vigadó­ban, hol az egyesület, melynek lelke és fentartója B e 1 1 o v i c s Imre ugyanannak a remekműnek elő­adásával ünnepelte, amelyet huszonöt évvel ezelőtt legelőször dirigált az egyesület élén. Dvorzsák «Szabat Mater dolorosa» kezdetű oratóriumát adták elő s leghíresebb tanítványai énekelték a magán­szólamokat. Vágóné Krammer Teréz, Arányi Dezső, Stark Ludovika és V e n c z e 1 Béla. De a B e 11 o v i c s mester keze alól került egész sereg más ünnepelt művész a magyar és külföldi szín­padokra. A jubileum minden tekintetben méltó volt a mesterhez, aki alig győzte fogadni a gratulácziókat, amelyekkel nem maradtak adósai a legszűkebb honfi­társai, a rákosvidékiek sem. Községi ^orvos. A közönség közóhajtását teljesí­tette Rákosszentmihály község képviselőtes­tülete, midőn a nyáron elhatározta, hogy önálló köz­ségi orvosi állást szervez, hogy ezzel a helyi köz­van kedélyemre. Teljesen oda vagyok. Igen, tegnap is, hogy Károlykám megvágta az ujját, borzasztó volt s minthogy a vért nem nézhetem, természetesen elájultam . . . Apropos, látta már Ön mályvákkal diszitett uj kalapomat ? Mondhatom, elragadóan szép. Istenem ! ha még egy hasonló szinü köpeny­kém és egy virágos napernyőm volna hozzá ! — Meg lesz minden ! Ön angyal! Milyen prózai az én nőm önhöz képest; valami magasztosabbról, finomabbról fogalma sincs s én egy ilyen közönsé­ges teremtéshez vagyok lánczolva ! . . . E pillanatban egy fiatal csinos asszonyka haladt el a kert rácsozata előtt, egy gyermeket kézen ve­zetve, egy kisebbet pedig karján hordva, mig kezé­ben egy csomagot vitt, valószínűleg a bevásárolt szerény napi szükségletét. — Ah, drága Amelie ! Ha ön tudná mennyit szenvedek. Midőn otthon az élet finomabb élvei után sóhajtozva, önre gondolok, éppen akkor zavar föl édes ábrándozásomból a prózai teremtés izetlen szavával : «A gyermekek czipői rongyosak.» Ő fel sem fogja, hogy szenvedek és nélkülözök. Állásom­nál és jóizlésemnél fogva természetesen több Ízben lefényképeztetem magamat, ami — az ő nézete sze­rint — nem egyéb hiúságnál, Ő persze nem ismer egyebet, mint reggeltől estig dolgozni, úgy, hogy ónkénytelenül sem tekinthetem másnak, mint hasz­nos háziállatnak. Egyszóval, ő ' a megtestesült nyers kötelességérzet, mely nem ismer más utat, mint a egészségügyi szolgálatot kellőképen biztosítsa. A testület határozatát azonban a vármegye ezúttal nem hagyta jóvá, mert a körorvosnak a szerzett jogát , nem akarja megcsorbitani. A vármegye hatáiozata i szerint ugyanis a csömöri körorvost jogaiban há­borítaná a külön községi orvosi állás szervezése s . igy elsősorban az ő beleegyezése kell a község r szándékának megvalósításához. Rákosszentmi­hály képviselőtestülete kedden rendkívüli közgyü- . lést tartott s ott vette tudomásul a vármegye dönté- ! sét, minek következtében elhatározta, hogy mielőtt a ; fontos ügyben további intézkedést tenne, az elöljá- l róság utján felkéri H u n w a I d Antal dr. csömöri körorvost, hogy Rákosszentmihálynak a körzetéből leendő kiszakitásába egyezzék bele. Szegény gyermekek karácsonya. A szeretet ünne­pén a jó lelkek, nemes lelkek legnagyobb gyönyö­rűsége a könyörület, a legszebb jótékonyság gyakor­lása : örömet szerezni azoknak, akiktől a sors meg­tagadta a földi javakat, felruházni, ajándékokkal ör­vendeztetni meg azokat, akiknek a maguk erejéből ilyesmi meg nem adatott, A rákosszentmihályi sze­gény gyermekeknek vidám, boldog karácsonyuk lesz az idén, J é z u s k a nem feledkezett meg róluk, el­küldi hasznos ajándékát a jószivü emberek utján. Két oldalról is hull az áldás a szegényeinkre, A hét elején megjelent Way and Károly igazgatónál E p e r j e s s y József, Rákosszentmihály leg­újabb derék polgára, az A p p 1-villa uj tulajdonosa. A nemeslelkü ur húsz szegény iskolásgyermek ré­szére adott át jó pósztóból készült csinos ruhákat, húsz teljes öltözetet, nadrágot, kabátot, hogy azokkal 6—10 éves szegénysorsu gyermekeket ruházzanak fel szent karácsony ünnepére. A nemeslelkü adakozó ráadásul még 30 koronát is adományozott szegénygyermekeknek iskolakönyvekre. Jó tettét az áldás, melyet fakaszt, jutalmazza. — Most vasárnap, deczember 23-án tartja a vasárnapi asztaltársaság gyermekfelruházó ünnepélyét a Hausvate r-ven- déglőben, A gyönyörű ünnepség délután félnégy óra­kor kezdődik. Az alkalmi szónoklat tartására Tóth Kálmán lelkészünket kérték fel, A társaság huszon­két gyermeket lát el teljes ruházattal, felsőruhával, czipővel, harisnyával, sapkával stb. Way and Ká­tüzhelytől a gyermekszobába és onnét a varrógép­hez. Ennélfogva nincs is ideje valami nemesebbre gondolni s ennek daczára még pénzt is kér tőlem. Tőlem ! Kinek oly sokra van szüksége, hogy a világ­ban gavallérosan felléphessék. Mindent összevéve tehát, azon a kevés szépségén és ifjúságán kiviil semmije, de semmije nincsen, amivel magához vonz­hatna, — Szegény barátom! Nemde ön mondotta, hogy kezei attól az örökös, ostoba munkától egészen eldurvultak, arczát nem ápolja s igy külseje teljesen elhanyagolt? Valóban teljesen össze illik szegény Vilmosommal. — Úgy van, drága barátnőm. Milyen Ízetlensé­get követett el, akkor is, hogy nem találta elmésnek azt az albumot, melyet ön ruháinak mintáiból alko­tott. Milyen édes visszaemlékezésre ad az alkalmat, ha az ember benne lapozva, rá akad egy darabka atlaszra s hozzá gondolja, ebből volt a ruhája, mi­kor a színházban megláttam, vagy tovább egy szé­pen felragasztott bársony mintához érve eszébe jut: e bársonyruhában volt, mikor a sétatéren kisértem — és igy végig. Ilyen elragadó eszmék csak oly fenkölt lelkületű finom hölgy agyában születhetnek, mint ön ; az én nőm az ilyet felfogni nem képes, ilyesmihez az ő lelkülete nagyon jelentéktelen, na­gyon közönséges. — Oh, Róbert! Miért kénytelen két ilyen gyón-

Next

/
Oldalképek
Tartalom