Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
VI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1906. vasárnap, deczember 23. 51. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflLrtl'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTfUhflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ES JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY» IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LÁPJA* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : E^ész évre ........................ö Kor Fe l évre...............................4 * Ne gyed évre..........................2 . EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Karácsony. Nemcsak a megszokás sablonja, de az ember lelkének szerkezete kívánja meg, hogy akkor, amikor a vallásos áhítat megmutatja az utat a tisztultabb régiók felé, erre a kivételes alkalomra kiszakítsuk lelkünket a mindennapos körből s levetve a hétköznapi gond salakját, emelkedett szívvel, áhitatos ajakkal elmélkedünk arról, ami a röghöz kötött földi életnek nemes tartalmát adja meg s megtisztult elménk a napi küzködés helyett imát formáivá az Úr elé röppentse gondolatát. Hála néki, aki megengedte, hogy legalább ilyenkor, időközönként, ünnep támadjon a hivők szivében, hogy megjobbuljanak hitükben, gondolkozásukban, erkölcsükben. Szegény, korán elköltözött nagy poétánk, Rudnyánszky Gyula, egyik költeményében igy dalol: «... Ki sóhajtoz, ki mulat: A világ csak hangulat.» Nem olyan e világ, aminőnek látjuk. Nem ő változik, hanem szemünk látja a saját lelkünk hangulatának megvilágításában mindig másnak, változónak, jónak, gonosznak, vígnak, keserűnek. Az ünnep, a kereszténység világra szóló nagy ünnennapjai hatása alatt áhitatos, emelkedett hangulatú lelkünk érzése ünnepi fátyollal vonja be az egész világot. Karácsony estéjén a fénylő ablakokból kivillanó karácsonyfa lángját veszszük észre s nem a sötét sikátorok elhagyatott, rongyos népét. A templomi zsoltár gyönyörű dallama tölti be fülünket s nem a nyomorgók és küzködők hörgését halljuk meg. És ez nem vakság és nem süketség ; nem káprázat és nem elbódulás ; hanem a túlvilág csodás hatalma, jótékony balzsama, kegyes írja a téveteg, boldogtalan emberi lélek vigasztalására, fentartására és jó utón vezérlésére. világot, mint a minő a hétköznapokon. A mai hétköznapok talán úgyis sötétebbek a kelleténél, alaposan ránk fér a megtisztulás és bün- bocsánat. Minden téren, talán a politikai megtisztulás bizonyos mértékét kivéve, nagy dekadencziát látunk, legfőbbképen azonban az erkölcsök dolgában. Sok, sok a gonosz ember, még több — ami talán még veszedelmesebb — a korlátolt, ostoba. A bódult, bebő- rözött, megkérgesedett agyvelő produkálja a legkegyetlenebb gazságokat, a legborzasztóbb és legfájdalmasabb cselekményeket, amelyekkel ember a másikának életét megkeserítheti. Az őszinteség teljes hiánya, a gyanúsítás és féltékeny irigység egész tömegeknek a jellemző tulajdonsága, döntő lelki rugója. Kevés, talán semmi szív, de annál több hiúság és önzés; ez korunk uralkodó planétája s minél edzettebb és tapasztaltabb a megfigyelő elme, a szomorú kép annál élesebb. A hangulat im igy festi sötétre a feketét. Ám ma a ragyogás napja kelt föl. A verőfény harczba száll a sötéttel, a nemes indulat az alacsony ösztönökkel. Szabadítsuk fel lelkünket. Űzzük ki a keserű gondolatokat. Egyszerű, naiv, tiszta lélekkel, mint a pásztor királyok, járuljunk a megszentelt jászol elé s gyújtsuk meg áldozatunk tüzét: olvaszszuk meg lángjánál indulatainkat. Gyönyörködjünk azokban, akik ma gyönyörködnek s áldozatuk füstje gondtalanul ég felé száll. Öleljük keblünkre a megtisztult embereket, akik ma befogadták szivükbe az örök élet kincsét: a szeretetet. A fekete lelkeket pedig ne lássuk meg az égi világosság fényözönében. Szánjuk meg őket, kik önmagukat tagadják ki. A szánalom és megbocsátás a legszebb ékessége a Megváltó születése ünnepének. Leborulunk oltára elé s imánkat küldjük hozzá: Bocsásd meg a mi vétkeinket, mikép mi is megbocsátunk az ellenünk vétetteknek . . . Ámen. Isteni kegyelem, hogy Jézus születése nap- ján az ember lelke jobb és jobbnak hiszi a H\ai számunk 14 oldal.
