Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-02 / 48. szám
48. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. napi életünknek. Biztosságunk, testi és anyagi érdekeink nem függetlenek az ő kötelességtudásuktól, becsületes és pontos munkájuktól. Kik itt sürögnek körülöttünk egész éven át, terhes, • kimerítő és szokás szerint alig méltatott szolgálatukban — megérdemlik tehát a futó megemlékezést legalább akkor, mikor a szeretet ünnepe közéig felénk. A tisztes és kitartó kötelességtudás elismeréséül áldozza ki-ki néhány felesleges fillérét e derék családos embereknek s kegyes adományával tegye lehetővé, hogy karácsony ünnepére valami ajándékkal fejezhessük ki velük szemben — az utazóközönség elismerését. Az ideiktatott nagylelkű adományokat a »Rákos Vidéké «-ben nyugtatványozzuk. Az iveket és szives adományokat kérjük alulírott czimére mielőbb eljuttatni: Töttössy István, mint a mozgalom kezdeményezőinek megbízottja Mátyásföld. Reméljük, hogy a derék törekvés megfelelő eredménynyel jár, s a vasutasok karácsonyi ajándéka anyagilag is megközelíti értékét annak az erkölcsi tőkének, melyet a kezdeményezők emberbaráti czél- zata képvisel a megjutalmazandók számára. Pest vármegye közgyűlése, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottsága rendes közgyűlést tartott O u 1 n e r Gyula főispán elnöklésével. Betöltötték az üresedésben levő árvaszéki ülnöki állást. Arvaszéki ügynöknek egyhangúlag Halász Bálint dr. árvaszéki jegyzőt és a megválasztása folytán üresedésbe került árvaszéki jegyzői állásra szintén egyhangúlag H i r k ó Ferencz dr. árvaszéki fogalmazót választották meg, Agorasztó Tivadar főjegyző jelentette ezután, hogy a bíráló választmány az 1907. évre megállapította a törvényhatósági bizottsák legtöbb adót iizető tagjainak névjegyzékét, amelyet most felterlesztenek a kormányhoz. A közigazgatási bizottság tagjainak felerésze a törvény értelmében kilépvén, az 1907. és 1908. évre a bizottságot szavazás utján a következő tagokkal egészítették ki: Förster Aurél dr. Hajós József dr, László Zsigmond dr. P r ó n a y Dezső báró és Szemere Huba. Az igazoló választmány és az állandó bíráló választmány tagjai a régiek maradtak. Tárgyalásra került Ugró Gyula és társainak kérvénye Újpest nagyközségnek rendezett tanácsú várossá leendő átalakulása iránt. A közgyűlés Révész Béla fölszólalása után a kérelemhez hozzájárult. Kemény Kálmán ismertette ezután a fegyelmi választmány véghatározatát több tisztviselőre vonatkozólag, akik ellen a törvénytelen kormány idején tanúsított magatartásuk miatt a fegyelmi vizsgálatot elrendelték. A fegyelmi választmány kilencz tisztviselőt d o rgálásr a ítélt, elenben M esk ó Rudolf szolgabirót fölmentette Tázlár község, amely Tázlár, Nagy- és Kis-Bocsa és Harkakötöny pusztákból áll, különválását a vármegye jóváhagyta. A jelenlegi község Nagy-Bocsa vevet vesz föl, a Tázlár-pusztán létesülő uj község pedig Prónay Dezső báró érdemeinek elismeréséül a Prónay- falva nevet kapja. A közgyűlés ezután még több kisebb jelentőségű ügyet intézett el. Endre napja. A mi kis társadalmunkban, Rákos- szentmihályon, nevezetes esemény egy-egy népszerűbb névnap. Bandi, Andor, Endre, András pedig a nevezetesek között is az első sorban szerepel, lévén nekünk sok kedves és értékes emberünk, kinek pátronusa a sok alakban használt nevű szent. Zelky Endre, postafelügyelő, Rákos- szentmihálynak egyik csakugyan leghasznosabb, puritán jellemű, tevékeny férfia vendégszerető házánál fogadta a jókivánatokat, nemkülönben Kneif Endre, ez a buzgó polgártársunk, ki a köztevékenységnek annyi terén tudja hasznossá tenni magát. A harmadik ünnepelt Prokop Endre építész, a szent- mihályi ifjabb generáczió egyik kiválóan szimpatikus tagja, kinek rövid még a helybeli múltja, de üdvözlő barátainak száma ennek ellenkezőjét mutatta. Csak hirtelenében szedtük össze a Banditól Andrásig- a sok közül a legismertebbeket, akiknek háza tájékán kivül is sokfele hangos volt az éj, amelyen az Endréket éltették. Villamos vasúti hir. Kispest község polgárainak nagy küldöttsége járt a minap a köz— De én ezt tiz évi együttélés után mondhatom el, te pedig most is, alig egy év múlva menyecskék után jársz. Van is abban valami? Éntőlem neki is udvarolhatnak. Én is csak udvarolok! Mikor aztán az öreg ur behunyta a szemét és elment a Bartafalvyak családi sírboltjába, amellé a halavány arczu asszony mellé, akit, becsületére legyen mondva, ha nem is szeretett, de nagyon becsült hát Ekkor azután kieresztette a gyeplőt az urfi. Az atyja még csak a lelkére beszélt néha, de most már nem volt, ami korlátolja. Mert a felesége könnyei,' a szép kék szemekből aláhulló könnyek, azok csak ingerelték. Minek pityereg az az asszony, hiszen őt is szereti ? Szegény Etelka először szemet akart hunyni a férje dolgai felett. Gyöngédebb akart lenni, sem hogy mutatta volna, hogy fáj neki a férje hűtlensége. De mikor azután látta, hogy az az ő gyöngédségét egyszerűen gyengeségének, gyávaságnak nézi, hát más módot próbált meg. Jól ismerte férje büszke természetét, hát annak az utján akart hatni rá. Hátha figyelmeztetné őt, hogy tulajdonképen tartozik is neki szerelemmel? Együgyű, naiv asszonyka volt, jóformán meg se gondolta jól, amit mondott és legfőképen nem értette úgy, amint mondta. — Jogom van tőled hűséget követelni! Én mentettelek meg! Nélkülem koldulhatnál! Persze hogy volt e szavakban valami a pénzemberek rideg, hideg számitó hangjából is, maga is kiérezte és a következő pillanatban már odaborult a férfi mellére s csókkal, szerelmes szóval engesztel- gette. De későn volt már! A gőgös, büszke Bartafalvy Gézának felfutott a vér az arczába, halántékén kidagadtak az erek. keze ökölbe szorult. Látszott rajta, hogy ajakán ott lebeg valami sértő, kíméletein szó, hanem csak még se modta ki. Lefejtette magáról az ölelő karokat durván, idegesen. Az asszonyka kétségbeesetten kérlelte: — Bocsáss meg! Ne haragudj! Miért haragudnék ? Nincs oka rá. Igazat mondott. Hanem még egyszer nem akarná meghallani. És ezért kell, hogy vége szakadjon közöttük mindennek. — Aki engem nem becsül, azzal éu nem élhetek együtt. Meg azután a Bartafalvyak nem is szoktak senki kegyelméből sem élni. Amit a felesége hozott a házhoz, azt viheti, megél még ő a maga emberségéből is. Könyöröghetett azután előtte a szép asszony, amennyit csak akart. Megmondta punktum. Még egy meleg tekintete se volt számára. Mikor elbúcsúzott tőle, csak azt mondta :
