Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-04 / 44. szám

5._________________________________________RÁKOS VIDÉKE _______ 44. szám ala p emelkedése és a lélekszám növekedése pedig az egész községnek javára válnék s olyan közérdekű létesítményeket tenne lehetővé, amelyet ma nélkülözni kénytelen. Mindezek alapján hangsúlyozottan kérjük, hogy a városi villamos vasút kért uj vonalára az engedélyt a község részéről múlhatatlanul ki­adatni méltóztassék, azzal a határozott módosítás­sal azonban, hogy a főfasoron kivezetett vonal folytatása ne a szentkorona utczán — ahol merő­ben felesleges és czéltalan, hanem ellenkező irányba kanyarodva, a Baross-utczán legyen a körvasúiig visszavezetendő. A Baros utcza ami leendő és már is fő­vonalunk, — csupa parczellázott terület a partja, — a környék ott minden közlekedést nélkülöz, ez az egyetlen mód, amely rajtunk valahára segít­hetne. Abban a reményben, hogy a tekintetes Képviselőtestület szintén egyedül azt az elvet vallja, hogy a község igazságos és méltányos közérdeke minden előtt való, kérésünket a leg­határozottabban ismételve, vagyunk teljes tiszte­lettel a Szentgyörgy telep, Lechner telep, Vida telep, Nyúl telep, Erőss telep, Mészáros telep és Kraicsovits telep érdekeltsége. A kérvény szövegét körülbelül száznyolczvan — kétszáz aláírás rekeszti be, élén K o z á r János, Írgang Mihály, Nonn János és sok más ismert ingatlan tulajdonossal. A képviselőtestületben a kérelem erős vissz­hangra talált. Teljes mértékben méltányolták annak helyes intenczióit annyival is inkább, mert ha a vonalat csakugyan a Baross-utczán vezetik vissza, úgy közlekedést biztosítanak legalább nagyrészben a most teljesen távoleső községi temetőnek és vágó­hídnak is. Sőt kívánatos lenne, ha a vonal további kiépítését a vágóhíd, Kisszentmihály, sőt Anna-telep felé már most biztosítanák. A módosítást tehát a képviselőtestület elvben elfogadta s Kneif Endre igen okos beszéd kísére­tében előterjesztett indítványára kimondotta, hogy a torület átengedése ügyében ezúttal végleges határo­zatot nem hoz hanem Krenedits főjegyző javas­lata értelmében hétfőn, november ötödikén kül­döttségben kéri fel H ti vös József udvari taná­csost, a villamos városi vasút elnökigazgatóját, hogy a tervet a község óhajának és érdekének megfelelő­en módosítsa s a vasutat a Vida- és E r ő s-telepen át vezettesse vissza a körvasúihoz. A küldöttség tag­jai lettek : Hauser Gyula biro, Krenedits Sán­dor főjegyző, Way and Károly, Kneif Endre. Nonn János és Farkas István képviselőtestületi tagok. Nagyon természetes, hogy a képviselőtestület kebelében egyébként a kért közterületek díjtalan át­engedése tekintetében egyhangúlag a teljes készség nyilatkozott meg. Őszintén reméljük, hogy a villamos városi vasút részvénytársaság Rákosszentmihály kérelmét kellőképen méltányolni fogja, ami különben nem csak a község érdeke, hanem a vállalkozó rész­vénytársaság üzleti java is, mert hiszen a nagy, még kiaknázatlan terület behalózásával az okvetlen hirtelenöl felszaporodó közönség óriási kontingensét biztosítja magának, mig az eredeti terv szerint csnk a sziikebb konkurrenczia révén elcsipegetett morzsák fellakmározásával kellene beérnie. Hírek. Lung György f. Megdöbbenve értesülünk a fájdal­mas hírről: Lung György székesfővárosi tanácsos nincs többé. Mindszentek napján, hirtelen — várat­lan ragadta el a halál a fővárosnak talán legnépsze­rűbb főtisztviselőjét. Lung György roppant ismert ember volt országszerte s aki ismerte, szerette is és most fájdalommal gyászolja. Roppant tevékeny, nagy képzettségű tisztviselő volt, ki mindig széles munka­kör ii hivatalán kívül is sokfelé megosztotta értékes munkásságát, mint daláregyesületi elnök, lövészek, vadászok patronusa, a tisztviselőtelep megalkotója és társadalmának lelke, A tisztviselőtelepi csütörtöki társaság rajongásig szeretett atyamesterét siratja benne. Törhetetlen, lelkes hazafi, művészet kedvelő, barátságért áldozó egyenes jellem, szilárd egyéniség volt, ki azzal a ritka tulajdonsággal ékeskedett, hogy a barátaiért és embereiért a tüzbe is elment volna. Légió ember vesztig benne igaz pártfogóját, önfelál­dozó barátját. Az Árpád-telep főalapitója, s az egye­sület első elnöke veit Lung György, kinek mun­kássága itt régen pótolhatatlan. Mint a IX. kér. vá­lasztókerület egyik legelső férfia nagy szerepet ját­szott s mindig szeplőtelen függetlenségi volt. Mint ilyen megfordult legutóbb Rákosfalván is, hol Ballagj Aladár mellett tört lándzsát és a nagy­gyűlésen gyújtó hatású beszédet mondott. Valóság­gal elragadta közönségét, mely viharosan ünnepelte, miként most őszintén gyászolja őt. Emlékét megőr­zik alkotási, melyekből a Rákos vidékének is ha­talmas rész jutott. Rendkívüli közgyűlés. Rákosszent m ihály község képviselőtestülete e Írét péntekjén rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek főtárgya a budapesti villamos városi vasút területhasználati kérelme ‘Volt, amelyről lapunk más helyén bő tudósítást talál a szives olvasó. Ez volt az eddigi képviselőtestület utolsó ülése, amelyet az elöljáróság dicséretes buz- galoma! éppen a villamos vasút ügyének sürgőssége érdekében hivott egybe, A körgyülésen a villamos vasút ügyén kiviit még néhány akut kérdést is el­intéztek. így végre révbe jutott a kisdedóvó régen húzódó ügye. A vallás és közoktatásügyi miniszter legutóbbi ajánlatát ugyanis készségesen elfogadta a testület s elhatározta, hogy a kisdedóvó czéljára alkal­mas helyiséget bérel és megbízta az elöljáróságot, hogy ilyenről sürgősen gondoskodjék. A vármegye jóváhagyta a temető és vágohid-hely vásárlására vonatkozó szerződést s ezzel a vétel befejezetté vált, Ugyancsak jóváhagyta a vármegye a községnek azt a határozatát, hogy a vételár és építés fedezésére 25000 K, kölcsönt vesz fel. A jóváhagyó határozatot most hirdette ki Krenedits Sándor főjegyző a kép­viselőtestület előtt, mely ennek alapján utasította az elöljáróságot, hogy a kölcsön összeget vegye fel, a vágóhíd építésére vonatkozólag pedig készíttesse el az építési tervrajzokat. Kraicsovits ígnácz parczellázás iránt kérvényét a kédviselőtestiÜeí ezúttal nem intéz­hette el kedvezően, mert a parczellázás terve ellen több észrevétel merült fel, miért is felhúzták a folya­modót, hogy uj tervet nyújtson be. Villamos sztrájk. A sztrájkok korszakát éljük s a pékeken és mosónékon keresztül eljutottunk a villa­mos vasút forgalmi személyzetének bérharczáig. Nem csak eljutottunk, hanem keresztül is jutottunk immár rajta, sok kár, sok kellemetlenség, sok alkalmatlanság árán, s hogy kudarcza immár nyilvánvaló, megálla­píthatjuk, hogy ez is a lelkiismeretlen és lelketlen izgatok dicső munkája volt. A kik a sztrájkokból a hasznot húzzák, mig számtalan áldozatot a nyomorba döntenek. A bérharcz iránt élénk volt rokonérzése a nagyközönségnek, amíg a sanyargatott munkás megél­hetésének biztosításáért folyt. Ma már ez a leg­ritkább eset; a sztrájk a hivatásos konzorcziumok nagyszabású üzlete s egyébként is elsősorban hatalmi kérdés és az Istent, hazát megtagadó nép tervszerű akcziója, mely tulajdonképen nem is a munkaadót, hanem a nagyközönséget, ennek érdekét és úgyis kiürített zsebét támadja. Azóta a sztrájkok

Next

/
Oldalképek
Tartalom