Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-28 / 43. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 43. szám. ismét sötétség borul a sírokra : gondoljunk azokra, kik nincsenek már körünkben s imádkozzunk lelki nyugalmukért. A virág elszárad, elhervad, a fénylő gyertyák kialszanak, a sir ismét sivár és kopár lesz, az ékes márvány-emléket az idő vasfoga emészti, de a lelki üdvökért esdeklő ima örökké ott lebeg jeltelen sir- hantjaik felett, melyekben por és hamuvá vált testeik nyugszanak. Gondoljunk a feltámadásra, a viszontlátásra s vigasztalódjunk. Mert nem haltak meg ők, csak alszanak. Aludjatok hát kedves halottak s legyen boldog az ébredéstek. Aludjatok békében, a feltámadás nagy napján való viszontlátásig. Mert meg van Írva, hogy — feltámadunk ! hírek. Községi választás. H ey d er Ödön dr., a gödöllői járás szolgabirája a r á k o s s z e n t miiiá 1 y i községi választást szerdára, október 31-ikére tűzte ki. E napon reggel 8 órától délután 4 óráig szavazhat a községházán az összeírásba felvett 597 községi választó- A szavazás ó rendes és 4 póttagra történik, akiknek hat évi mandátuma lejárván, helyük megüresedett, A választó közönség körében nagy érdeklődés nyilvánul a választás iránt. Baumly József. B au mly József a csömöri Lukács uradalom kasznárja előnyösebb szerződést kapván eltávozott körünkből s hasonló minőségben az érkört- vélyesi uradalom kezelését vette át, Baumly József sok éven át működött Csömörön s úgy kiváló gazdasági szakértelme révén, mint kedvelt egyéniségénél fogva közbecsülést szerzett. A rákosvidéki társaság őszinte sajnálattal búcsúzott el kedvelt tagjától, kit egyben a legjobb kivonatokkal halmozott el, Rákóczy ünnep. „A rákosszentrnihályi polgári kaszinó“ és a„Függetlenségi 48-as kör“ f, hó 28-án (vasárnap) a Bürgermeister féle nagyteremben „Rákóczy ünnepélyt“ rendez. Belépő dij nincsen. Installatiós bankett. Folyó hó 20-án tartotta az újonnan megválasztott rákosfalvi kerületi orvos, dr. Világhy Károly installatios banketját, a Zöldike vendéglő megjelentem a küszöbön, egyszerre, látom, hogy mindenki rám mereszti a szemét. Éreztem, hogy elvörösödöm és miközben bocsánatkérő szavakat akartam hebegni, a kalapomért nyúltam, hogy levegyem a fejemről. De még le sem vehettem, mikor hirtelen, mint a varázslat, az egész vendégsereg eltűnt és én egyedül álltam a teremben, ahol újra hideg lett és kezemben a gyertyát lobogtatta a légii uzam, — Most ezek megharagudtak rám és elmentek, — gondoltam magamban, restelkedve feltett kalapom miatt. — S a comtesse bizonyosan . . , Fogalmam sincs róla, mit akarhattam mondani, vagy gondolni, mert a következő pillanatban csaknem elkiáltottam magamat: — Báróné! Valóban, a szemközt levő terem küszöbén, kezében éppen olyan gyertyával, akár az enyém, mint valami ködkép, megjelent a comtesse, azaz, hogy a báróné. Különös; csak az imént ment férjhez és már is tudtam róla, hogy lakodalma óta hat esztendő elmúlt s ő szegény már csaknem egy év óta él a kastélyban ; mert ura, a rideg képű gentleman, egyszerűen ráunt és vadászni jár a hetedik vármegyébe. — Báróné, — ismételtem a megindultságtól remegő hangon — mit keres ön ily késő éjszakán ezekben az elhagyatott termekben ? O — ah, incstan is milyen szép, aranysárga nagytermében, Az ünnepi vacsorán igen szép számmal jelentek meg az ünnepelt ismerősei és tisztelő jóbarátai. A fényesen sikerült estélyen ősi magyar szokás szerint nem maradhattak el a tosztok sem. igazán lélekemelő volt Rózsavölgyi Gyula alpolgármester és Magyarevits tiszti főorvos beszéde. Mind ketten az orvosi állás magasztos és fontos voltát fejtegetve üdvözölték az újonnan megválasztottat; kiben a főváros egészség ügye egy tehetséges tényezőt nyert. Beszéltek még dr. Födi X. kér. tiszti orvos dr. Tóth László, Retter Gyula, Földváry, Veress Alajos mindannyian az őszinte baráti szeretet meleg hangján. A társaság kedélyességét pedig, Rózsavölgyi Antal VI. kerületi elöljáró soha ki nem fogyó szellemi sziporkái fokozták. A vidám társaság csak a hajnali órákban bontott asztalt. Reformátusok ünnepe. Reforrnácziói s azzal kapcsolatos Rákóczy emlékünnep f. év okt, 28-án (vasárnap) délelőtt a rákosszentrnihályi reform, missiói egyházban a szokott istentiszteleti helyen. Az emlékbeszédet — lelkésznek hivatalos távolléte miatt — Kotzó János budapesri reform, theol. akad. IV. éves papnövendék tartja. Villamos vasút. A rákosvidéki most már kétrendbeli villamos vasút ügye szokatlanul gyors léptekkel halad a megoldás felé. Immái bizonyosnak tekinthetjük, hogy mindkét vasút még a jövő évben létesülni fog. A városi villamos vasút társaság a Rákosszent- m i h á 1 y r a vonatkozó terveit e héten nyújtotta be a község elöljáróságához, hol a szükséges közterületek átengedését kérelmezi. Az ügy a községi képviselő- testület mielőbb megtartandó legközelebbi közgyűlése elé kerül, A képviselőtestület kétségkívül örömmel fogadja a városi villamos vasut-társaság vasútépítő szándékát is és a kérdés megoldásához a maga részéről is kétségtelen segitőkezet nyújt. Közgyűlések. A >»r á k o s s e n t mi h ály i polgári dalkör« f. hó 28-án 5 órakor tartja évi rendes közgyűlését a Menartovics-féle kávéház külön helyiségében. »A rákossentmihályi polgári kaszió«, amint már irtuk november hó 4-én fogja megtartani közgyűlését saját helyiségében. Emlékkő avatás. F. hó 21-én néhai Vajdafy Béla polgári iskolai és nemzeti zenedei tanár siremlékét avatták fel ünnepélyesen a kerepesi-uti temetőben. Az emlékkövet az elhunytnak volt tanítványai és haja volt! megszólításomra megállt a küszöbön s szomorúan mosolygott. — Azt kérdi, mit keresek ? Elhallgatott: aztán a hangja megcsuklott, amint kimondta: — A múltamat keresem, uram! A fiatalságomat ! Illúziómat! Boldogságomat! És nem találom ! Pedig tűvé teszek érte mindent és mégse találom ! Zavartan szóltam közbe : — De , . , báróné . . . — Pedig volt! — folytatta ő és indulatosan toppantott a lábával, — Lehetett volna! Aztán hangja egyszerre meglágyult és miközben szép arczán két nagy könnycsepp kezdett lefelé gördülni, mélyet sóhajtott: — És most hiába’, hiába’ keresem , . . Erre én (mivel, ismétlem, elfeledtem alvás előtt becsukni az ablakaimat) váratlanul és meglehetősen illetlenül nagyot prüsszentettem s kinyitottam a szemem. Az első, amit félhomályban megláttam, a szép, rózsaszínű lámpa volt, ahogy elhagyottan, örök meg- gyujtatlanságra kárhoztatva függött le ragyogó, sárgaréz kapcsain, a mennyezet közepéről (hol Rafael két gyermekangyala könyököl neki a felhőknek). Akárcsak a báróné, akiről álmodtam, * Miután pedig, este, vacsora végeztével a szemem
