Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-14 / 41. szám
Rákosszentmihály, 1906. vasárnap október 14. 41. szám. VI. évfolyam. RÁKOS VIDÉKÉ TflRSnDflLni'és KÖZGfiZbflSrtGI hetilap RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY1 SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre.......................ST kui Fél évre.............................4 « Negyed évre .......................2 « EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Október hafodika. A magyar nemzet szomorú, de dicsőséges ünnepe — immár a legnagyobb veresbetüs napok sorába vonul fel. Jelenünk legszebb dicsérete ez, hogy az október hatodika jelentőségét kellőképen meg tudja becsülni s kegye- íetes emlékezetének évról-évre méltóbb módon áldoz. A szó teljes értelmében megindító, lélekemelő volt a Rákos vidéke ez évi ünnepe. Községenként, szervezetenként összegyűlt a lakosság és magas színvonalú ünnepélyek keretében rótta le a kegyelet adóját elvérzett nagy fiai dicső emlékezetének. Rákosszentmihályon a két részre oszlott társadalom két csoportban külön-külön tartotta ünnepét. Az egyiket a R á k o s szentül i h á 1 y i Kör, a másikat a Rák o sszent- mihályi polgári kaszinó rendezte, mely utóbbihoz a rákosszent mihályi függetlenségi 48-as k ö r is csatlakozott. A kétfelé szakadás az ünnep jelentőségéből és sikeréből természetesen mit sem vont le, bár szivünk szerint való vágyunk azt szerette volna, ha e nagy napon egy akol fd- gadta volna magába a magyar testvéreket, kiket ehhez képest kicsinyes szempontok választottak el. Ámde mindkét egyesület önmaga akarta megtartaui az ünnepet s igy Szentmi h á 1 y o n két helyen dicsőítették az jelhullt hősök érdemét. Nemes vetélkedés, amelyért nincs okunk egyik felet se gáncsolni. Ami magukat az ünnepélyeket illeti, egyik se maradt a másik mögött. A résztvevők lelkes sokasága szinültig megtöltő a tágas termeket s az ünnepségek tartalma az általánoson messze felülemelkedő színvonalon állott. A rákosszent mihályi kör estélyét P á 1 f y János elnök nyitotta meg lelkes hangú beszéddel, melylyel röviden a nap jelentőségét vázolta s az ünneplő sokaságot köszöntötte. Utána a kör titkára méltányolta október hatodikát a következő beszédben: Igen tisztelt Gyülekezet! Ha a történelem lapjait forgatjuk, s végig tekintünk a nemzetek mozgalmas élte sorján, szembetűnő tapasztalatunk lesz csakhamar, hogy a nemzetek történelmében korszakok szerint váltakozik a hazafias irány, a hazafias fellendülés és a nemzeti ügy iránti közömbösség ideje. Bizonyos, hogy egyes korszakokban a nemzet hazafias lelkesedésének tüze melegebb lánggal, élénkebben lobog, a nemzeti lelkiismeret sokkal érzékenyebb és fogékonyabb a honszeretet tanúsítása, mondhatnék tüntető gyakorlása terén, mint más évtizedekben, amidőn a nemzet lelkesedését más körülmények befolyásolják. korlátozzák, amidőn figyelme más irányokba terelődik s bár a honszeretet tüze ki nem aludt sohasem, de csak hamuval kevert pa ázsl a í ég. Olyankor mutatkozik ez leginkább, amidőn vagy semmi fontos csapás nem sújtja, s lelkesedését nincs mi tüzelje, törpe időket élünk, közömbös események mozdulatlan, szürke korszakában tengődünk, vagy midőn a nagy fellángolás rettenetes hevét borzalmas csapás fojtja a porba s a vigasztalan elkeseredés bénít meg minden kart, szegi szárnyát minden nemes gondolatnak. Egy M o h á c s, egy V i 1 á g o s teremti meg az ilyen szomorú, bánatos időket, cSak a magyarok Istene csudás kegyéből nem örökre végzetes időket. Az ő védő karja emelte fel mindannyiszor e szegény nemzetet a halál porából, melybe végzete és gyakorta a saját hibája már- már belefojtotta. A magyar szabadságharcz a világtörténelem egyik legragyogóbb fejezete. A legszebb tragédiát aminőhöz hasonlót a história alig vésett márványtábláira. Úgy kellett történni, hogy a hősök gárdája, maga a hős nemzet elessék a rettenetes csatán, elpusztuljon minden, ami földi és múlandó, hogy poraiból százszoros erővel éledjen fel az eszme, melynek hatalma lebirhatatlan, meg nem törhető s minél iildö- zöttebb, annál erősebb, nagyobb és dicsőségesebb ! íme, tisztelt gyülekezet, a szabadságharcz katasztrófája évtizedekre megbénította a gyászba borult nemzetet, de az eszme, az utána évtizedekig szunnyadó, de halhatatlan, mégis győzedelmeskedik. Újult erővel tölti be a magyar népet, uj erőt ad sokféle bajában, ezer ellensége között szilárdan fentartja s midőn nemrég ismét kisebb-nagyobb csapások rendítették meg, egyszerre kiborítja szárnyát s mint a közel múltban láttuk — minden erővel szembeszáll és fokozatosan tért hódit és győzedelmeskedik. A szent eszme, amelyért milliók véreztek el, amelynek egyetlen tartalma a szabadság s egyetlen programmja a független Magyarország! Légió ennek az eszmének a vértanúja, kik elestek, hogy gőzölgő vérük cseppjeivel talajat megtermékenyítsék. Halhatatlanságának nem csak eszmai számunk 12 oldal.
