Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-05 / 31. szám

RÁKOS VIDÉKÉ

31. szám.

2.

lenéban engedje át. Ennyit kér; sem többet, sem kevesebbet. Mégis széliében hosszában beszélik, megbotránkozva suttogják, hogy a lóvasut tönkre teszi Szentmihályt, mert hetven esztendőre kizárólagos jogot követel Szent- mihály egész területére, elzárja a községet minden további fejlődés lehetőségétől, eladta a viczinális társaságnak s a képviselőtestület, amely ma a lóvasutasok kezében van, egyetért vele s kiszolgáltatja a községet.

íme tisztelt közönség, szórul-szóra, betűről betűre szemenszedett, aljas hazugság. A lóvasut csak azt kérte, amit mondtunk, a többi mind nyomorult rágalom.

Ugy-e igaz, hogy a közvélemény ilyen konkrét tényeket az ujjából nem szophat ki ? A fantázia mvencziója ilyet nem szülhet, any- nyival is inkább, mert a hazug híresztelés czéltudatos ; nyilvánvalóan közhangulatot akar teremteni a lóvasut igazgatósága és a képviselőtestület ellen. Következéskép nem szár- mazhatik olyan forrásból, mely az ügygyei közvetlenül foglalkozik. Nem eredhetett a lóvasut igazgatóság köréből, nem a község elöljárósága köréből, nem a »Rákos Vidéké«- ben benfentesektől, mert a lap a tiszta igazságot megírta pontosan.

Honnan eredt hát ? A lóvasút igazgatóság ellenségei köréből. Akkor, amikor közérdekű munkán, közmegelégedésre fáradozik ? Konkur- rens vállalat itt érdekelve nincs. A forrásban tehát csak ocsmány személyes gyűlölet buzoghat, amelyet undorodva kell kiirtani.

Vagy a községi képviselőtestület ellenségei koholták ? Aljas kortesfogás akar lenni, mert községi választások közelednek ? Csak találgatunk, nem állítunk. Csak következtetünk és azt mondjuk, hogy amely csoport vagy párt ilyen esztelen fegyverhez lenne képes nyúlni, mely minden jobbérzésű ember megvetését hivja ki, az előre lemondott arról, hogy tisztességes ember a dolgai iránt csak érdeklődjék is. Kortes fogás tehát nem lehet, mert olyan nyilvánvaló ostobaság, hogy nem lehet feltételezni, hogy valaki még kétségbeesett állapotán is ehhez folyamodnék.

Maradjunk tehát a gyűlöletből fakadó magyarázat mellett. Keserű, marakodó, személyes rosszindulat, egyéni irigység, mocskos vágy, hogy másnak a derék munkáját kicsinyítsék. Ilyet már láttunk mifelénk.

Vagy nem példája-e az a szintén széles körben elterjedt tudatos hazugság is, hogy a lóvasutat eladták Jellineknek? Kitűnő ütő a malom alatt! A lóvasutnak ezerkétszáz részvénye van. Ebből hatvan vagy hetven darabot megvásárolt Läufer Lajos dr., amikor a lóvasutnak igazgatósági tagja lett. Ő véletlenül a helyiérdekünek is vezértitkára, ez igaz. Valószínű, hogy a szentmihályiak kedvéért nem is fog erről egyelőre lemondani. De furcsa, hogy éppen ezért a vasúti ügyben kiváló szakember. És furcsa, hogy a lóvasutasok, akik néhány év óta próbálgatják a fejlesztés kérdését megoldani, barátság és egyéni nagyrabecsülés révén az ő szakértelméhez folyamodtak, hogy törekvésükben őket támogassa és ezért egyhangúlag beválasztotta a közgyűlés az igazgatóságba. Ott van öt helybeli úr — és ö. Tehát a viczinális parancsol. A közgyűlésen is hetven részvénye hallatlan többséget alkot az ezerszázzal szemben. Tehát a viczinális megvette a lóvasutat és Pálfi János eladta ezt is, meg Szentmihályt is Jellineknek. Schvarczl József pedig, aki vagy egy tuczat házának jövedelméből megélhetne szegény békességben is — azért verejtékezik naphosszat a lóvasut telepén, gondoztatja a lovakat és kocsikat, alkuszik a szénára, zabra és fegyelmezi a kocsisokat, mert Jellinek director úrnak egy bájos mosolyát akarja mindenáron kiérdemelni. Az ezerszáz részvényes pedig ehhez gitár kíséretet játszik — ezüstös holdvilágnál.

Uraim, nincs farsang. A gyomorcseppek pedig drágák a patikában. Ami rákfenénkén csak úgy segíthetünk, ha néhány úriember összeáll és minden aljas hazugságnak a forrását kikutatja s ha végre sikerül azt kinyomozni, az alattomos feltalálót kivezetik a határra és ott olyan lendületet adnak neki, hogy túlrepül Budapesten.

Akkor majd lesz társadalmi béke, megszűnik az örökös félreértés és gyanúsítás és az úri emberek, akik ma egymás gyengéiért neheztelnek, egy akolban segítik egymást és dolgoznak a község javára. Veszszen a gazember, hogy boldoguljanak a tisztességes emberek.

A Sporttelep estélye.

Ünnepélyesen kijelentjük, hogy mindabban, ami itt következik, nincs egyetlen egy betű nagyítás vagy jóakaratu színezés sem ; és ha szuperlativusokat kell önkéntelenül egymásra halmoznunk, ez a puszta meg- hamisitatlan valóságnak a — halvány képe. Nem élesen vetített, hanem sápadt, halovány kép, mert a ragyogó képet fofografálni súlyos, kemény feladat.

Sok szó esett már arról, hogy az újságírói toll sok mindent tarka, színes világításba helyez s ezzel a kevésbbé jelentős és kevésbbé érdemes dolgokat is méltatlanul előtérbe helyezi. Ez a vád, ha túlzó is, de bizonyos igazságot még is rejt magában s ha önérzetesen merjük is állítani, hogy valótlan közlés e papiroson még nem látott napvilágot: mégis el kell ismernünk, hogy a megírás formája kényszerű kötelességgé teszi néhanapján az ártatlan színezést, melyet sokszor a mindenféle köteles melléktekintet — a jótékony czél vagy tiszteletre méltó fáradozás önzetlensége is szentesit. Ezzel a valóságtól sohasem távolodunk el, csak talán a méltatás mértéke és az összes hatás fokozata emelkedik néha-néha túl a közömbös hallgató lelkesedéstől mentes felfogásán.

Sok mindenféle kritizál ássál és szurkáló megjegyzéssel szemben óhajtottuk már régóta ezt a néhány magyarázó szót megadni. A törekvés tisztasága, és az a szempont, hogy az ujságpapiros nem lehet kizárólag arra hivatott, hogy a puszta hírszolgálatot teljesítse, hanem az irásmüvészet követelményei arra is kötelezik, hogy az olvasmány lehetőleg szórakoz-