Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-13 / 19. szám

RÁKOS VIDÉKÉ 3. 19. szám. rándulást tartott csütörtökön. Reggel korán bevonul­tak a fővárosba s megtekintették a nemzeti muzeum tárlatait, majd pedig a Szent-Margitszigetre rándultak s ott töltötték kellemes szórakozással a nap hátra­levő részét. Megtekintették a szigeti kolostor-romo­kat és gyönyörködtek a tanulságos Flórában. A szép kirándulás emlékezetes örömnapja lesz a kedves, vidám leányseregnek s dicséretére válik az iskola derék vezetőségének. Halálozás. Jan iga György a budapesti Kann és Heller czég egyik legrégibb főtisztviselője hir­telen meghalt a fővárosban. Egyik nőtestvéréhez ment látogatóba s ott váratlanul rosszul lett s az életerős negyven éves férfi néhány óra alatt kiszenvedett. Ja- niga György éveken át nagyon ismert ember volt Szentmihályon, hol a helyi társadalomban ele­ven szerepet játszott és egyéni tulajdonai révén sok barátot szerzett. Családot nem hagyott hátra a meg­boldogult, kiben Lehel Pál szfőv. tanitó a szentmi- hályi társaság egyik legtevékenyebb tagja sógorát gyászolja. Holttestét Szabadkára szállították s az ottani családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A Rákosszentmihályi Kerékpár Kor ez évi első 30 kim. házi táv-versenyét folyó hó 6-án d. u. 3 órakor megtartotta a gödöllői országúton. Versenyzők nem remélt számban indultak s daczára a közbejött vihar és zivatarnak, elsőrendű futásokat produkáltak. I. lett Ruska Ferencz 1 óra 10‘ 50“; díszített nagy ezüst érem; II, Badics László 1 óra 20‘ 42“ nagy ezüst érem ; III. Ruska József 1 óra 22‘ 36“ kis ezüst érem. Uj füszerkereskedés Rákosszentmihályon. A Rákos­szentmihályi Molnár Endre-féle fűszer- és vegyes­kereskedést Kozár, ösmért helybeli ingatlan tulajdo­nos veje vette meg, ki Schönwiesner G, czég alatt teljesen újonnan berendezve és felszerelve azt most újból megnyitotta. A helybeli közönségnek fontos szolgálatot tesz az Ilona-utczai fűszeres üzlet s ezt a hivatását ezentúl sikeresen is fogja teljesíteni, mert szakavatott, régi kipróbált kereskedő vezetése alá ke­rült, ki készpénzen szerzi be árukészletét s igy olcsó áron, mindig friss és elsőrangú készlettel szolgál vevőinek. Felhívjuk t. olvasóink szives figyelmét az uj üzletre s annak lapunk mai számában olvasható hirdetésére. Csütörtöki társaság. A csütörtöki társaság e héten hosszabb szünet után Rákosszentmihályon tartotta min­den tekintetben jól sikerült összejövetelét. Jövő héten Mátyásföldön találkozik a társaság. Árverések. Május 28. d. e. 10. Laukó András és neje. Ház, udvar és kert. Kikiáltási ár 822 korona. Gödöllő, kir. járásbíróságnál. Junius 25. d. e. 10. Rocza János és neje. Telek és ház. Kikiáltási ár: 2692 kor. Házhely, kikiáltási ár: 104 kor. Rákosszentmihály, községháza. A rákosi függetlenségi kör uj otthona. A rákosi 48-as és függetlenségi polgári kör e hét végével költözik át uj otthonába, mely Rákosfalván, a Kerepesi országút mellett levő Felicitas villában lesz. Ugyanitt özv. Werner Józsefné, a Zöldike egykori vendéglőse uj kávéházat nyitott — az elsőt Rákosfalván — s a kör kapcsolatos helyiségeit is ö fogja ellátni. A kör életének bizo­nyára uj korszaka nyílik meg az uj helyiségek és a végre elérhető megfelelő ellátás révén. Keresztesy Sámuel. A rákosszentmihályi ev. ref, hitközség kedves emlékezetű első lelkésze, Keresztesy Sámuel jelenleg zuglói ref. lelkész szép kitüntetésben részesült a napokban. Szentmár- tonkáta község küldöttsége a fővárosban járt, hogy lelkészt keressen s több fővárosi pap szónoklatát meghallgatta, többek közt a Keresztessy Sámuelét is. A volt szentmihályi lelkész tüzes és mélytudásu prédikácziója annyira elragadta a hallgatóságot, hogy a szentmártonkátaiak addig unszolták, amig csak sza­vát nem vehették, hogy hozzájuk pályázik. Ők pedig kijelentették, hogy egyhangúlag meg fogják választani. A zuglói hívek sajnálattal fogadják népszerű lelkészük távozásának hírét s mindent elkövetnek, hogy szándé­kának megváltoztatására bírják. Boldogító örökségek. X. Károly 27 éves városi hivatalnok volt, mikor váratlanul nagy örökség birto­kába jutott. Ugyanekkor egy barátja utolsó óráit élte és a gazdag örököstől a következő szavakkal búcsú­zott: »Tudod, hogy leánynővérem szegényen marad hátra. Reád bízom őt!« s miután barátjának szavát adta, hogy K. Lujzáról minden tekintetben gondos­kodik, barátja nyugodtan lehunyta szemét. Károly magával vitte a 17 éves leányt legénylakásába, ahol társalgónőjével külön lakosztályokat rendezett be részére. A szép leány és a gazdag fiatalember meg­elégedésben éltek együtt, mintha testvérek lettek volna és a vonzalom már szerelemmé változott mind­kettőben, anélkül, hogy egymásnak ezt elárulták volna. X. Károly nem akart visszaélni helyzetével, Lujza pedig szegény volt s nem is mert arról álmodni, hogy Károly valaha elveszi feleségül. Egy napon Lujza ebéd után elmerült az újságolvasásba és egy­szerre felkapta az újságot, kiterítette az asztalon s han­gosan felsikoltott: »Károly! a sorsjegy, melyet Török bankházában vásárolt nekem, megnyerte a 600.000 koronát. Most már nincs akadálya annak, hogy egy­máséi legyünk« és szenvedélyesen átölelte boldog barátját. Való hát . , . Teljesen . . . egészen örököl­telek?« kérdé Károly. »És én«, válaszolt a leány csengő hangon, »nem a sorsjátékon nyertelek-e meg?« Nincs most boldogabb pár e világon. Műkedvelők készülődése. Júniusban nem fesz hiány Rákosszentmihályon a műélvezetekben. Pünkösd másodnapján tudvalevőleg Aczél Lajos jön a hatvani műkedvelőkkel, hogy saját nagysikerű darabját bemu­tassa az ő szerető közönségének, de a szentmihályi műkedvelők sem hagyják magukat és szorgalmasan készülnek a junius második felében — körülbelül 24-én tartandó nagy előadásukra. A Lukács István kipróbált művészi vezetése alatt levő műkedvelő csapat megint roppant nehéz feladatot tűzött maga elé: Tóth Éde Falurossza című gyönyörű népszín­művét tűzvén előadásra. A legjobb magyar népszínmű művészi értékű előadása dicsőségére válik akármelyik hivatásos színtársulatnak, a műkedvelőknek tehát óri­ási nehésségekkel járó vállalkozás, melynek sikere elé méltán tekint feszült várakozással a Rákos vidéke egész közönsége. A pestmegyei tanfelügyelő távozása. Pest vármegye volt tanfelügyelője, Tóth József, akinek örök érde­mei vannak a főváros környékének magyarosítása és Pestmegye tanügyi viszonyainak javítása körül, a té­len nyugalomba vonult, közel harmincz esztendei szolgálat után. Nyugalomba küldte őt a Fejérváry- kormány, mert a többi állami tisztviselővel ellentét­ben, nem volt hajlandó támogatni Laszberg grófnak a főispáni működését. A tanfelügyelő csak levélben búcsúzhatott el a pestmegyei tisztikartól, amelylyel együtt szolgált s amelynek nevében Fazekas Ágos­ton főjegyző most bucsuiratot küldött Tóth Józsefnek, kifejezve a tisztikarnak azt a reménységét, hogy a kormány Tóth Józsefnek valaminő formában való reaktiválásával elégtételt fog szolgáltatni egy kiválóan hazafias érzésű, érdemes és a hivatalából mégis ül­dözött tisztviselőnek. Vadászok figyelmébe. A kultúra folyton szükebb térre szorítja a vadállományt. Mindig több lesz a vadorzó, kevesebb a vad és drágább a vadászterület. A vadász tehát kisebb és drágább területre szorul. Hogy ezen kisebb területnek akkora hasznát vehesse, mint az eddigi nagyobb és olcsóbbnak, előtérbe jő, hogy a vadászat gyakorlatához is bizonyos szakisme­retet kell elsajátítani. Díszesen illusztrálva és gazdag

Next

/
Oldalképek
Tartalom