Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-13 / 19. szám

VI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1906. vasárnap május 13. 19. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TflRSflDflLAt és KÖZGftZbflSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTM1HÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHALYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Rákosszentmihály, Felelős szerkesztő : Rákosi-út 61. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .......................8 kor. Fe l évre.............................4 « Negyed évre.......................2 « EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Frfií P rfí/Vi ncókAC *-» Oö fíllcív A reformátusok válsága. Szomorú jelenségekkel kell ezúttal egy kellemetlen hir kapcsán foglalkoznunk. A rákos- szentmihályi ev. ref. hitközségben egy idő óta lappangó egészségtelen állapot heves válságban fakadt ki s kerül immár feltartóztathatlanul a nagynyilvánosság elé. Minden rákosvidéki polgárt igaz örömmel töltött el néhány évvel ezelőtt a rákosszentmi- hályi ev. ref. egyházközség megalakulása. Az a nemes törekvés és fenkölt vallásos buzgalom, mely derék református polgártársainkat egyház- községük lelkes megalakításában vezérelte, ön­magában véve a legnagyobb mértékben tiszte­letre méltó volt. A róm. kath. egyházközség gyönyörű példáját követték ebben a szentmi- hályi reformátusok, kik némileg fokozott nehéz­ségek elé is kerültek aránylag csekélyebb lélek­számúk miatt. Az erős akarat és a valláshoz való hű ragaszkodás azonban csakhamar meg­termelte a maga nemes gyümölcsét. És ekkor láttuk azt, ami a Rákos vidéke lakosságának a legnagyobb dicsősége lesz mindenkoron. A vallási türelemnek — tolerancziának — olyan képét láttuk, a minek eléggé dicsőséges megvilágítója csak a krisztusi tan dicsőséges fénye lehet. A Rákos Vidéke hasábjain már nem egy alkalommal hajtottunk zászlót közön­ségünk e valóban folt nélküli nemes jellemvo­nása előtt. A Rákos patak mentén az ember­szeretet és a meggyőződés és vallási nevelés kölcsönös tiszteletében nem esett dísztelen szépséghiba, hanem karöltve segítették egymást a különböző felekezetek tagjai tiszteletre méltó törekvéseikben; igy alkottunk igaz testvéries családot mindannyian — legalább ebben az egy — nagyon fontos tekintetben. A református hitközség igy szépséges vi­rágzásnak indult s maga-magának vezető férfiai is teljes mértékben méltóknak bizonyultak a híveik bizalmára és kitűzött czéljuk nagyságához. Nem kell példát említenünk szives olvasóink előtt, eléggé méltányolt a Karácsony Lajos te­vékenysége, éppen úgy amint a Kiss Ferencz buzgalma és méltó társuké. A hitközség szerzett telket, lelkésze van, díszes kegyszerekkel ren­delkezik, népkönyvtárt tart fenn, a hivek lelki­szükségletét fedezi, — sőt már komolyan halad a legközelebbi czél felé: templom építés czél- jára jelentékeny tőkét gyűjtött. Hatalmas, nagy sikerű mulatságot rendeztek ennek gyarapítására, belevágtak az egyik legnagyobb vállalkozásba: sorsjátékot rendeznek a templom alap javára. Mindez történt a leggyönyörűbb egyetér­tésben, testvéri szeretet honolt a községben s osztotta áldását a tagjaira. Ez a szép idillikus állapot a legújabb idők­ben módfelett megváltozott. Régebben suttog­nak róla az emberek, hogy a református egy­ház kormányzó testületében, a presbitériumban visszavonás, békétlenség tört ki a tagok között, akik pedig a helybeli református polgárok javá­ból kerültek ki s a híveknek ma is teljes bi­zalmával rendelkeznek. A legveszedelmesebb méreg keveredett a levegőbe, napirenden van­nak az összetűzések, — mérgezett bírálat, ki­csinylés és bizalmatlanság ér egyesek részéről másokat. A munkakedv megcsappant, a lelke­sedés és ambíció lohadóban; busszuság és kö- zönbösség foglalja el helyüket. Jogunk, sőt bizonyos mértékig köteles­ségünk is lenne az okait kutatni ennek a szomorú változásnak: de nem tesszük. Nem tesszük pedig azért, mert a dolgot részben a reformátusok belső ügyének tartjuk, másrészt adatok gyűjtésével nem akarunk sem elfogult vélemény rabjaivá lenni, sem pedig esetleg olyan hibákat, a melyek talán az ingatag és gyakran botló emberi indulat botorságával menthetők — nem akarunk elmérgesitení. A reformátusok belső ügyébe tehát nem ártjuk magunkat; de a külső jelenségek alapján meg­alkotott tapasztalatainkat im a közérdek javára értékesíteni próbáljuk és segítségért kiáltunk, a mikor veszélyt látunk. A virágzásnak indult egyház hanyatlása kulturális szempontból és a vallásos érzület ápolása érdekében is közér­deknek tekintendő s mint ilyen szó, feljajdulás nélkül nem hagyható. mai számunk 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom