Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
18. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. évről fennmaradt 9346 kor. 33 fill, telekvételári jutalékokból javasoljuk fedezni. Az előadottak alapján a költségvetésnek úgy a bevételi, mint a kiadási rovatait 23951 kor.-ban és az évi tagsági dijakat 04 fillérrel javasoljuk megállapítani. Tekintettel a telepnek évről-évre fokozódó nagyobb és nagyobb szükségleteire,, a választmány feladatának tekinti az egyesületi bevételeknek gyarapításáról gondoskodni és a szükséges javaslatokat a jövő közgyűlés elé terjeszteni. Múlt év végével a következő tisztségek érvénye járt le; és pedig: Dióssy Lajos, Hudetz János, dr. Läufer Lajos, Miksó Imre, Stahulják Iván és Stre- lisky Sándor választmányi tagok, Dióssy János és Saupe Gusztáv választmányi póttagok, dr. Neiszer Antal, Erényi Antal és Bátori Sándor számvizsgáló bizottsági tagok, Dozzi József és Párvy Lajos szám- vizsgáló bizottsági póttagok. A szép jelentést az egyesület két fáradhatatlan fővezére, Meixner Emil elnök és Szénái János titkár szerkesztették. Az utóbbi még betegágyában is teljes odaadással buzgólkodott a jelentés összeállításán, a miben Vajdaffy Lehel hasznos segítsége támogatta. Gyötrődés. Unalmas szürke leli estén, Egy ócska könyvei forgatok, Magasztos, csoda tudományról Beszélnek a fehér lapok. Minden mi szép s mi ió e földön, Benne a föld s a csillagok, S én még-is még-is olyan fáradt, Olyan türelmetlen vagyok. Mit nékem e könyv bármily mély is; És járton bármily magason, Ha, szived mélyét nem ismeri. Én édes, édes angyalom. Mit nékem e könyv bármily mély is; Ha nem íerólad irogat S nem ismeri, mik érted vannak, fl szivemben, a kínokat. Molnár Katinka. Kopognak. Kopognak künn. Jaj ki lehet ? Itt a postás: a felelet! „Jött kérem egy kis levélke Rajta flbázia képe“. Drága írás! Jaj „0“ irta! Hldotí minden kis vonása! Eszébe jutottam végre, Áldja meg az Isten érte. Molnár Katinka. HÍREK. Hazafias adomány. Nagyszabású hazafias jótékonyságról kaptunk hirt Czinkotáról. Özv. Beniczkyné Batthyányi Ilona grófnő, hazánk nagyasszonya, Czinkota község általánosan tisztelt és szeretett földes ura, a czinkotai függ. és 48-as Olvasókör részére egy háztelket ajándékozott a község legszebb helyén, a fejlődésre hivatott Arpád-utczában. A nemes adomány eléggé dicséri a nagynevű grófnőt és midőn adományozó leveléből közöljük e sorokat: „Nagy örömömre szolgál, hogy derék iparosaink a mai időkben sem hagyták és nem hagyják magukat a haza szeretetétől eltántorítani“. . . feleslegesnek tartjuk, hogy a grófnő házasságáról és bőkezűségéről dicsérő éneket zengjünk, csupán szivünkből, lelkűnkből óhajtjuk, hogy sok ilyen magyar asszonyt, sok ilyen magyar főúri nőt adjon az Isten hazánknak. Választás. Mint az nyilvánvalólag előrelátható volt, hédervári Lehel dr. kardcsapás nélkül vette birtokába ismét a gödöllői kerületet. Szinte meginditó az az egyhangú lelkesedés és ragaszkodás, mely a hétfői képviselőválasztáson hédervári Lehel iránt megnyilvánult és igazán felemelő érzés az az egyhangú lelkesedés, amelylyel ennek az óriás kerületnek a választópolgársága a függetlenségi elvnek meghódolt. Hódolás, amely nem megaláz, hanem megdicsőit, amely nem szolgaságot és meghunyázkodást jelent, hanem a lelkeknek kiszabadulását a béklyókból. Ünnep, magasztos, szent ünnep volt. Mindenki tudta, hogy szavazásra — a szó szoros értelmében — nem kerül a sor, mégis ezrével zarándokoltak az emberek Gödöllőre, tiszteletből, tüntetésből, lelkesedésből. Nem volt etetés, itatás, fuvarköltség, katonai fedezet . , . Áldoztak az egyesek, terhet, költséget, kényelmetlenséget viseltek el azzal a tudattal, hogy a haza oltárán áldoznak. Az ünnep emelkedettségét nem ronthatta meg az az izetlenkedés sem, hogy az egy szavazatot kapott szoczialista jelölt szavazásra kényszeritette a választók egy részét. Csak kényelmetlenség volt az egész, meg az a kis tanulság, hogy azok az urak, akik elméletben- azt hirdetik, hogy a népért küzdenek álomképek után, a gyakorlatban nem kímélik a népnek se a hiábavaló fáradozását, se a zsebét, amelyet ácsorogtában kiürít. A nép érdeke volt, hogy néhány ezer ember a gödöllői piacon ődöngjön és igyék hétfőn délutánig. A „Delejes álomban“ Rákosszentmihályon. Sok készülődés és tervezgetés után immár mint befejezett tényt jelenthetjük, hogy Aczél Lajos volt lelkészünk, jelenleg hatvani káplán, ritka sikert aratott színmüvét a hatvani műkedvelők csakugyan bemutatják a rákos- szentmihályi közönségnek. Végleges megállapodás szerint pünkösd másodnapján lesz a szentmihályi előadás, amelyre a teljes műkedvelői társaság átrán- dul hozzánk, hogy közös jótékony czél javára a jeles iró szépségekben és drámai fordulatokban gazdag darabjával megríkassa hazafiságunkat. Annyit előre jelezhetünk, hogy a darab módfelett meg fogja lepni még a rákosszentmihályi közönséget is, mely pedig ösmeri Aczél Lajos tollának erejét. Most már a mi feladatunk, hogy a megtisztelő vendégeket s a mi kedves Írónkat méltóképen fogadjuk, amely czélból a helyi társadalom körében mozgalom indul meg. Az uj tanító. A múlt héten azzal a hírrel örvendeztettük meg Rákosszentmihályt, hogy Wayand Ilonkát, Wayand Károly igazgató leányát, kinevezték a helybeli áll. elemi iskola egyik tanítójának. E hírünk némi sajnálatos módosításra szorul, a mennyiben Wayand Ilonka egyelőre csak mint helyettes kapott megbízást. Kinevezése azonban — mint ez maga is mutatja — tervben van s remélhetőleg nem is fog késni soká, lévén az nagyon igazságos, nagyon mél
