Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-01 / 13. szám

RÁKOS virított ki a nemes magyar hölgyek honleányi szivé­ben s már hömpölygő áradatként végig zúdult az or­szágon, ellentmondást nem türően táborába hajtva minden magyar lelket. A magyar tulipán lassanként tért hódított az utolsó évtizedben minden téren, stili­zált alakját a rügybe fakadt magyar épitő-stiiustól kezdve előkelő helyre emelték a művészetek. A gyöngéd női lélek hazafias rajongása pedig egyszerre szentelt szimbólummá avatta. A magyar társadalom egyértelmüleg a tulipán jegyében lelkesedik; a jelvé­nyeken kívül százféle alakban merült fel mindenfele a magasztos jelkép: az izzó hazaszeretet felavatott külső jele. Minden más, köznapi tekintet, mely erről vagy arról az oldalról hozzátapad, csak homályo­sba, gyengítheti erejét és fényességét. Ne törődjünk hát velük; a fő a lényeg: a szentelt ideál. Szivünk hevének sugarai verődjenek hát össze a tulipán piros szirmaiban s ne szégyeljük kishitüen vagy szkeptiku­san a modern idők ez ideális felbuzdulását. »Az édenkertnek egy késő virága« . . . Madách szavával — nem hoz szégyent reánk. Kitüntetett tanárok. E hét végén két derék rákosszentmihályi tanárembert ért ritka kitüntetés a fővárosban. A tanács ugyanis pályázatot hirdetett uj iskolakönyvekre s a beérkezett rengeteg pályamű közül két rákosszentmihályi pályázó munkája nyerte el a babért. Az egyik Kneif Ödön középiskolai tanár, Kneif Endre ösmert háztulajdonos és borfogyasztási adóellenőr fia, ki természetrajzi iskolakönyvvel pályá­zott sikeresen, a másik pedig stomfai Tóth Kálmán fővárosi tanító, ki természettani munkával nyert pálya­dijat. Stomfai Tóth Kálmán lapunkban megjelent czikkei révén ismeretes közönségünk előtt s most megjutalmazott művével mint úttörő szerepel: világos, népszerű nyelven és módszer szerint magyarázza a fizika tudományát, úgy, hogy gyakorlati példáiból és roegfigyelései segítségével érdeklődést kelt a tanulóban s a legelvontabb tételt is könnyű szerrel megérteti vele. A pályamunkákat a fővárosi iskolákban fogják elsősorban használni. Ápoljuk a fákat! Rákosszentmihály község elöl­járósága a közutak szélein az elpusztult fákat uj ülte­tésekkel pótolta. Ez eléggé nem dicsérhető derék cselekedete azonban csak akkor fog igazán értékessé válni, ha lakosságunk az uj ültetvényeket meg is be­csüli és kellőképen ápolja. Minden telektulajdonosnak sajat érdekében is, meg a köz javára is kötelessége, hogy az ingatlana előtti útrészen ültetett uj fákról gondoskodjék, ha kell, néha locsoltassa s a szükség­hez képest gyökerüket egy kis földdel beágyazza. Igazán nagyon csekély fáradság árán és költség nél­kül teheti meg mindenki: aki tehát elmulasztja: bűnt követ el. Egyik jóakaratu és figyelmes olvasónk intő szavára foglalkozunk ezúttal az újonnan ültetett fák dolgával s reméljük, hogy e soraink megtalálják az utat községünk minden birtokosához s az elöljáróság hasznos cselekedetéhez meghozza a polgárság meg­érdemelt önkéntes támogatását. A gödöllői—váczi villamos yasnt. A Gödöllő— váczi villamos vasút Anna és Árpád telepi szárny­vonala ügyében múlt vasárnap délután megint érte­kezlet volt. Ezúttal Rákosszentmihályon, az Engel- brecht vendéglő nagytermében gyűltek össze az érdeklődők, akiknek Koenigsberger Lajos tervező mér­nök most már a tervekbe belerajzolva megmutatta azt a vonalmódositást, amelyet nemrég részletesen ismertettünk. A gyűlésen Csillag Szilárd dr. ügyvéd elnökölt, akit erre a gyülekezet külön felkért. Egyéb­ként semmi uj sem történt, a tervező mérnök a törzsrészvények jegyzését siettette. A gyűlésen rákosszentmihályiak közül igen kevesen jelentek meg, mert csak nehány kiválasztott lakost hivott meg arra az egybehívó mérnök. Vájjon miért? Kiváncsiak len­nénk a feleletre 1 VIDÉKE 13. szám. A csütörtöki társaság. A csütörtöki társaságnak emlékezetes estéje volt az e heti összejövetel. József napját ünnepelték utólagosan: Mátyásföld két nagy Józsefét, Paulkeim és Fejérváry nevenapját. Ketten teremtették meg jóformán a kies telepet s mindketten máig is az igaz jó barátok prototípusai. A társaság elhalmozta szeretete és tisztelete minden jelével. Az ünnepi szónoklatoknak vége-hossza nem volt, a kom­pánia két kitűnő fiskálisa: Rasselik Gyula dr. és Läufer Lajos dr. valóságos tűzijátékot rendezett szel- lemök kifogyhatatlan sziporkáiból és ötleteiből. Jövő csütörtökön megint Mátyásföldön tartja összejövetelét a csütörtöki társaság. Közgyűlés Rákosfalván. A rákosmezei 48-as füg­getlenségi kör minapi közgyűlése élénk érdeklődés közepette folyt le. A gyűlésen elintézték a kör átala­kulásával járó kérdéseket s a tisztujitást tartották meg. Igen nagy sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés, hogy a kör érdemes elnökét és alapitóját Stelly Géza igazgatót semmi módon sem lehetett tisztségének megtartására rábírni. Egészségi állapota és roppant elfoglaltsága miatt vonult vissza eredményes műkö­désének színhelyétől s a kör nagy fájdalommal kény­telen őt nélkülözni, amibe csak úgy nyugodtak beíe, hogy biztosítást nyertek, hogy mint választmányi tag ezentúl is aktiv működő tagja marad a körnek. He­lyébe elnökül Friedländer Manó doktort, eddig is kiválóan buzgó tagot választották meg. Alelnökök lettek Göbel Antal és Pollák Gyula Rákosfalva érde­mes polgárai ; titkár pedig Maderspach Ferencz, a népszerű rákosfalvai gyógyszerész, kinek működésé­hez különös reményt fűznek. Pénztárnok: Szenes Simon, ellenőr: Tertsch József, ügyész: dr. Kasselik Gyula, könyvtárnok: Hittig Gyula, gazda: Blemen- schütz János. A választmány tagjai a régiek. Uj tagokként a választmányba: Stelly Géza, Szécsy Mihály, Tobler János, Kuhn Béla, Wolf Péter kerültek. A választás egyhangúlag történt. A kör jelenlegi helyiségéből elköltözködik s a viczinális vasút mentén levő Felicitás villában rendezkedik be, ahol kényelmes uj otthonra lel. Leiter Jakab. A magyar újságírásnak régi hires alakja Leiter Jakab, a felületes újságíró balga tévedé­sének szimbóluma. Eredete — mint köztudomású — az, hogy egy budapesti hírlapíró a német tudósítás­ban előforduló »Jakobs Leiter« (a bibliából előnyö­sen ismert Jakab lajtorjája) kifejezést tulajdonnévnek nézve, Leiter Jakabnak fordította. Akkoriban egy or­szág kaczagása kisérte a hires »sniczczert«, ahogy pesti újságíró nyelven a balfogást, a vastag tévedést máig is nevezik. A mai sajtóból lassanként kivész már Leiter Jakab úr mosolyra gerjesztő alakja, az el­szólások azonban még máig is napirenden vannak s ritkábban bár, de itt-ott a java lapjainkban is felbuk­kannak. A hires elszólásnak pompás példányát szúr­tuk fel e héten saját külön gyűjteményünk számára s kötelességünknek tartjuk, hogy méltán érdeklődő közönségünk előtt a maga valóságos mivoltjában be­mutassuk: Egyik legelőkelőbb és legbizhatóbb esti újságunkban a következő hirecske keltett általános feltűnést: »A közúti vasút uj szárnyvonala. A belügyminisz­ter ma tudatta a fővárossal, hogy a közúti vasútnak a cinkotai vicinálistól a Ferencz József kaszárnyáig tervezett szárnyvonalára az engedelmet megadta. A miniszter a vonalra kötött területhasználati szerződést jóváhagyta«. A rákosvidéki közönség roppant érdeklő­déssel olvasta ezt a híradást s valóságos rébuszfejtő csoportokká alakult, hogy a való tényállást kisüsse. Magyarázták mindenféleképen, úgyis, hogy ezentúl a viczinális a kaszárnyánál kezdődik majd: a közúti villámos odáig birodalmába veszi eddigi vonalát s a legképtelenebb változatokat vette szárnyára a hir. Magunk is érdeklődvén a rejtelmes dolog nyitja

Next

/
Oldalképek
Tartalom