Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 12. szám. dudolgattam és vigasztaltam magam; még eljön a tavasz, a kikelet! És találkoztam valakivel. Felrázott álmomból. Megmutatta, hogy a világ ruhája nem rózsaszín fátyolból szőtt. Eleinte kikacagtam érte, de most?! most látom, hogy igaza van !! A mit eddig oly szépnek, fényesnek láttam, szürke, kopott és foltos! Nem az én világom ez, tudom, de hol van? Keresem újra, de nem lelem! Keresném sirva, de nincs már könny a szememben; sóhajtanék utána, de az ajkam csendes, néma! Imádkozám, hogy újra feltaláljam, de ha kezem -összetéve leborulok, csak nézek, nézek az oltárra, de esdő szó, halk fohász, nem tör elő keblemből és felállva, lehajtott fővel, nehéz szívvel távozom ! Uram! bocsáss meg, hisz nagy a Te irgalmad! Künn a természet nemsokára szinpompába öltözik. Máskor vártam, epedve vártam a tavasz jöttét, de most? jöhet! Hisz a virág, nem az én részemre nyilik, a madár nem én nékem dalol! Az én utam üres, puszta, sivár és ha ezen a hosszú, utón még találkozom is vele, nem dobog fel többé szivem, nem ragyog felé szemem sugára, hisz ő nem értett meg! Hej pedig de nagyon szeretem! érte száll az imám az ég felé, mentem minden veszélytől; lekö- nyörgöm érte a boldogságot. Én szenvedhetek helyette, csak ő ne tudja meg, milyen üres az élet akkor, ha az fordítja el tőlünk a tekintetét, kinek egy pillantására szivünk mélyén reszketünk; és ha valaha mást von vágyón az ölébe, csukott szemmel, fájdalomtól vonagló szívvel imádkoznék a boldogságáért. Eltitkolt búval járok az emberek között; kacagok, dalolok velők, ne sejtse, ne tudja meg senki, hogy összetört a hitem és hogy szenvedek. Már beletörődtem a nélkülözésbe; nem fáj nékem, ha látom a rózsa hervadását. Lehajlok érte a porba, felemelem, csókot lehelek reá és haza viszem. Ez most már az én virágom, olyan, mint a lelkem, szinehagyott, fakó, száraz: fáradt, összetörött, vágy nélküli! Gyűlölöm a tavaszt, mert nem az én világom! Várom a levél hullását, lesem a napsugár bágyadt mosolyát. Az a legszebb zene szivemnek, ha a száraz levél zizeregve hull alá, evvel takarom el lelkem egy-két merész, de gyorsan elszáradt hajtását . . . Minden azt súgja körülöttem : Jön a tavasz! csak én hívom zokogva: Az őszt! Az őszt! NI. B. Házmesternek, ajánlkozik lakásért egy tisztességes, szorgalmas házaspár. A férfi borbély segéd s mint ilyen is alkalmazást keres. Czim a kiadóhivatalban. Elkésett dal. Ámorlakta kicsiny tanyán Nagy zavarban vannak. Egvre-másra szól a csengő — Leveleket hoznak. «Csúnya Ámor! Csalfa Ámor! Engem mért kerülsz el? Ej! Még mindig gazdátalan.-— Mi lesz a szivemmel?» Szegény Ámor tanácstalan. Nem tudja, mit kezdjen. Nagyon sok a leánysziv, de Legénysziv! Az — nincsen! «Kicsiny párom! Édes Pszyhém! Most tanácsolj nékem; Ámorod a sok leányszivnek Gazdát honnan végyen!» Ámorlakta kicsiny tanyán Nagy dologban vannak, Szörnyű nagy a sürgés-forgás, — Nyilakat faragnak! Kis Ámoron lám segített Az asszonyi furfang, Pszyhe asszony találmánya, Mi úgy hívjuk — farsang! S im ! Most itt van a szivvásár, Lányok jöjjetek el! Én is hozom a szivemet, Hátha párjára lel! Közgazdaság. A Magyar takarékpénztárak központi jelzálog bankja mint rt. Mándy Lajos elnöklete alatt márcz 11-én tartotta közgyűlését, melyről lapunk múlt számában már röviden megemlékeztünk. Az igazgatósági jelentés konstatálja, hogy bár a lefolyt üzletév a megelőző években tapasztalt kedvező feltételek mellett indult meg, mégis az év derekán beállott pénzdrágaság a bizonytalan politikai viszonyokkal egyetemben fokozatosan megnehezítette az üzleti tevékenységet. Ennek daczára az intézet működését szélesebb keretekben folytathatta. Az 1903. évben kibocsáttatni rendelt 4000 darab részvény az elmúlt évben a részvényeseknek felkináltatván, általuk teljes mértékben befizettetett és igy az intézet 12 millió koronás alaptőkéje immár teljesen be van fizetve. Erre való tekintettel és az üzlet állandó fokozatosfejlődése folytán a közgyűlés az alaptőkének 20 millió koronára való felemelését határozta el és felhatalmazta az igazgatóságot, hogy ezen tőkeemeléshez képest a 8000 darab részvénynek újabb kibocsátását belátása szerinti időben eszközölje. — A mérleg szemben a tavalyi 591.711 kor.-val, 826.484 kor. tiszta nyereséget tüntet fel. A közgyűlés az igazgatóság jelentését tudomásul vette, az előterjesztett mérleget elfogadta, a felmentvényeket megadta és elhatározta, hogy a tiszta nyereségből 660.000 kor., min, tavaly. 55 kor. = 6 és fél százalékos osztalékra, 59.342 kor, a tartalékalapnak 1 millió kor.-rat 28.335 kor. az árfolyam különbözeti tartalékalapnak 100.000 koronára való kiegészítésére, 10.000 kor. nyugdíjalapra, 39.636 kor. az igazgatósági jutalékokra, 14.758 korona a leltári értékek leírására, 14.389 kor. uj számlára való átvitelre fordittassék.
